Háromezer éves titkok: épen maradt urnatemető

Építkezés közben közel 30, kivételes állapotú bronzkori urnát tártak fel Alsó-Szászországban, Moisburg közelében. Az urnatemető megtalálása ritkaságszámba megy, mivel a modern mezőgazdaság általában súlyosan károsította az ilyen sírokat.

Kik voltak az urnaföldiek?

A késő bronzkor egyik legjelentősebb régészeti kultúrája az Urnaföld-kultúra, amely körülbelül i. e. 1300 és 800 között virágzott Közép-Európa hatalmas területein, a Rajnától egészen a Dnyeperig.

Az Urnaföld-kultúra népei a bronzkor végén új temetkezési szokást honosítottak meg: a halottakat elhamvasztották, majd a hamvakat cserépurnákba helyezték. Ezeket az urnákat sík, jelöletlen földeken, urnatemetőkben ásták el, gyakran egyszerű kövekkel körülvéve, egy-egy lapos fedőkővel lezárva.

Ez a temetkezési forma alapvetően különbözött a korábbi korok földbe temetett, egész testet őrző sírjaitól, és átalakította a korabeli közösségek halálról való gondolkodását is. A széles elterjedés arra utal, hogy a kultúrához tartozó népcsoportok közös szokásokkal, de helyi eltérésekkel léteztek.

Az élet az urnatemetők népei között

Az urnaföldiek fejlett bronzmegmunkáló technikával rendelkeztek. Eszközeik között szerepeltek a bronzkardok, lándzsák, sarlók de finomabb tárgyak is, mint az ékszerek, például spirális karkötők és gyűrűk

A társadalom valószínűleg hierarchikus volt, amire a gazdagabb, díszesebb urnák és sírleletek utalnak. A kereskedelem fontos szerepet játszott, a Balti-tenger borostyánjától az Alpok rézlelőhelyeiig messzire nyúltak a kapcsolataik.

Az Urnaföld-kultúra volt az első olyan régészeti kultúra Európában, amelynél a hamvasztás vált dominánssá a temetkezési gyakorlatban. Ez a szokás a későbbi vaskori kultúrákra, például a Hallstatt-kultúrára is nagy hatással volt. Emellett az urnaföldiek életmódja és terjeszkedése előkészítette a Közép-Európában később kialakuló népcsoportok kulturális alapjait.

Friss urnatemető felfedezések

Az intenzív mezőgazdaság és városfejlesztés miatt sok urnamező megsemmisült. Ezért különösen jelentősek azok a ritka leletek, mint amilyeneket például Moisburg közelében találtak: a szinte sértetlen bronzkori urnák, amelyek új részletekkel gazdagítják ismereteinket erről az ősi kultúráról.

Tehát az észak-németországi Alsó-Szászországban, Moisburg közelében közel 30 bronzkori urnát tártak fel. A leletek a késő bronzkori Urnaföld-kultúrához (i. e. 1300–800) tartoznak. Több teljes hamvasztásos temetkezést is dokumentáltak, ami ritkaságnak számít a térségben.

Elődök és utódok

Az Urnaföld-kultúra közvetlen előzményének tekinthető a Halomsíros kultúra (i. e. 1600–1200), amelyet a Tumulus-kultúra néven is ismerünk. Ez a kultúra a középső bronzkorban terjedt el Közép-Európában, és jellemzője volt a halomsíros temetkezés, ahol a halottakat földhalmok alá temették.

Az Urnaföld-kultúra megjelenésével a temetkezési szokások jelentős változáson mentek keresztül, a hamvasztásos temetkezés vált általánossá, amely során a hamvakat urnákba helyezték és sík területeken, urnatemetőkben temették el.

Az Urnaföld-kultúrát közvetlenül követte a Hallstatt-kultúra (i. e. 800–450), amely az európai vaskor korai szakaszát képviseli. A Hallstatt-kultúra számos vonást örökölt elődjétől, beleértve a hamvasztásos temetkezést és a bronzfeldolgozás technikáit.

A Hallstatt-kultúra későbbi szakaszában megjelentek a vaskohászat első jelei, és ez a kultúra tekinthető a kelta kultúra korai formájának is.