Hét történelmi híresség utolsó vacsorája

Milyen édességet majszolt Elvis a halála előtti órákban? Utolsó vacsorájaként mire vágyott a kivégzésre váró Szaddám Huszein? Milyen halas különlegességgel csillapította éhségét Diana hercegnő a végzetes autóbalesete előtt? Mit reggelizett Caesar vagy Kennedy az ellenük elkövetett merénylet napján? Hét történelmi híresség utolsó falatjai.

Rizses hús és kötél

„Allah az egyedüli isten, és Mohamed az ő prófétája” – mormolta Szaddám Huszein kötéllel a nyakán 2006. december 30-án, helyi idő szerint reggel 6 óra 7 perckor a muzulmán hitvallás, a sahad szövegét. Irak véreskezű diktátora másodszor is belekezdett a mondatba, ám csak a Mohamed szóig jutott, ugyanis a bitófa padlója kinyílt alatta, ő pedig alázuhant. Szemtanúk szerint a kezében mindvégig egy Koránt tartó Szaddám engedelmesen viselkedett, nem állt ellen kivégzőinek, azt viszont elutasította, hogy a fejére fekete csuklyát húzzanak.

Az Irakot 1979 és 2003 között vasmarokkal irányító diktátorra, aki országát pusztító háborúkba vezette be, és nem riadt vissza a népirtástól sem, féléves bujkálást követően bukkantak rá az amerikai csapatok. Egy nyomorúságos lyukban húzta meg magát, ahol már fogytán volt az élelmiszer, azonban még lehetett találni szárított fügét, kolbászt és egyéb húsokat, sőt a raktárból Mars és Bounty csokoládészeletek, valamint 7 Up üdítők is előkerültek.

Néhány órával a kivégzése előtt a diktátor még egyszer, utoljára ehetett kedvenc ételeiből. Az egykori iraki vezetőnek nem voltak nagy igényei: csirkét kért rizzsel, majd egy csésze mézzel édesített forró vizet ivott, a felkínált cigarettát visszautasította. Ezután imádkozott, és a Koránból olvasott részleteket.

Doveri nyelvhal autósüldözés előtt

Habár 1981 júliusában a több millió néző szeme láttára kimondott boldogító igen alkalmával még minden álomba illőnek tűnt, a tündérmese nem tartott örökké. 15 évvel később már a válási papírokat írta alá a házasságtörő kapcsolatát nyíltan bevalló Károly herceg és a királyi családba beilleszkedni sohasem tudó, depresszióval küzdő Diana walesi hercegnő.

A kiharcolt szabadsággal élve az exhercegnő nem csupán jótékonykodásba fojtotta bánatát, hanem különböző férfiak oldalán kereste a boldogságot is. Az egykoron félénk, ám a reflektorfénytől és a pletykarovatok címoldalain történő szerepléstől egyre kevésbé idegenkedő Diana 1997 nyarán egy multimilliomos szállodatulajdonos fiával, Dodi Fayeddel kezdett romantikus viszonyt.

1997. augusztus 30-a reggelét Szardínia szigetén töltötték, az este pedig már a párizsi Ritz Hotelben érte őket. A nagy bejelentésre váró, a párt szinte megállás nélkül üldöző paparazzók miatt többször megváltoztatták úti céljukat, míg végül a L’Espardon étteremben fogyasztották el a vacsorájukat. Diana előételként spárgás-gombás omlettet rendelt, majd doveri nyelvhalat evett tempuratésztában sült zöldségekkel. Dodi grillezett rombuszhallal csillapította éhségét.

A pár hajnali fél egykor a hátsó ajtón kilopózva egy sötét Mercedesbe szállt, így próbálták lerázni a motoros lesifotósok hadát. Sikertelenül. A sofőr a Place de L’Alma alatt futó alagút bejáratánál elveszítette az uralmát a becslések szerint 105 km/h-val futó jármű felett, az autó a falnak csapódott. Diana a súlyos sérüléseibe a kórházban belehalt.

Az édesszájú király

Ha az éneklés nem jött volna össze Elvis Presleynek, alighanem az evőversenyek biztosították volna számára a világot jelentő deszkákat. A király ugyanis legendás zabagép volt. Gyermekként a halat és a legtöbb zöldséget kifejezetten utálta, édesanyja a vékony ifjút meg sem próbálta ránevelni az egészséges kosztra, inkább elkészítette a rendelt ételeket, többnyire palacsintatésztában sült csirkét, hamburgert, csülöklében főtt nokedlit, almás pitét vagy az egyik legkedvesebbet: a grillezett, baconös, mogyoróvajas, banános szendvicset.

A húszévesen még csupán 77 kilós, a halálakor azonban már közel 150-et nyomó Elvis reggelije általában három dupla sajtburgerből, negyed kiló sült krumpliból és ugyanennyi sült szalonnából állt. Barátai szerint egy alkalommal nyolc sajtburgert, két baconös szendvicset és három csokoládés shake-et nyomott le a torkán egy ültő helyében.

1977. augusztus 16-án hajnalban ugyanúgy álmatlanságban szenvedett, mint a korábbi hónapok során szinte mindig. Mozgalmas éjszakája volt: rakettezett a barátaival, zongorázott és szobakerékpározott is egy kicsit, majd kora reggel benyomott négy gombóc fagyit és hat csokis kekszet. Menyasszonya néhány órával később a fürdőszobában talált rá az embriópózban fekvő rock and roll sztárra. A halál pontos oka máig nem ismert, ugyanis a boncolási jegyzőkönyvet 50 évre titkosították, annyi azonban bizonyos, hogy a Király szervezetében több mint tízféle gyógyszer is volt.

Az elmaradt ebéd

John Fitzgerald Kennedy 1963. november 22-én a texasi Fort Worthben egy teljesen tradicionális reggelit fogyasztott el a helyi demokraták körében. Bár JFK kedvenc ételei közé tartozott többek között a fogolypecsenye mimózasalátával, a kőrák – erős paprikát és narancsot is tartalmazó – máltai mártással, valamint a hyannisi kagylóleves is, ezúttal mindössze két lágytojást, valamint bacont evett pirítóssal és narancslekvárral, majd az egészet narancslével és kávéval öblítette le. Jól sikerült a reggelinél elmondott beszéde is, bár a nagyobb érdeklődést elsősorban felesége, Jackie és rózsaszín Chanel kosztümje keltette. Ekkor még senki sem sejthette: az azóta ikonikussá vált ruhadarab néhány órával később elnöki vérrel és agyvelővel szennyeződött.

A küldöttség még dél előtt megérkezett Dallasba, és mivel a 250 ezer fős tömeg mellett ragyogó napsütés, valamint 20 °C várta, levetették a limuzin golyóálló üvegtetejét. Az elnöki konvoj csupán fél órára volt a szállodától, ahol az ebéd várta Kennedyéket. Azonban 13.00-kor, amikor a jóképű, atletikus, mosolygós, fiatal és – bakijai ellenére – igen népszerű elnöknek jóízűen falatoznia kellett volna, már a halálát jelentették be, 12.30-kor ugyanis egy máig tisztázatlan és talányos merényletben több lövéssel leterítették.

Órák hosszat a telefon mellett

A múlt század egyik legerotikusabb színésznője, Marilyn Monroe esténként gyakorta tett úgy, mintha forgatókönyv szerint élne: leült a telefon mellé, kinyitott egy üveg champagne-t (kedvence az 1953-as évjáratú Dom Perignon volt), és órákon át trécselt. Nem pusztán a barátnőivel, olykor magát az Egyesült Államok elnökét hívta fel.

Számos elmélet látott napvilágot, hogy maga John F. Kennedy elnök vagy éppen öccse, Bobby vállalhatott szerepet a szexszimbólum korai halálában. Sőt egyesek azt is tudni vélték, hogy utóbbi, az igazságügy-miniszter 1962. augusztus 4-én este, Monroe halálának előestéjén tiszteletét is tette újdonsült szeretőjénél, aki mexikói estet tartott. Többek között gazpachóval, húsgombóccal, tacomártással és babpürével, valamint mexikói pávával (avokádós csirkemell) és pármai borjúval kedveskedett vendégének, aki azonban mindenfajta gyengédséget nélkülözve viselkedett Marilynnel.

Miután Bobby elhagyta a lakást, a színésznő fel is hívta egy újságíró barátját, mondván, hívjon össze egy sajtóértekezletet két nap múlva, ahol mindent kitálalhat a Kennedykről – szól az egyik legenda. Valójában a szőkeség halálának napján brentwoodi otthonában csupán a Playboy fotósával, a masszőrével, valamint az orvosával találkozott. Este pedig – szokás szerint – néhány telefont is lebonyolított, például exférjével, Joe DiMaggióval is beszélt. Házvezetőnője hajnali háromkor felébredt, és látta, hogy fény szűrődik ki Marilyn ajtaja alól, rögtön felhívta az orvost, aki kiérkezése után gyógyszer-túladagolást állapított meg. Az összeesküvéselmélet-gyártás pedig rögtön elkezdődött.

Tea és marhanyelv

„Istennek hála, teljesítettem kötelességemet” – mormolta Horatio Nelson altengernagy a trafalgari csata angol zászlóshajója, a Victory hajófenekén utolsó mondatainak egyikét. A sors kegyes volt hozzá, halálos sebesülése ellenére még láthatta, ahogyan hadihajói megsemmisítő vereséget mérnek a túlerőben lévő francia–spanyol hajóhadra.

Az öntörvényű, ám a nagyközönség által bálványozott Nelson külön gondot fordított arra, hogy matrózainak asztalára, amikor csak lehetséges, friss ételek kerüljenek. Tisztjei epekedve várták, hogy meghívást kapjanak a lordtól egy-egy közös étkezésre. Habár maga az altengernagy szerényen falatozott, az ételek minősége – ahhoz képest, hogy igencsak spártai körülmények között kellett a hajószakácsnak megfelelnie – messze földön híres volt. Mindez jórészt annak volt köszönhető, hogy számos élő állat várta a hajófenékben, hogy főfogásként végezze.

1805. október 21-én reggel – miközben a britek csigalassúsággal siklottak a Trafalgar-foknál felsorakozó ellenség felé – a félkarú és félszemű parancsnok elfogyasztotta a teából, forró zsemléből, pirítósból, hideg marhanyelvből álló reggelijét, és még végrendeletírásra is maradt ideje.

Kora délután a mélyen az ellenséges sorok közé befurakodott Victory fedélzetén osztotta a parancsokat az altengernagy, amikor egy közeli hajó árbócának kosarából – mindössze 15 méteres távolságból – egy francia pontlövész átlőtte a tüdejét. Az órákkal később elhunyt Nelson testét más szer híján – kissé ironikus módon – egy hordó francia konyakban tartósították.

Munka vacsoraidőben

I. e. 44. március 14-én este Julius Caesar másik tíz szenátorral együtt vacsorázott Marcus Lepidus házában. A vendégek tengeri kagylót, nagy garnélarákot, zöldbabot, fügés csirkét és párolt bárányhúst, desszertként pedig ambróziát fogyasztottak. A pártusok elleni hadjáratra készülő politikus azonban sokkal inkább a feladataival volt elfoglalva, mint az ételekkel. A puritán életmódot folytató Caesar a legionáriusai között felvett szokásaival nem kívánt sosem szakítani, és többnyire megtartóztatta magát a finom ételektől és más luxuscikkektől. Az állítólagos epilepsziája miatt mindennap gyümölcslevet ivó hadvezér emiatt rendkívül népszerű volt katonái körében.

Élete utolsó napján elköltötte ropogós kenyérből, olívaolajból, citromléből és mézből álló szokásos reggelijét, majd elindult a szenátusba. A legenda szerint felesége, Calpurnia – aki egyébként igencsak megorrolt rá, hogy Rómába hozatta az „egyiptomi szajhát”, azaz Kleopátrát – hiába marasztalta. A politikus amúgy maga is ódzkodott az indulástól, mivel rosszat álmodott, és a madárjósok jelentése sem volt túl biztató. Csakhogy a nép körében terjedt a hír: Caesar állítólag nagyon beteg, nem képes a feladatát elvégezni, így hát cáfolnia kellett. Útközben ugyan még átnyújtottak neki egy jelentést, ami az ellene készülő összeesküvésre figyelmeztette, de pechére ebbe sem olvasott bele. A szenátus épületében hatvanan rontottak rá, a 23 szúrásból azonban csupán egy volt halálos.