Fekete húsvéti tojásokat festenek a Muraközben

2026. április 4.-Múlt-kor

Egyedülálló, fekete alapszínű húsvéti tojásokat készítenek a horvátországi Muraköz (Medimurje) egyik kistelepülésén, a ritka népművészeti hagyományt ma már csupán egyetlen család ápolja – derül ki az AFP tudósításából. A 19. századra visszanyúló technika és a hozzá kapcsolódó társadalmi rítus megőrzése érdekében az utolsó mesterek országos műhelyfoglalkozásokba kezdtek.

Fekete húsvéti tojásokat festenek a Muraközben

Míg a keresztény világ jelentős részében a húsvéti tojásokat az új életet szimbolizáló élénk színekre, jellemzően pirosra festik, Észak-Horvátországban egy specifikus, fekete alapszínű díszítési mód terjedt el. Ines Virc, a csáktornyai Szellemi Kulturális Örökség Múzeumának kurátora elmondta: a viaszlevonatos eljárás során a mintákat egy kézzel készített rézszerszámmal, forró viasszal viszik fel a tojás héjára.

Ezt követően a tojást fekete festékfürdőbe merítik, végül a viasz eltávolításával válnak láthatóvá a finom, bonyolult vonalvezetésű, hagyományosan piros, rózsaszín és lila virágmotívumok. A technika nem csupán a sötét színezés miatt különleges, hanem a kivitelezéshez szükséges rendkívüli precizitás miatt is.

A munkaigényes eljárás mára a kihalás szélére sodródott, a térségben egyedül a Vucenik család foglalkozik a hagyomány életben tartásával. A család korelnöke, Biserka Vucenik, aki gyermekkorában sajátította el a mintakincset, jelenleg országszerte tart kézműves foglalkozásokat, hogy a fiatalabb generációknak, a helyi asszonyoknak és a turistáknak is átadja a tudását.

Az oktatási programok célja, hogy a korábban a régió minden háztartásában jelen lévő tudás ne merüljön feledésbe, és az érdeklődők elsajátíthassák a batikolás összetett módszertanát. A kulturális jelentőséget felismerve a horvát állam 2023-ban hivatalosan is felvette a fekete húsvéti tojások készítésének gyakorlatát Horvátország Kulturális Javainak Nyilvántartásába.

Közösségi rítusok a 19. században

Az 1800-as évekig visszavezethető díszítési technika nem pusztán esztétikai célt szolgált, hanem mély társadalmi jelentőséggel is bírt a muraközi paraszti közösségekben. Nada Simunic nyugdíjas helytörténeti adatközlő szerint a fekete tojásokat a barátságok megerősítését szolgáló helyi ceremóniák során cserélték el.

A rítusra hagyományosan a húsvétot követő vasárnapon került sor. Az ajándékozás a nők közötti életre szóló, spirituális testvériség és barátság (amely a Kárpát-medencei, így a magyar néphagyományból is ismert mátkáláshoz hasonlítható) megkötésének szimbóluma volt. Bár a hagyomány közösségépítő funkciója a modernizációval és az urbanizációval az évtizedek során fokozatosan háttérbe szorult, a Vucenik család értékmentő munkája és a múzeumi figyelem kísérletet tesz a rítus tárgyi emlékeinek megőrzésére a 21. században is.