Hét hírhedt börtönszökés
Amióta léteznek börtönök, az ott fogva tartott rabok azóta próbálkoznak szökéssel. Sokaknak hihetetlen kreativitásra volt szüksége, hogy a rendkívül jól őrzött fegyintézetből ki tudjanak jutni, de számos olyan esetet ismerünk, amikor ez sikerült. Hét figyelemre méltó történet az 1962-es, esőkabátok segítségével történő Alcatraz-szökéstől kezdve a londoni Towerből női ruhában meglépő nemesig.
Szökés esőkabáttutajjal
A veszélyes áramlatokkal tarkított San Francisco-öböl közepén álló Alcatraz minden idők egyik legbiztonságosabb börtönének számított, 29 éves fennállása alatt az FBI szerint senki sem tudott élve megszökni a büntetés-végrehajtási intézetből, pedig ezzel harminchatan is megpróbálkoztak. 1962-ben azonban három fogoly minden korábbinál közelebb került ahhoz, hogy sikeres szökést hajtson végre. John Anglinnak és testvérének, Clarence Anglinnak, valamint Frank Morrisnak kihegyezett kanalak segítségével sikerült eljutnia a szellőzőrendszer járatához, az őrök megtévesztésére pedig „babafejeket” helyeztek el az ágyukban. Profizmusukra jellemző, hogy a bábuk haját a borbélyüzletből csent valódi hajfürtökből készítették. A szellőzőn keresztül az épület tetejére jutottak ki, ahonnan a pékség kéménye segítségével érkeztek le a földre, sikeresen kikerülték az éjjeli őrjáratokat, majd átmásztak a kerítésen. A sziget északkeleti pontján eresztették vízre mintegy félszáz esőkabátból eszkábált, egy pumpává átalakított hangszer segítségével felfújt tutajukat, amellyel örökre eltűntek. Talán megmenekültek, és még ma is álnéven élnek valahol, vagy belefulladtak a tengerbe, esetleg cápaeledel lett belőlük. Habár az FBI szerint szinte biztos, hogy nem az első verzió zajlott le, ám azt még a nyomozóiroda is elismerte, hogy a bűnözők terve és szökési kísérlete zseniális volt. Néhány hidraulikával foglalkozó holland kutató szerint pedig egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy a három férfi szerencsésen túlélte a nem mindennapi kalandot.
Az uniós tiszteket segítő patkányalagút
Még javában zajlott az amerikai polgárháború, amikor 1864. február 9-én nem kevesebb, mint 109 unionista tiszt szökött meg a konföderációs hatóságok által a hadifoglyok fogva tartására felállított sivár büntetés-végrehajtási intézetből, a richmondi Libby börtönből. A Libby a foglyokkal való kegyetlen bánásmód helyett elsősorban arról vált ismertté, hogy az ott fogva tartott, iskolázott tisztek naplót vezettek, amelyek közül számos fennmaradt (többek között egy magyar tiszt, Szabad Imre ezredes naplója is). A dohányraktárból átalakított, börtönként 1862 márciusától funkcionáló létesítmény persze így is távol állt az arisztokrata szalonok kényelmétől. Már nem sokkal „megnyitása” után túlzsúfolttá vált, ez a körülmény pedig remek táptalajt biztosított a különböző betegségek számára, amelyeknek a kialakulását a nem megfelelő mértékű táplálékbevitel is nagyban segítette. 1863 őszétől kezdve rabok egy csoportja háromszor is sikertelenül próbált meg – patkányoktól hemzsegő – alagutat vájva kijutni az épületből, a negyedik próbálkozás azonban már sikeresnek bizonyult: a 15 méter hosszú, 40-90 cm széles alagúton kijutó 109 rab közül 59-en érték el végül az Unió területét, 48 foglyot újra elfogtak, ketten pedig vízbe fulladtak. A sikeres szökés után a konföderációs tisztek a rabok nagy részét más intézetekbe, többek között a hírhedt andersonville-i hadifogolytáborba helyezték át.
A legnagyobb brit börtönszökés
A brit történelem leghírhedtebb börtönszökésére 1983. szeptember 25-én került sor, amikor 38 fogoly – mindannyian az Ír Köztársasági Hadsereg, vagyis az IRA katonái – kitört az észak-írországi Belfast közelében található Maze fegyházból. A kapuit 1971-ben megnyitó létesítmény legtöbb foglya a Troubles („Balhék”) néven ismert, az Észak-Írországot az Egyesült Királyságtól elszakítani igyekvő ír köztársasági nacionalisták, valamint az ország jövőjét továbbra is az Egyesült Királyság kötelékeiben elképzelő unionisták közötti, 1968 és 1998 között folyó konfliktussorozathoz volt köthető. A börtön már 1981-ben is nagy port kavart események színhelye volt, 1981-ben ugyanis ír republikánus foglyok egy csoportja jogaik érvényesítéséért éhségsztrájkba kezdett (az eseményekről Steve McQueen készített filmet 2008-ban). A tiltakozók közül tízen meghaltak. A halottak között volt a csoport vezetője, Bobby Sands is.
Az 1983-as szökés során az akcióban részt vevő rabok csempészett fegyverekkel és késekkel leszerelték az őrséget, majd elrabolták az ételszállító autót, amelynek segítségével megpróbáltak kijutni a fegyintézetből. A létesítmény vezetői persze minden eszközzel igyekeztek ezt megakadályozni, hogy a foglyok áttörjenek a kapun, ezért a szökevényeket arra kényszerítették, hogy leugorjanak a kocsiról, és eszeveszett futásba kezdjenek. Az egyik őr, akit leszúrták a szökés során, szívroham következtében életét vesztette, közel két tucat fegyházi alkalmazott pedig megsebesült. 19 embert néhány napon belül elfogtak, a többieknek azonban sikerült megszökniük. Sokan közülük az Egyesült Államokba emigráltak. A Maze-t végül 2000-ben, a nagypénteki egyezményben foglaltaknak megfelelően bezárták.
Aki fából készült fegyverrel szökött meg
Miután egy indianai vegyeskereskedés kifosztása után a húszas évei jelentős részét börtönben töltő John Dillingert 1933 májusában kiengedték, szinte azonnal belekezdett abba a bankrablássorozatba, amely aztán az USA egyik leghírhedtebb gengszterévé, egyben legkeresettebb bűnözőjévé tette. Dillingert 1933 szeptemberében elfogták, és az ohiói Lima börtönébe szállították, a bűnöző persze ebbe sem nyugodott bele. A következő hónapban a gengszter több, magát a bűnüldöző szervek képviselőjének álcázó társa is felkereste a létesítményt, azzal az indokkal, hogy Dillingerrel szeretne beszélni. Amikor a seriff kérte, hogy igazolják magukat, egyszerűen megölték, majd kihozták társukat a cellájából.
1934 januárjában Dillinger és társai egy east-chicagói (Indiana) bankrablás közben is megöltek egy rendőrt. A gengsztert még ugyanabban a hónapban – ezúttal az arizonai Tucsonban – ismét elfogták, majd az indianai Crown Point börtönébe szállították, és a tervek szerint nem sokkal később bíróság elé állították volna az east-chicagói rendőrgyilkosság miatt. Bár a létesítmény vezetői azzal hencegtek, hogy a börtön szökésbiztos, hamarosan kiderült, hogy valamivel több szerénység nem ártott volna, Dillinger március 3-án ugyanis egy játékfegyverrel (nem lehet tudni, hogy ő maga készítette, vagy az ügyvédje csempészte-e be neki a fapisztolyt) arra kényszerítette az őröket, hogy elengedjék, majd ellopta a seriff kocsiját, és megszökött. A gengszter pályafutása a hihetetlen szökés ellenére még ugyanezen év júliusában véget ért, amikor egy chicagói moziból kijövet a rendőrök tüzet nyitottak rá, és halálosan megsebesítették.
Szökés női ruhában
1715-ben William Maxwell katolikus nemest, Nithsdale ötödik earljét a jakobita felkelésben való részvételéért letartóztatták, a londoni Towerbe zárták, ahol árulás vádjával bűnösnek találták és halálra ítélték. Felesége, Lady Nithsdale már 1716-ban, nem sokkal férje kivégzésének feltételezett időpontja előtt több hölgy – többek között szobalánya – társaságában meglátogatta az earlt. A feleség azonban nem véletlenül nem volt egyedül: férjének ugyanis becsempészett egy nőiruha-szettet, amelynek segítségével a nemes magát nőnek álcázva, az őrök éberségét kijátszva a társasággal együtt kijutott a börtönből. Az earl – ezúttal magát a velencei követ szolgálójának álcázva – elhagyta Angliát, és végül Rómában kötött ki. Lady Nithsdale saját élete is veszélyben forgott, miután felmerült a gyanú, hogy köze volt férje szökéséhez, ezért jobbnak látta elhagyni a szigetországot. Végül Rómában csatlakozott férjéhez, akivel innentől kezdve élete végéig száműzetésben élt.
A sorozatgyilkos, aki a könyvtáron keresztül lépett meg
A történelem valaha volt egyik leghírhedtebb sorozatgyilkosát, Ted Bundyt 1976-ban elsőként emberrablási ügyben állították bíróság elé. A következő évben Utahból a coloradói Aspenbe szállították át, hogy egy nővér 1975-ben történt meggyilkolása miatt bíróság elé állítsák. 1977 június 7-én a saját magát védő Bundy az egyik törvényszéki tárgyalás szünetében engedélyt kért az épület könyvtárának meglátogatására. Persze nem olvasni támadt hirtelen kedve: az őrök figyelmetlenségét kihasználva kiugrott a második emeleti helység egyik ablakán. Hat nappal később ismét elfogták és visszavitték a 64 km-re fekvő Glenwood Springs-i megyei börtönbe. Itt azonban december 30-án – kihasználva, hogy a legtöbb őr éppen karácsonyi szüneten tartózkodott – testsúlycsökkenésének köszönhetően át tudott bújni a mennyezeten lévő – egy világítótestnek kialakított – lyukon, majd a padláshelyiségen át leereszkedett a főbörtönőr lakásába (aki feleségével éppen nem tartózkodott otthon), civil ruhába bújt, majd egyszerűen kisétált a lakásból. Floridába utazott, ahol még megölt két, a Floridai Állami Egyetemen tanuló diáklányt, valamint egy 12 éves kislányt. Bundyt végül 1978. február 15-én, Pensacolában fogták el ismét. Miután harminc gyilkosságot beismert, 1989-ben, 42 éves korában, elektromos székben végezték ki. Számos szakértő szerint az áldozatok száma valójában még ennél is magasabb lehetett.
Ez is érdekelhet
Szökés vitorlázórepülővel
A Lipcse és Drezda között elhelyezkedő, Colditz nevű kisváros börtönné átalakított kastélya a második világháború egyik leghírhedtebb hadifogolytábora volt. A 12. században épült kastély 1940 és az 1945-ös felszabadítása között eltelt években több ezer – főként magas rangú – szövetséges fogoly „otthonaként” funkcionált. A hivatalosan Oflag IV-C néven ismert épületben javarészt olyan rabokat tartottak fogva, akik korábban más fogolytáborokból már kíséreltek meg szökést. Sokan Colditzból is megpróbáltak megszökni, és voltak, akik sikerrel is jártak (mint például a borospincében kilyukadó, majd ott lerészegedő brit tisztek), akiket pedig elfogtak, sokáig egyszerűen bedugták egy magánzárkába. Miután azonban 1944 márciusában a Stalag Luft III néven ismert hadifogolytábor rabjainak szökési kísérletét követően ötven szökevényt kivégeztek, a brit katonai hírszerzés óva intett a további szökési kísérletektől. Más kérdés, hogy ez a figyelmeztetés aligha jutott el a foglyokhoz, ha pedig mégis, feltehetően nem vették figyelembe.
A colditzi kastély foglyainak egy csoportja például egészen különleges módon, egy vitorlázórepülő segítségével kísérelt meg kijutni az épületből. A Bill Goldfinch és Jack Best pilótából, valamint Tony Rolt egykori autóversenyzőből álló csoport elektromos kábelekből és lopott fadarabokból, egy padlás eldugott zugában építette meg kétszemélyes repülőjét, a Colditz Cockot. Mielőtt azonban üzembe helyezhették volna szerkezetüket, a colditzi kastélyt 1945 áprilisában felszabadították a szövetséges csapatok. 2000-ben Goldfinch eredeti tervei alapján megépítették a repülő mását, és a királyi légierő egyik bázisán Goldfinch, Best és több veterán szeme láttára ki is próbálták a gépet.