Firenzében restaurálják a 16. századi márvány Medúza-fejet

Megkezdődik a 16. századi, a Giambologna-műhelynek tulajdonított Medúza-fej átfogó restaurálása, amelyet a 20. század elején loptak el eredeti helyéről, majd a közelmúltban azonosítottak a műkincspiacon. A márványszobor helyreállítása után a firenzei Bargello Nemzeti Múzeumba kerül, míg eredeti lelőhelyén egy hiteles másolatot állítanak ki.

A szobrot a héten szállították át a toszkánai Bagno a Ripoli városházájáról a firenzei intézet kőanyagokkal foglalkozó laboratóriumába (Settore Materiali Lapidei). Az első szakaszban a szakemberek roncsolásmentes diagnosztikai vizsgálatokat végeznek a márvány anyagösszetételének és az idő múlása okozta elváltozásoknak a feltérképezésére.

Emanuela Daffra, a firenzei intézet szuperintendense kiemelte, hogy a műtárgy alkotóelemeinek pontos ismerete elengedhetetlen a végleges konzerválási és restaurálási folyamat meghatározásához. Az alkotást a 20. század elején illegálisan tulajdonították el, és csak az utóbbi években azonosította, majd foglalta le a műkincspiacon az olasz csendőrség kulturális örökségvédelmi egysége, amely a tulajdonjogot visszautalta a helyi önkormányzatnak.

Francesco Pignotti, Bagno a Ripoli polgármestere megerősítette: a helyreállítást követően az eredeti műtárgyat a tervek szerint a firenzei Bargello Nemzeti Múzeumban állítják ki. A szobor eredeti helyszínén, a jelenleg is felújítás alatt álló nimfeumban pedig egy reprodukciót helyeznek el, amelyet a Crafts and Palace szervezet támogatásával készítenek el. A művészettörténeti kutatások legújabb eredményei arra utalnak, hogy a faragvány ikonográfiája nem kizárólag a mitológiai Medúzát, hanem magát a komplexum névadóját, Morgana tündért is ábrázolhatja.

A manierista kerti építészet emléke

A márványfej eredetileg a 16. század második felében épült Fata Morgana-kút (Fonte della Fata Morgana) szobrászati díszítésének központi eleme volt, amely a Bagno a Ripolihoz tartozó Grassina dombjain helyezkedik el. A kútkomplexumot – amely a birtokon átutazó vándorok felfrissülését is szolgálta – Bernardo Vecchietti firenzei patrícius, a korszak egyik legjelentősebb művészetpártolója rendelte meg.

A tervezéssel az itáliai manierizmus kiemelkedő alakját, a flamand származású Giambolognát bízták meg, akinek műhelye a korabeli kerti építészet és a vízjátékkal egybekötött grották legkiválóbb mestereit foglalkoztatta. Ezek az építmények a 16. századi toszkánai elit természetképét, az antikvitás iránti rajongást és az ember által formált táj filozófiáját tükrözték.

A Medúza-fej visszaszerzése és tudományos vizsgálata így nemcsak egy eltűnt műtárgy megmentését jelenti, hanem érdemben hozzájárul a toszkán manierista kerti szobrászat egyik jelentős, ám a pusztulás és a műkincslopások miatt töredékesen fennmaradt emlékének pontosabb művészettörténeti rekonstrukciójához is.