Hét híres dadogó Démoszthenésztől Marilyn Monroe-ig

A dadogás ősidők óta jelen van az emberiség történetében. Az évezredek folyamán számos teória látott napvilágot a beszédhiba okait illetően, és ennek megfelelően a gyógymódok is rendkívül sokszínűek voltak. Bár a kommunikációs nehézségek sokszor megnehezítik a beszédhibások életét, az összeállításunkban szereplő hét híres dadogó története jól példázza, hogy kellő eltökéltség esetén nem jelenthetnek akadályt.

Démoszthenész

A tehetős athéni családból származó, de apja halála miatt már fiatalon komoly anyagi gondokkal szembesülő Démoszthenész (Kr. e. 384-322) rögös utat járt be, míg gyerekkori álmait valóra váltva szónok, és nem mellesleg kitűnő politikus lett.

A sokat betegeskedő, társai által gyakran kigúnyolt fiatalember már nagyon korán eldöntötte, hogy szónoki pályára kíván lépni.

Démoszthenész előtt azonban legyőzhetetlennek tűnő, hatalmas akadályként tornyosult dadogása. De a becsvágyó ifjú nem adta fel. Plutharkosz beszámol róla, hogy beszédhibája legyőzése érdekében kavicsokkal a szájában gyakorolta a beszédet.

Hogy hangját megerősítése, futás közben is szónokolt, beszédeit pedig gyakran a házában lévő hatalmas tükör előtt gyakorolta be.

Abban, hogy Démoszthenész végül híres szónok lett, nagy szerepe volt Szatürosz nevű színész barátjának is, aki megtanította a helyes előadásmód kimunkálásának fortélyaira. Démoszthenész föld alatti dolgozószobát építtetett magának, ahol órákon át képezte hangját, és csiszolta tökéletesre megszólalásainak eleganciáját.

Eltökéltségét jól mutatja, hogy olykor hónapokon át csak feje egyik feléről nyíratta le a haját, hogy előnytelen külseje miatt elmenjen a kedve a kimozdulástól, és így kényszerítse magát a gyakorlásra.

Kitartásának meglett az eredménye. Kora – és a történelem – egyik legnagyobb szónokaként tartják számon, akinek II. Philipposz makedón király ellen írt filippikái a retorika csúcsteljesítményeit jelentik.

Claudius

A római császárkor uralkodói – néhány ritka kivételtől eltekintve – mindannyian szenvedtek valamilyen lelki, vagy testi betegségtől.

Nem lóg ki a sorból Tiberius Claudius Drusus Nero Germanicus (Kr. e. 10- Kr. u. 54), vagyis az 51 éves korától uralkodó Claudius császár sem, akivel fogyatékosság tekintetében különösen bőkezűen bántak az istenek.

Amellett, hogy gyenge térdei miatt bicegett, izgatott pillanataiban gyakran folyt a nyála és az orrváladéka, ami az újabb kutatások szerint szélütés következménye volt. És ha mindez nem lett volna elég, Claudius még dadogott is.

Anyja nemes egyszerűséggel szörnynek nevezte a kisfiút, felnőttkori ismerősei pedig legjobb esetben is „szegény Claudius bácsinak” szólították, de gyakran előfordult, hogy „Cla-Cla-Claudius” vagy „Claudius, a dadogó” névvel illették.

Életét már gyerekkorában megkeserítette erőteljes dadogása, amely a későbbiekben is megmaradt, de szónoklással foglalkozó szakemberek segítségével jelentős mértékben sikerült csökkenteni az elakadások számát. Ez különösen a nyilvános beszédek alkalmával jelentett könnyebbséget, amelyekbe az idősödő Claudius az évek során egyre jobban belejött.

A váratlan beszédhelyzetek és a magánbeszélgetések alatt azonban még császárként is jelentkezett a beszédprobléma, bár a korábbinál már jóval enyhébb formában.

Ennek ellenére ellenfelei megtévesztése érdekében sokszor rájátszott betegségeire, ily módon elkerülve a hatalomra törők egyik leggyakoribb végzetét, az erőszakos halált.

Charles Darwin

A hivatalos egyházi teremtéstörténetet megkérdőjelező és az evolúcióelmélet alapjait lefektető nagyszabású mű, a Fajok eredete szerzőjének, Charles Darwinnak (1809-1882) már nagyapja, a III. György király magánorvosának felkért tudós, Erasmus Darwin is dadogott.

Bár az unoka beszédhibájáról keveset tudunk, annyi bizonyos, hogy a természettudós pályáját nem befolyásolta dadogása, amely csak enyhe formában jelentkezett.

Ily módon Darwinnak nem okozott különösebb nehézséget, hogy a problémáját elfedje beszélgetőpartnerei vagy hallgatósága előtt.

A teljes tünetmentességet azonban – a legtöbb dadogóhoz hasonlóan – nem tudta elérni. Ha beszélgetés közben izgatott volt, a mondatok első szavát gyakran enyhe dadogással ejtette ki, és különösen a „w”-vel kezdődő szavaknál akadtak problémái.

Darwin az enyhe dadogáson kívül számos egészségügyi problémával küzdött, amelyek az 1830-as évektől kezdve egész életén át végigkísérték.

Gyomor- és szívpanaszai, valamint gyakran jelentkező remegése okát egyetlen orvos sem tudta megállapítani.

Tény azonban, hogy a különös tünetek általában nyilvános szereplései, valamint hivatalos találkozók alkalmával, vagyis stresszhelyzetekben jelentkeztek, így nem kizárt, hogy beszédhibájával is összefüggtek.

Lewis Carroll

Egy anglikán lelkész fiaként, felső-középosztálybeli családba született Charles Lutwidge Dodgson, írói álnevén Lewis Carroll (1832-1898) Alice Csodaországban című szürreális látomásával gyerekek millióinak képzeletvilágát formálta, miközben felmerült a neve, mint a lehetséges Hasfelmetsző Jack.

Bár szinte teljesen kizárt, hogy a rettegett whitechapeli mészáros alakja mögött Lewis Carroll állna, a matematikai tehetségéről is ismert író rengeteg frusztrációt halmozott fel élete során, amelyhez dadogása is nagymértékben hozzájárult.

Bár nem állnak rendelkezésre megfelelő bizonyítékok a feltételezés alátámasztására, sokak szerint a gyerekkorában balkezes kis Charlest jobbkezessé szoktatták át, amely az egyik leggyakoribb oka a dadogás kialakulásának.

Az ellenben tény, hogy az unokatestvérek házasságából született 11 Hodgson-gyerekből 10 dadogott gyerekkorában.

Az íróként, matematikusként és fotósként is tevékenykedő polihisztor azonban megtanult együtt élni problémájával.

Dadogása ellenére sem riadt vissza a közösségi élettől, sőt, gyakran a társaság középpontja volt.

Bár beszédhibája egyes feltételezések szerint megakadályozta, hogy apja nyomdokaiba lépve a papi hivatást válassza, ennek ellentmond, hogy segédlelkészi szerepet vállalt az anglikán egyházban, és több évtizeden át tartott matematikai előadásokat az oxfordi Christ College-ban.

Winston Churchill

A sokak által a 20. század legnagyszerűbb angol politikusának tartott Winston Churchill (1874-1965) beszédhibájáról mindmáig megoszlanak a vélemények.

Sokak – többek között magánorvosa, Lord Moran, fia, Randolph Churchill, valamint az amerikai Stuttering Foundation nevű szervezet – szerint Churchill enyhe dadogástól, mégpedig annak tónusos formájától (az a típusú dadogás, melynél az illető elnyújtja az első szótagot) szenvedett.

Az államférfi számos módszerrel próbálkozott, hogy legyőzze a problémát.

Az izomgörcsök megakadályozása érdekében minden mondat elején hosszan egy „m”-et ejtett, és hogy ne érje váratlanul semmilyen felvetés, sokszor napokon át készült egy-egy nyilvános fellépésére, amely amellett, hogy segítette beszédhibája kiküszöbölésében, műveltsége gyarapításához is nagyban hozzájárult.

A The Churchill Centre nevű szervezet azonban legendának tartja a kétszeres brit miniszterelnök dadogásáról szóló híreszteléseket.

Véleményük szerint Churchillnek csak az „s” mássalhangzó kiejtése okozott gondot, dadogásra számos titkárnője közül mindössze egy utalt emlékirataiban, és a családtagok visszaemlékezéseiben, valamint újságírók tudósításaiban sem találunk erre utaló megjegyzést.

Kétséges, hogy valaha kiderül-e az igazság, egyvalamit azonban mindenképpen leszögezhetünk: ha Churchill valóban dadogott is, beszédhibája jóval enyhébb formában nyilvánult meg, mint kortársa és „felettese”, VI. György király esetében.

VI. György

Hogy hogyan befolyásolta a történelem alakulását egy angol király és egy ausztrál kocsmáros fiának kapcsolata? Aki látta A király beszéde című filmet, tudja a választ.

Könnyen elképzelhető ugyanis, hogy VI. György király nem tudta volna végigmondani a második világháború alatt britek millióiba bátorságot öntő beszédeit kínos elakadások nélkül, ha nem ismeri meg Lionel Logue-ot, az orvosi diploma nélkül praktizáló, különc beszédterapeutát.

A Bertie-nek becézett királyi sarj 8 éves korában kezdett dadogni. A beteges kisgyereknek különösen azok a protokolláris alkalmak jelentettek rémálmot, amikor nagyszülei előtt kellett verset szavalnia, de iskolai teljesítményét is nagyban befolyásolta dadogása.

Hivatalos megszólalásokkor Őfelségének nevezte az apját, csak hogy ne kelljen kimondania a nagy nehézséget okozó király szót, felesége, a későbbi Erzsébet királynő anyja pedig annyira félt férje dadogásától, hogy a pohárköszöntők alkalmával teljesen kifehéredett a keze az asztalterítő szorongatásától.

Bertie 1926-ban ismerkedett meg Logue-gal, és már-már barátinak mondható kapcsolat alakult ki köztük.

A foglalkozásoknak köszönhetően a yorki herceg dadogása szinte teljesen elmúlt, és a logopédussal egy idő után már csak levélben tartotta a kapcsolatot.

Amikor azonban bátyja, VIII. Edward lemondott a trónról, Bertie-re élete legnehezebb feladata várt: a királyi teendők ellátása.

A feszült helyzetben ismét szükség volt Logue szolgálataira, aki a hivatalos beszédekből kihúzta a problémás szavakat, és jelen volt az uralkodó nyilvános szerepléseinél.

A beszédterapeutának hatalmas szerepe volt abban, hogy a király a második világháború megpróbáltatásai közepette is helytállt, és a gyerekkorában sokak által lenézett Bertie-re kellemes nosztalgiával emlékeznek a britek.

Marilyn Monroe

Minden idők legismertebb szexszimbólumát, Kennedy elnök szeretőjét, a tragikusan fiatalon elhunyt Marilyn Monroe-t (1926-1962) senkinek sem kell bemutatni. Nem túlzás azt állítani, hogy az 50-es években különleges kisugárzásával férfiak millióit megbabonázó díva maga volt a megtestesült nőideál.

A második világháború alatt egy hadianyaggyár betanított munkásaként tevékenykedő Monroe bebizonyította: az amerikai álom létezik.

Kevesen tudják azonban, hogy a kis Norma Jeane beszédhibával küzdött. Egyik legjellegzetesebb védjegyét, lihegő, érzéki hangját is gyermekkori dadogásának köszönhette.

A beszédzavar idővel elmúlt, ám gimnáziumi éveire visszatért, és további két éven át megkeserítette a fiatal lány életét.

Bár végül egy beszédterapeuta segítségével elsajátította a helyes légzési technikát, és sikerült felülkerekednie a problémán, néha még felnőttként is előfordult, hogy elakadt a nyelve.

Beszédhibája a színpadon – sok, korábban hasonló problémával küzdő színész pályatársához hasonlóan – sokáig egyáltalán nem akadályozta.

Az 1962-es, vagyis a színésznő halála évében forgatott, és végül befejezetlenül maradt Something’s Got to Give című film felvételei során azonban a stresszes magánélete és drogfüggősége miatt egyre rosszabb mentális állapotba kerülő Monroe dadogása még egyszer – utoljára – visszatért.