Genetikai vizsgálatokkal kutatják egy késő római villagazdaság lakóinak eredetét a budapesti Csúcshegyen

Egy a Kr. u. 3. század végén, illetve a 4. század elején épült, fűthető lakóhelyiségekkel és freskókkal díszített római kori villagazdaság, valamint az ahhoz tartozó temető maradványait vizsgálják a szakemberek a III. kerületi Csúcshegy – Harsánylejtő területén – tájékoztatta Dr. Láng Orsolya, a Budapesti Történeti Múzeum (BTM) Aquincumi Múzeumának főmuzeológusa a Múlt-kort.

Az ókori Aquincum polgárvárosának tőszomszédságában, a budai hegyek Duna felőli oldalán fekvő lelőhelyen a múzeum munkatársai lakópark- és egyházi építkezésekhez kapcsolódó megelőző feltárásokat végeznek, kisebb-nagyobb megszakításokkal 2007 óta. A hegyoldal jelentős részét elfoglaló épületegyüttes területén a régészek elsőként egy koracsászárkori falu maradványait – földbe ásott veremházakat és szemétgödröket – tárták fel. A leletanyag tanúsága szerint e korai település felszámolását követően, a 3–4. század fordulóján épült meg a területen egy kiterjedt, impozáns villagazdaság.

Padlófűtés és betelepülők a Barbaricumból

A feltárt kőépület belső udvarral, falfestményekkel (freskókkal) díszített és padlófűtéssel (hypocaustum) ellátott lakóhelyiségekkel, valamint különálló gazdasági szárnyakkal és az egységeket lehatároló kerítésfalakkal rendelkezett.

A kutatás legfrissebb és legjelentősebb fázisa a villa mellett feltárt, tizenhárom sírból álló temetőhöz kapcsolódik. A szegényes mellékletekkel rendelkező temetkezések embertani anyagának antropológiai és archeogenetikai vizsgálatát a közelmúltban kezdte meg az MTA-ELTE HTK Lendület Biorégészet Kutatócsoportja. A kései időszakra jellemző kerámiatípusok és a 4. század első feléből származó érmék, valamint a temetkezési szokások arra utalnak, hogy a villa eredeti, városi polgárságból kikerülő tulajdonosait idővel a Duna túlpartjáról, a római határon túli Barbaricumból betelepült népesség válthatta fel. A DNS-vizsgálatoktól a szakemberek a késő római kori lakosság pontos származásának és rokonsági viszonyainak tisztázását várják.

Egy korszakhatár mementója

A római kori Pannonia tartományban, különösen az aquincumi polgárváros (a mai Óbuda) vonzáskörzetében és a Szentendrei út mentén az elmúlt évtizedekben mintegy ötven hasonló, akár több négyzetkilométer kiterjedésű vidéki gazdaságot azonosítottak a régészek. Ezek a birtokok jellemzően kiszolgált katonatisztek (veteránok), városi arisztokraták és tehetős polgárok tulajdonában álltak. A komplexumok egyszerre szolgáltak luxusigényeket kielégítő vidéki rezidenciaként (saját fürdővel) és profitorientált agráripari központként, amelyek a helyi önellátás mellett a városi piacokat is ellátták élelmiszerrel.

A csúcshegyi lelőhely tudománytörténeti jelentőségét az adja, hogy kronológiailag eltér a régióban megszokott mintázattól. A dunai limes (határvidék) mentén fekvő villagazdaságok fénykora jellemzően a Kr. u. 2. és 3. századra esett. A 3. század végére és a 4. századra a romló kül- és belpolitikai viszonyok, a barbár betörések és a gazdasági válság miatt ezen birtokok jelentős részét a tulajdonosok feladták és elhagyták.

Ezzel szemben a harsánylejtői villa éppen ebben a vészterhes időszakban, a 3. század végén vagy a 4. század legelején épült meg, és a római uralom végnapjaiban is lakott maradt. A leletanyag és a megkezdett genetikai vizsgálatok együttesen egyedülálló bepillantást engednek abba a demográfiai és társadalmi átalakulásba – az idegen népelemek határvidéki integrációjába –, amely Aquincum és a pannóniai római adminisztráció végnapjait jellemezte a Nyugatrómai Birodalom felbomlását megelőző évtizedekben.