Félmeztelen női arénaharcost ábrázol egy most talált mozaik
A történelemben először sikerült vizuálisan is azonosítani egy olyan ókori római ábrázolást, amelyen egy félmeztelen női vadász (venatrix) küzd egy leopárddal az arénában. A The International Journal of the History of Sport című tudományos folyóiratban megjelent új tanulmány egy 1860-ban felfedezett, de az első világháborúban nagyrészt elpusztult 3. századi galliai mozaik korabeli rajzának újraelemzésével szolgáltatott bizonyítékot a női állatviadalok létezésére.
A mozaikot eredetileg Jean Charles Loriquet francia régész tárta fel 1860-ban a franciaországi Reimsben, egy tehetős, vélhetően arénajátékokat szponzoráló római polgár lakomatermében. Bár a lelet az első világháborús bombázások során szinte teljesen megsemmisült, Loriquet 1862-es könyvében megőrződött róla egy részletes rajz.
Ezt az eddig kevés tudományos figyelmet kapott illusztrációt elemezte újra Alfonso Mañas, a Berkeley-i Kaliforniai Egyetem sporttörténeti kutatója. A rajzon látható, ostorral felszerelt, megkötözés nélkül, szabadon mozgó alakot korábban tévesen állathajcsárként vagy ostorral küzdő bohócként azonosították. Mañas kutatása azonban a hangsúlyos női anatómiai jegyek és a fegyverzet alapján egyértelműen bizonyította, hogy a figura egy vadállatokkal küzdő női vadász, egy venatrix. A kutató a rajz hitelességét a mozaik egyetlen, a reimsi Musée Saint-Rémi-ben őrzött, a pusztítást túlélő apró töredékének összehasonlításával is alátámasztotta.
A szakértők szerint a női vadászok (hasonlóan a női gladiátorok ábrázolásaihoz) azért küzdöttek fedetlen felsőtesttel és sisak nélkül, hogy a távoli lelátókról is egyértelműen azonosítható legyen a nemük, ami az előadás erotikus vonzerejét is növelte. Ez a megjelenés ugyanakkor kizárta, hogy magas rangú római nők lépjenek az arénába; a fellépők jellemzően alacsony társadalmi státuszú önkéntesek vagy olyan elítéltek voltak, akiknek a büntetése nem azonnali kivégzés, hanem arénabéli küzdelem volt.
Ez is érdekelhet
Nők a római arénákban
A római kori arénajátékok két fő, egymástól jól elkülöníthető eseménytípusa a gladiátorok egymás elleni küzdelme, valamint a vadállatokkal vívott harc volt. Míg a korabeli írásos források – például Cassius Dio vagy Suetonius művei – szórványosan utaltak nők arénabéli részvételére, eddig kizárólag a női gladiátorokról maradt fenn tárgyi bizonyíték (például a híres halikarnasszoszi dombormű). A reimsi mozaikrajz az első vizuális bizonyíték arra, hogy nők nemcsak egymás, hanem vadállatok ellen is küzdöttek.
A lelet datálása (Kr. u. 3. század) különös történelmi jelentőséggel bír. Septimius Severus császár Kr. u. 200-ban hivatalos rendelettel tiltotta be a női gladiátorok küzdelmeit, mivel a római elit egyre megbotránkoztatóbbnak tartotta a nők egymás elleni harcát. A reimsi mozaik azonban arra utal, hogy ez a tilalom a vadállatok elleni küzdelmekre (venationes) nem vonatkozott. A római társadalom számára a vadászat istennője, Diana kultusza miatt a nők állatok elleni harca vallásilag és kulturálisan is elfogadottabb, kevésbé tabusított látványosság maradt a birodalom későbbi évszázadaiban is.
