Formailag szinte mindvégig parlamenti kisebbségben kormányzott az Antall-kabinet

Huszonhét éve, 1990. május 23-án választotta meg miniszterelnökké az első szabad, többpárti választások nyomán összeült Országgyűlés Antall Józsefet, a Magyar Demokrata Fórum (MDF) elnökét, és alakult meg a hárompárti koalíciós kormány az MDF, a Független Kisgazdapárt (FKGP) és a Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) részvételével.

Az 1980-as évek végére nyilvánvalóvá vált Magyarország gazdasági, társadalmi, politikai válsága. A kádári vezetés, amely sokáig még a gondokat sem ismerte be, egyre kevésbé volt képes kezelni a helyzetet. Az állampárt, a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) élére az 1988. májusi értekezletén fiatalabb vezetők kerültek ugyan, de a politikailag tevékeny csoportok zöme ekkor már nem toldozgató-foldozgató reformokban gondolkodott, hanem a rendszer egészének megváltoztatásában. Az egymás után létrejövő ellenzéki alakulatok egyöntetűen a polgári demokrácia, a többpártrendszer és a piacgazdaság bevezetését tartották a válságból kivezető egyetlen útnak.

1989. március 22-én nyolc ellenzéki szervezet létrehozta az Ellenzéki Kerekasztalt (EK), hogy egységes álláspontot alakítsanak ki a demokratikus Magyarország megteremtését célzó alkotmányos átalakulás kereteiről. Az EK áprilisban tárgyalásokat javasolt az MSZMP-nek a békés politikai átmenettel kapcsolatos jogszabályokról és az országgyűlési képviselő-választások időpontjáról. Június 13-án megkezdődtek a Nemzeti Kerekasztalnak elnevezett politikai egyeztető tárgyalások, amelyek végül elvezettek egy új, demokratikus, az állampolgárok szabadságjogait széles körben biztosító alkotmányos rendszer létrehozásához. 1989. október 23-án kihirdették az alkotmány módosítását, kikiáltották a Magyar Köztársaságot, és az ideiglenes köztársasági elnök december 22-én kiírta a választásokat.

Magyarországon a több mint négy évtizedes pártállami időszak után 1990. március 25-én, majd április 8-án tartották az első többpárti, szabad parlamenti választásokat. A csaknem 65 százalékos részvétellel lezajlott voksolás után a 4 százalékos parlamenti küszöböt az MDF, a Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ), az FKGP, az MSZMP utódaként létrejött Magyar Szocialista Párt (MSZP), a Fidesz és a KDNP érte el. A parlamenti pártok közül az MDF - az FKGP és a KDNP társaságában - nemzeti-konzervatív-kereszténydemokrata, az SZDSZ és a Fidesz egyfajta szociálliberális, míg az MSZP szociáldemokrata jellegű, a demokratikus szocializmus értékeit valló politikai szervezetnek tekintette magát.

A kormányzásra készülő MDF és legerősebb parlamenti ellenlábasa, az SZDSZ vezetősége - a nyilvános pártegyeztetéseken túl - külön is tárgyalt az ország kormányozhatósága érdekében. Így született meg április 29-én a később MDF-SZDSZ paktumként elhíresült egyezmény, amelyet május 2-án, az Országgyűlés megalakulásakor hoztak nyilvánosságra. A megállapodás jelentősen csökkentette a minősített, azaz kétharmados többséget igénylő törvények számát, és bevezette a kormány - különösen a kormányfő - cselekvési szabadságát növelő konstruktív bizalmatlansági indítvány intézményét. Ennek fejében - a pártok korábbi megállapodásával ellentétben - az SZDSZ állíthatott köztársasági elnökké megválasztandó házelnököt.

Az 1990. május 2-án megalakult új Országgyűlés 386 helyén az MDF 165, az SZDSZ 94, a kisgazdapárt 44, az MSZP 33, a Fidesz 22, a Kereszténydemokrata Néppárt 21, az Agrárszövetség 1 és a független képviselők 6 mandátummal osztoztak. Szűrös Mátyás, az ideiglenes köztársasági elnök május 3-án kérte fel Antall Józsefet, a választásokon győztes MDF elnökét kormányalakításra. 1990. május 23-án az Országgyűlés elfogadta a kormány programját, Antall Józsefet megválasztotta miniszterelnökké. A kormány letette a hivatali esküt. A kabinetbe az MDF 9, az FKGP 4, a KDNP 1 tagot delegált, 3 tárca élére független, párton kívüli politikusok kerültek. A hárompárti koalíciós kormány megalakulásakor 59,5 százalékos parlamenti többséggel rendelkezett.

Antall József tisztában volt azzal, hogy nagyon nehéz feladat vár rá és kabinetjére. Már az első kormányülésen felhívta erre a miniszterek figyelmét. Szavai szállóigévé váltak: „Önök egy kamikazekormányban vesznek részt.” Az Antall-kormány 1991-től, a Torgyán József vezette FKGP kilépésétől pro forma kisebbségi kormány volt, mert a két kormánypártnak, az MDF-nek és a KDNP-nek nem volt meg az abszolút többsége. Gyakorlatilag azonban mégis többségi kormány volt, mert 35 kisgazda képviselő - köztük a kormány kisgazda miniszterei - további támogatásukról biztosították a kabinetet.

A hatalmas államadósság szorításában az Antall-kormánynak jelentős konfliktusok, érdekütközések sorát kellett kezelnie. A kormány három és fél éve alatt elfogadták a politikai-gazdasági-társadalmi átalakulást segítő, szentesítő törvényeket, és az immár plurális demokráciában megkezdődött a szociális piacgazdaság kiépítése. Magyarország társult tagja lett az Európai Közösségnek, az Európa Tanácsnak és több európai intézménynek. Kivonultak a szovjet csapatok, megszűntek a volt szocialista tábor katonai és gazdasági tömörülései, a Varsói Szerződés és a KGST, Magyarország kezdeményezésével létrejött a visegrádi országok (Magyarország, Csehszlovákia és Lengyelország) együttműködési csoportja. Antall József kormányfői működésének szinte első napjától küzdött betegségével. Ciklusát nem tölthette ki: 1993. december 12-én meghalt. Az új kormány Boross Péter addigi belügyminiszter vezetésével 1993. december 13-án alakult meg.