Flörtölés képeslappal - nemzetközi világpostajáték a régi táncmulatságokon
„Tyűh! hát még a világpósta! Hány nyiló rózsa-bimbó bizta a maga legédesebb titkát a névtelenség rejtő fátyla alatt egy kis papirkára; hány lángoló szivü ifju öntötte betükbe a levelezőlapon szent érzelmeit s azonkivül mennyi jovialis tréfát, bohóságot, pajzán ötletet szállitott a világposta a szélrózsa, illetőleg a Károlyi-féle vendéglő nagy és kis termeinek minden irányában” – olvashatjuk az 1898-as gödöllői mulatságról beszámoló újsághírben (Gödöllő és Vidéke, 1898. március 1.). Pápáról 1893-ból hasonló élmény maradt fenn: „Egy órai jókedvű levelezés után megkezdődött a souper csárdás, s még jó sokáig a levelezőlapok incselkedő, szerelemről szóló tartalmáról csevegtek” (Pápai Független Ujság, 1893. augusztus 20.). 1937-ben is kedvesen írtak a világpostáról, „melynek titkos levélváltása már annyi házasság első mozzanata, annyi szerelem megindítója volt a nyíregyházi ifjúság körében” (Nyírvidék – Szabolcsi Hírlap, 1937. szeptember 30.). De mi is volt ez a levelezős játék? Kik és mióta játszották? Hosszas böngészés és kutakodás után régi újságok, folyóiratok mulatságokról szóló beszámolóiból, híreiből rajzolódik ki az 1890-es évekre általánossá vált szórakozási forma története.
Változik a trend
A báli időszak hagyományosan a farsang volt. A tavasz és a jó idő beköszöntével aztán megkezdődött a majálisok, piknikek és népmulatságok, kerthelyiségekben megrendezett műsoros estek és a fürdőhelyek táncmulatságainak szezonja. Ősszel a szüreti bálok jöttek sorban, majd a szilveszteri mulatsággal búcsúztatták az óévet. Az 1900-as évek elejére a korábban szokásos reprezentációs bálok átformálódtak, vidéken eltűnőfélben voltak.
A farsangi meghívók zöme már nem egyszerűen bálokra, hanem „műkedvelő-előadással, fölolvasás- és szavalatokkal, hangversennyel, vagy ha más nincs, akkor társasvacsorával, thea-estélylyel, batyu-bállal, vagy paraszt-bállal, nemzetközi világpostával, confetti csatával stb. egybekötött” eseményekre invitálta a szórakozni vágyókat. Miért e változás? A választ megadják a kortársak: „Ennek nem lehet más az oka, minthogy a bál, a régi, meg a mai felfogás szerint is sokkal költségesebb, nagyobb fényűzéssel jár, mint egy előadás, vagy hangverseny után rendezett mulatság, melynek rendesen bizonyos családias jellege van” – állapította meg a Balatonvidék cikkírója 1903. február 22-én.
A XIX. században a fiatalok játékai között a korabeli társasági illemkönyvek több postás- és levelezőjátékot is ismertetnek, a nemzetközi világpostajáték azonban nincs közöttük. De mikortól játszhatják mégis a nagyobb társaságok?
A postai nyílt levelezőlapokat az Osztrák–Magyar Monarchiában 1869-ben vezették be, azonban külföldi viszonylatban csak az 1874-es berni nemzetközi postakongresszus engedélyével lettek használhatók. Vélhetően a játék neve is innen ered. Nagyon sikeresek voltak, és hamarosan elkezdték őket képekkel díszíteni, majd a külföldi mellett 1896-tól a magyar képeslapkiadás is megkezdődött. Hamarosan hobbivá vált a gyűjtésük, az 1900-as évek elején az udvarlók komoly szándékuk kifejezéseként küldték választottjuknak. A nemzetközi világpostajáték is ezen alapult: a fiatalok névtelen üzeneteket küldhettek egymásnak a mulatság alatt. Megfigyelhető, hogy ez egy fiatalembernek szinte kötelessége volt, az pedig, hogy a választottja a játék győztese legyen (magyarán a legtöbb levelezőlapot kapja), presztízskérdésnek számított.
Felvillanyozta a társaságot
1887-ből már hírek olvashatók olyan jelentős fővárosi társaságokról, amelyek impozáns környezetben, neves közreműködőkkel rendezték meg mulatságaikat, és programjukban a világpostajáték is szerepet kapott. Ez utóbbit a tudósítások mindenféle magyarázat nélkül emlegették, tehát feltételezhető, hogy ekkorra már ismert szórakozási forma volt.
A Budapestről hazalátogatóknak, illetve a nyaralóknak köszönhetően a játékot néhány évvel később már megtaláljuk a vidéki városok, falvak mulatságain is. Így történt ez Balassagyarmaton is az Ipartestület 1895-ös nyári mulatságán. Valent Sándor, a budapesti férfiruha-szabászati iskola végzős növendéke, iparossegéd hazalátogatott a szüleihez Balassagyarmatra. Ott részt vett az Ipartestület mulatságán, ahol, míg a többiek táncoltak, ő „az étkező téren sürgött-forgott a »Világ-posta« berendezése czéljából. E nálunk még szokatlan játék sok élvezetet nyujtott a közönségnek. A forgalomba hozott levelező-lapok még a komolyabb természetű egyéneket is felvillanyozták; a tréfa és humor nyilatkozott ezeken, mit mindnyájan szivesen fogadtunk, mert láttuk, hogy alig van a nagy közönségnek oly tagja, kinek valamelyikből ne jutott volna. Tanubizonyságot tehet erről K… úr, ki maga annyi lapot kapott, hogy abból egy kis albumot állíthatna össze” – írta a Nógrádi Lapok és Honti Híradó 1895. augusztus 11-én.
Pápán a város, sőt a megye prominens személyiségei szervezték meg és mutatták be első alkalommal a játékot az 1893-as nyári mulatságon. Az 1907-es szekszárdi kaszinó báljáról szóló beszámolót olvasva megtudjuk, hogy a szinte megyebál jelentőségű eseményen a főispán is részt vett a családjával.
A játék vallási felekezettől függetlenül bekerült a mulatságok programjába. Országszerte szervezték a táncmulatságokat a jótékonysági körök, legényegyletek, iparoskörök, különféle szakmák egyesületei (cipészek, postások, esztergályosok, hentesek és mészárosok stb.), de a munkásság népünnepélyein és táncos estjein is sikeresen szerepelt a programban. Népszerűségét mutatja az alábbi idézet a Balatonvidék című lapból: „Az ifjúság a világ-postát – a kitüntetésül szánt két csokorra irányuló harcában majdnem szétszedte, mert rövid két óra alatt elfogyott 1800 drb. képes-levelező-lap, – a posta lezárása után Balaton Sándor egyleti titkár a két, díszes csokrot Fekete Margit és Goldfinger Mariskának, mint a legtöbb levelezőlap birtokosainak, a jelen voltak éljenzése és tapsvihara közt nyújtotta át” – tudhatták meg a zalaegerszegi iparos fiatalok mulatságáról az újság olvasói 1900. július 8-án.
Bájos postások
A játékot a táncmulatság szervezői készítették elő, általában egy-egy szálloda, nagyobb vendéglő, esetleg saját egyleti székházuk bálozásra alkalmas nagyobb termében, a nyári időszakban pedig kerthelyiségekben vagy éppen fürdőhelyeken. Gondoskodniuk kellett a képeslapok beszerzéséről, a postamester és a postáskisasszonyok felkéréséről. Szükség volt postaládára és a rögtönzött postamesteri hivatalba székre, asztalra, egyesületi bélyegzőre, hogy a feladott leveleket lepecsételhessék, kellett továbbá tinta, toll, papír a lapok összeszámlálásához. Figyelniük kellett arra is, hogy a postások felismerhetők legyenek (kaphattak postásruhát vagy akár karszalagot), szükségük volt táskára, amiben az árusított képeslapokat és a pénzt tartották. A rendezőknek gondot kellett fordítaniuk az ajándéktárgyak, nyeremények beszerzésére és előkészítésére. Rajtuk múlott, hogy hol helyezték el a postahivatalt a teremben. A Nyíregyházi Jótékony Nőegyletnek a Korona Szálló dísztermében tartott szüreti mulatságán a „terem közepén élősövény körítette pódiumon pergett a szerencsekerék és szorgalmatoskodtak a világposta bájos hivatalnokai” – hozta le 1901. október 20-án a Nyírvidék.
A mulatság bevételéhez eredményesen hozzájárult a nemzetközi világposta-levelezőlapok árusítása, amelyeket csak a bálteremben lehetett megvásárolni. Kezdetben külföldi levelezőlapokon zajlott a levelezés, majd a magyar nyomdák is felvették a kínálatukba. Knerék gyomai nyomdájában több színben és idézettel ellátott, illetve művészek által rajzolt képes levelezőlapból választhattak a megrendelők a báli meghívók, táncrendek, menülapok mellé.
A játéknak az évek alatt kialakult változatai a rendezők kreativitását és e szórakozási formának a jelentőségét mutatják. Időnként az asztalok számokat kaptak, vagy világvárosok neveit viselték, a népünnepélyek szervezői kitűzendő számot adtak a résztvevőknek, amelyek címzésül szolgáltak a levelezésnél. Díjazták a legtöbb levelet eladó és a legtöbbet megkapó leányt. A postások szerepében legtöbbször leányok voltak, de a meghívókon, a szereposztásnál időnként találkozunk férfiakkal is. A szabályokat a szervezők rugalmasan alakították, a lényeg azonban nem változott: a fiatalok névtelenül leveleztek a báli nyüzsgésben, olykor szerelmek szövődtek, máskor nagy derültség kísérte, a rendezőségnek pedig bevételt jelentett. A kutatás jelen állása szerint feltételezhető, hogy a játék magyar sajátosság maradt, amelyet a hazai alkotószellem teremtett meg egy postai termék, a levelezőlap felhasználásával, illetve előfordulása az ország határain túl még az Egyesült Államokban is a magyarokhoz köthető.
A játék mintegy fél évszázadon keresztül a közösségi élet része volt. Egy olyan időszakban jelent meg, amikor a polgárosodás következében a paraszti létbe beszivárgott a modern világ, felhígítva a tradicionális szokásokat. A „világposta” sikeresen épített a levelezőlapok népszerűségére, a fiatalok kommunikációs igényére és a gyűjtőszenvedélyre, amely a levelezőlapok olcsósága révén tömegessé tudott válni. A nyeremények és a jótékony cél társításával népszerűsége garantált volt. A csekély fennmaradt tárgyi forrás és az esetlegesen előbukkanó visszaemlékezések mellett a korabeli sajtóból látszik, hogy szerették, várták és még az 1930-as években is lelkesen játszották.
Ez is érdekelhet
A cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2023. tél (Idegenbe szakadt színészeink) számában jelent meg.
