Hét rejtélyesen letűnt civilizáció
A maják, az inkák, a mississippiek, a Húsvét-szigeti és az Indus-völgyi civilizációk – csupán néhány példa a történelem viharai által elsodort civilizációkra, amelyek – nagy mennyiségű épített örökség és régészeti leletek mellett – számos megválaszolatlan kérdést hagytak az utókorra.
A nagyszerű piramisépítők
A Maja Birodalom összeomlása talán a legismertebb példája egy civilizáció teljes eltűnésének: nagyszerű épületeiket, csodás városaikat és úthálózatukat mind elnyelte a közép-amerikai dzsungel. Habár a maja nyelv és kultúra továbbra is él, a civilizáció önmaga árnyékává vált.
A birodalom virágkorát az úgynevezett klasszikus időszakban élte (ezt követte a 9. századi hanyatlás), amikor a maják nagyszabású mezőgazdasági és építészeti vívmányai a Yucatán-félsziget egészén jelen voltak, a mai Mexikótól egészen a mai Guatemaláig és Belize-ig.
A maják kiterjedt kézírásos kultúrával bírtak, és a matematikában is mély ismeretekkel rendelkeztek. Különleges naptárat is alkottak, ragyogó mérnöki képességeik által pedig nem csupán legendás piramisaikat tudták felépíteni, de a művelhető földterületet növelő teraszokat és öntözőcsatornákat is.
Habár a Maja Birodalom fokozatos hanyatlásának oka sokáig teljes rejtély volt, a bizonyítékok arra utalnak, a civilizáció leromlását a Yucatán-félsziget éghajlatában bekövetkezett változások, valamint az éhínséghez és a városok elnéptelenedéséhez vezető, állandó fegyveres konfliktusok következtében áldozott le a maják napja.
Műhelyek az Indus mentén
Az ókor egyik legfejlettebb civilizációja volt az Indus-völgyi (más néven Harappa-) civilizáció. Bár sajnálatos módon történelméről nincsenek írott források, a régészeti leletek alapján a Kr. e. 4. évezred során kezdtek el az itteni őslakosok területén megjelenni a nyugat és dél felől érkező bevándorlók.
A birodalom, amelyet létrehoztak, a mai India, Pakisztán, Afganisztán és Irán területére is kiterjedt, és Kr. e. 2500 és Kr. e. 1700 között élte virágkorát. Ebben az időszakban a világ akkori lakosságának tíz százalékát foglalta magába, azaz körülbelül ötmillió embert.
[galeria_kep_29667]
Nagyjából háromezer éve kezdték el a birodalom lakói elhagyni városaikat, amelyek széles sugárútjai mentén szennyvízcsatornák is futottak. A városokban kovácsműhelyek és többemeletes téglaházak is megtalálhatók voltak.
Igen keveset tudni a Harappa-civilizáció mindennapi életéről, és még kevesebbet hanyatlásának okairól. Valószínű azonban, hogy – a majákéhoz hasonlóan – e civilizáció sorsát is a klímaváltozás pecsételte meg. A szakértők szerint a csökkenő csapadékmennyiség miatt a birodalom nagyszámú lakosának élelmezését már nem tudták tartósan megoldani, ami az összeomláshoz vezethetett.
Végzetes erdőirtás?
Szinte mindenki számára ismerősek a moaik, azaz a Húsvét-sziget különleges, megalitikus emberfej-szobrai, amelyeknek többsége Kr. u. 1250 és 1500 között készült. A sziget kultúrájának összeomlása újabb klasszikus példája a civilizációk eltűnésének.
A szakértők régóta találgatják, a körülmények pontosan mely változása vezethetett a tengeren több száz kilométerre elnavigálni képes, jelentős épített örökséget hagyó kultúra köddé válásához.
A kutatók többsége amellett érvel, hogy habár a Húsvét-sziget lakóinak gazdálkodási módszerei valóban fejlettek voltak, nem voltak fenntarthatók. A sziget benépesülését (700-1200) követően a telepesek irtásos-égetéses földművelésük keretében kivágták a fák nagy részét, és felélték a sziget természeti kincseit.
A nyomok alapján a Húsvét-sziget utolsó erdejét a 17. században irtották ki, 1700-ra pedig a jelentősebb növényzet utolsó maradványait is eltüntették. Más magyarázatok szerint a sziget lakosságának ekkortájt bekövetkezett csökkenését az európaiak által behurcolt betegségek okozták.
Az utcák nélküli város
A törökországi Çatalhöyüköt gyakran emlegetik a legelső ismert emberi településként, amely városépítő és földművelő emberek civilizációjának részét képezte 7000-9000 évvel ezelőtt Anatólia déli részén.
Az 5000 és 7000 között ingadozó lakosságú Çatalhöyük egyik legkülönlegesebb aspektusa a felépítése: nem rendelkezett a mai értelemben vett utcákkal, ehelyett lakóházai szorosan egymás mellé illeszkedtek, és felülről, a tetőben kialakított lyukakon át lehetett beléjük jutni. További érdekesség, hogy a város a jelek szerint kizárólag magánlakásokból állt, középületek nélkül.
[galeria_kep_29672]
A város falain kívül a legkülönfélébb terményeket termesztették, a búzától a manduláig, a házak falaiba bikák koponyáit építették bele, a családtagokat pedig a lakóházak padlója alá temették. Habár nem rendelkeztek írásbeliséggel, Çatalhöyük lakói összetett társadalmat alkottak, amit képzőművészeti alkotásaik, illetve szertartásaik nyomai bizonyítanak. Hogy pontosan mi vezetett a fénykorát Kr. e. 7000 körül élő és körülbelül Kr. e. 5400-ig lakott város hanyatlásához, máig kérdés.
A Mississippi vidékének őslakosai
Jóval az amerikai kontinens európaiak általi meghódítása előtt az úgynevezett Mississippi-kultúra népe egy kiterjedt várost épített fel a mai Illinois állam területén, amelyet földhalmokkal vettek körül, és egy fából készült, az angliai Stonehenge-hez hasonlóan a csillagok állását követő építményt is létrehoztak. A Cahokia néven ismert város maradványai ma is láthatók.
A fénykorát Kr. u. 600 és 1300 között élő település – ahol a számos földhalom egy központi teret fogott közre – kilenc négyzetkilométernyi területre terjedt ki. A becslések szerint a 13. században 30-40 000 ember is élhetett itt, ami azt jelenti, hogy Cahokia a korabeli Londonnal vetekedett lakosságát tekintve. Annyi mindenesetre bizonyos, hogy a 18. századig nem létezett nála nagyobb település a mai Egyesült Államok területén.
[galeria_kep_29669]
Cahokia lakói kiváló művészeti, földművelési és építészeti hozzáértésről tettek tanúbizonyságot, legnagyszabásúbb vállalkozásuk a Mississippi és az Illinois folyók mellékfolyóinak eltérítése volt, ami által hatákonyabban tudták öntözni földjeiket.
A civilizáció 14. század eleji összeomlása máig számos kérdést vet fel, a régészek szerint azonban a visszatérő járványok, illetve éhínség állhatott a háttérben, amelyek a térség elhagyására késztették Cahokia lakóit.
A „pocakos hegy”
A történelem legtitokzatosabb ember alkotta építményei közé tartoznak a mai Törökországban található Göbekli Tepe, azaz „pocakos hegy” különös elrendezésű épületegyüttese, amelyet Kr. e. 10 000 körül hoztak létre.
[galeria_kep_29670]
A délnyugat-törökországi helyszínen 1996-ban indultak meg a régészeti feltárások Klaus Schmidt vezetésével. A régészek mintegy 20, kőoszlopokból (összesen mintegy 200 darabból) álló kört találtak, ami azt az elméletet erősíti meg, mely szerint a hely a térség nomád törzseinek lehetett menedéke.
Ha ez valóban így volt, úgy Göbekli Tepe a világ legrégebbi ismert vallási célú építménye. Habár nem tekinthető állandó településnek, a nyomok alapján néhány pap az egész évet rendszerint itt töltötte.
Egy másik elmélet szerint azonban lakóépületről van szó. Ted Banning, a Torontói Egyetem professzora állítását a feltárások során talált nagy mennyiségű szemétre alapozza. Banning szerint ez „a világ egyik legnagyobb szemétlerakója”, ahol rengeteg állati csont mellett igen sok faszén és eszközmaradvány is előkerült.
A khmer csoda
A legtöbb ember valószínűleg hallott már Angkorvatról, a középkorban épült mesés templomkomplexumról, amelyet bekebelezett a kambodzsai dzsungel. A Visnu hindu istennek szentelt építmény a világ legnagyobb vallási épületegyüttese, és körülbelül ötmillió tonna homokkőből építette fel mintegy 300 000 munkás és hatezer elefánt.
A Khmer Birodalom fénykorában azonban Angkorvat csupán egy részét képezte Angkor csodálatos városi civilizációjának, amely Kr. u. 1000 és 1200 között legalább egymillió embernek adott otthont.
Ez is érdekelhet
Angkor bukásának okát illetően szintén számtalan elmélet született már. A rendszeres külső támadások és a kereskedelmi útvonalak fokozatos máshová helyeződése mellett a klímafluktuáció által előidézett élelmezési gondoknak is szerepe lehetett benne.
Sok szakértő gondolja úgy, hogy a civilizáció összeomlásának egyik oka az volt, hogy a 13. században Angkor lakói a hinduizmus helyett a buddhizmus jóval inkább befelé forduló, passzív théraváda ágát kezdték el követni.
