Gyújtogató galambok és robbanó patkányok - állatok a háborúban

A történelem során nemcsak katonák és gépek vívták a csatákat – időnként állatok is részt vettek a harcban, sokszor a legmeglepőbb módokon. A kreatív, ám gyakran kegyetlen módszerek jól mutatják, milyen mély ismeretekkel rendelkeztek az emberek az állatok viselkedéséről – és milyen mértékben használták ki azt saját céljaikra.

Elrettentő sertések

Az állatok háborús alkalmazása nem új keletű jelenség. Már a hellenizmus idején, a Kr. e. 4. században is használták őket harcászati célokra. Megara ostromakor a védők gyantával és kátránnyal kenték be a sertéseiket, majd meggyújtották az állatokat. A lángoló sertések rémülten menekültek, ezzel zűrzavart és pánikot keltve az ellenség soraiban.
Bár a módszer kegyetlen volt, jól mutatja, hogy az ókoriak tisztában voltak az állatok ösztöneivel, és képesek voltak ezeket a csatatéren kihasználni.

Tűzgyújtó galambok

A galambokat már az ókortól kezdve hadi célokra használták. Frontinus történetíró szerint Polükratész, Szamosz királya, a Kr. e. 6. században éghető anyagokat kötött a galambok lábára. A tüzet meggyújtva elengedték őket, mire a madarak ösztönösen visszatértek a galambdúcba – gyakran az ostromlott városban. Így váltak a galambok akaratlan gyújtogatókká.

A módszer évezredekkel később is megjelent. Kazimierz Siemienowicz lengyel mérnök 1650-ben azt javasolta, hogy galambokat szereljenek fel robbanószerkezettel. A gyutacsos mechanizmus biztosította volna, hogy a töltet a megfelelő helyen robbanjon fel. Nincs azonban bizonyíték arra, hogy ezt a technikát valaha is élesben használták volna.

Robbanó denevérek a második világháborúban

A 20. század modern hadviselése sem zárta ki az állatok bevetését. Az amerikai hadsereg a második világháború idején mexikói szelindekdenevéreket próbált alkalmazni. Az ötlet egy fogorvostól, Lytle S. Adamstól származott. A terv szerint gyújtóbombákat erősítettek volna az állatokra, melyek a japán városok házaiban húzták volna meg magukat, majd a bombák felrobbantották volna az épületeket.

A tesztelés 1942-ben kezdődött. Egy alkalommal a denevérek véletlenül elszabadultak, és tüzet okoztak egy kaliforniai katonai bázison. A baleset jól mutatta a módszer romboló erejét – de egyben a kockázatait is. A programot végül az atombomba megjelenése tette feleslegessé.

Churchill robbanó patkányai

A britek is éltek az állatok háborús alkalmazásának ötletével. Egy különös terv szerint döglött patkányokat töltöttek meg robbanóanyaggal. Az elgondolás az volt, hogy ha a németek megtalálják a tetemeket például egy fűtőberendezésben, a tűzbe dobnák őket – ezzel robbanást idézve elő.

Bár a tervet nem tudták megvalósítani, az első szállítmányt a Gestapo elfogta. A britek így is elérték céljukat: a német hírszerzés megdöbbent a trükk kifinomultságán, és erőforrásokat mozgósított, hogy hasonló szabotázsokat a jövőben elkerülje.

A háborús állatok öröksége

Az állatok alkalmazása a háborúban elsősorban pszichológiai eszköz volt. A bizonytalanság, hogy mikor és hogyan jelenik meg egy „láthatatlan fegyver”, félelmet keltett az ellenségben.
Ezek az akciók súlyos etikai kérdéseket vetnek fel. Az állatok ugyanis akaratuk ellenére váltak a háború eszközeivé. A későbbi évtizedekben is fontos szerepet szántak nekik, például az űrkutatás kezdeti szakaszaiban.