Hellenisztikus hajóroncsot tártak fel Vis szigete mellett

Egy kivételes jelentőségű, a hellenisztikus korból származó hajóroncs és annak rakománya került elő az Adriai-tengerben, a horvátországi Vis szigetéhez tartozó Gnjilna-öbölben, számolt be róla a horvát Víz Alatti Régészeti Osztály (Služba za arheološku baštinu). A roncs a térség eddig ismert legkorábbi ókori hajómaradványainak egyike, így a Kr. e. 4. és 3. századra datálható leletegyüttes tényszerű bepillantást nyújt az ókori görög gyarmatvárosok tengeri kereskedelmébe.

A Komiža városa közelében fekvő Gnjilna-öböl feltárása a horvát víz alatti régészek és a helyi búvárközpontok többéves együttműködésének eredménye. A helyszínen korábban csupán néhány Korinthosz B típusú amfora töredékét regisztrálták a kutatók. A 2023 és 2025 között lezajlott szisztematikus vizsgálatok azonban felszínre hozták a hajó fa szerkezetének jelentős részét. A tengerfenéken megtalálták a hajógerinc és a palánkozat egy hat méter hosszú, jól megőrződött egybefüggő szegmensét, valamint a felszerelés és a rakomány számos darabját.

A szakemberek a roncs korát az amforák stílusjegyei és a hajóhorgony Haldane II A típusú ólommagon alapuló keresztrúdja alapján a Kr. e. 4. és 3. század időszakára teszik. A rakomány részét képező Korinthosz B típusú amforákat a Kr. e. 6. századtól a Kr. e. 3. század második feléig gyártották Korinthoszban és annak korfui gyarmatán, Kerküra városában. A szakirodalom szerint ezeket elsősorban bor és olívaolaj szállítására használták. Kelet-Adrián az ilyen típusú rakományt szállító roncsok rendkívül ritkák, eddig csak a Vis kikötője előtti Krava-zátonynál és Žirje szigete mellett azonosítottak hasonlókat.

A lelőhely különleges tudományos értékét az adja, hogy a horvát partoknál most először tártak fel nagy mennyiségű ógörög finomkerámiát tartalmazó ókori roncsot. A leletanyagban kiváló megtartású, fekete mázzal bevont edények találhatók, köztük egyfülű ivócsészék (szküphoszok), folyadékok kiöntésére szolgáló aszkoszok és arüballoszok, továbbá tálkák, sótartók, tányérok, valamint a borfogyasztáshoz használt kantharoszok. Az edények mellett a régészek állatcsontokat, illetve az ókori Farosz (a mai Hvar szigete) görög kolóniáján vert érméket is a felszínre hoztak.

A rakomány leginkább figyelemre méltó darabjai azok a fekete mázas kerámiák, amelyeken utólagosan bekarcolt graffitik láthatók. A régészeti elemzés szerint ezek az írásjelek valószínűleg személynevek rövidítései lehetnek. Mivel a feliratokat az edények kiégetését követően karcolták a felületbe, a szakemberek úgy vélik, hogy ezek a tárgyak nem az eladásra szánt kereskedelmi rakomány részei voltak, hanem a legénység egyik magasabb társadalmi rangú tagjának személyes tulajdonát képezték. Ezek az apró tárgyi emlékek ritka forrásként szolgálnak az ókori tengerészek mindennapi életének és fedélzeti szokásainak megismeréséhez.

A leletegyüttes szorosan kapcsolódik az Adriai-tenger görög gyarmatosításához. A Kr. e. 4. század elején a szürakuszai I. Dionüsziosz türannosz támogatásával alapították meg Issza (a mai Vis) és Farosz kolóniáit, amelyek a görög tengeri kereskedelem fontos északi bázisaivá váltak. Issza az ókorban széles körben ismert volt minőségi boráról, amelynek szállításához a helyi fazekasműhelyek saját amforákat is készítettek. A Hvar szigetén korábban feltárt töredékek bizonyítják, hogy a hellenisztikus korban a térségben már helyi szinten is gyártották a korinthoszi típusú tárolóedényeket.

A Vis szigete mellett végzett feltárás jelentősen pontosítja a történészek ismereteit az ókori görög kolóniák közötti tengeri kapcsolatokról és a hellenisztikus kori hajózási útvonalakról. A roncsból előkerült navigációs felszerelések, a személyes tárgyak, valamint a farosi érmék konkrét adatokat szolgáltatnak a szigetek közötti kereskedelmi hálózat működéséről a Kr. e. 4. és 3. században. A horvát szakemberek által koordinált szisztematikus víz alatti kutatások folytatása a jövőben további részleteket tárhat fel a korszak adriai hajózásának gazdasági és logisztikai hátteréről.