Elveszettnek hitt manierista remekművet azonosítottak New Yorkban

2026. május 7.-Múlt-kor

Évszázadokig elveszettnek hitt, a reneszánsz manierizmus egyik legritkább alkotójához, Rosso Fiorentinóhoz köthető festményt azonosítottak a New York-i Metropolitan Művészeti Múzeumban. A nemrégiben elvégzett restaurálás és tisztítás során előkerült, korábban átfestett részletek bizonyítják, hogy a mű azonos a 16. századi művészettörténeti alapműben, Giorgio Vasari krónikájában is említett korai alkotással, ami felbecsülhetetlen értékkel gazdagítja az itáliai reneszánszról alkotott tudásunkat.

Elveszettnek hitt manierista remekművet azonosítottak New Yorkban

A beszámoló szerint a nagyméretű olajfestmény a manierizmus legkiforrottabb stílusjegyeit hordozza magán, központjában a gyermek Jézus szokatlanul izmos, dinamikus testtartású alakja látható. A műalkotás valódi történelmi jelentőségét egy közelmúltbeli, átfogó felületkezelési és tisztítási folyamat tárta fel, amelynek során a későbbi évszázadok ráfestései alól láthatóvá vált János evangélista visszafogottabb figurája.

Ez a felfedezés tette lehetővé a szakértők számára, hogy a képet egyértelműen azonosítsák azzal a kompozícióval, amelyet a korszak legjelentősebb művészeti írója, Giorgio Vasari A legkiválóbb festők, szobrászok és építészek élete című alapművében is leírt.

Max Hollein, a Met igazgatója a szerzeményezés kapcsán a sajtónak kiemelte: a szokatlan elrendezés és a merész testtartások révén a fiatal alkotó a hagyományos áhítati képtípust egy összetett, a nézőt vizuálisan és érzelmileg is bevonó találkozássá formálta át. A szakmai értékelések szerint a művész még tizenéves korában készíthette a vászonra festett alkotást.

Rosso Fiorentino (1494–1540) a 16. századi firenzei festészet egyik legkiválóbb, ugyanakkor legrejtélyesebb alakja. A reneszánsz klasszikus harmóniájával szakító, az alakokat megnyújtó és a térábrázolást újragondoló manierista irányzat úttörőjeként ismert alkotó fennmaradt életműve rendkívül szűkös; a világ múzeumaiban és magángyűjteményeiben mindössze mintegy két tucat hitelesített festményét tartják nyilván, így minden újonnan felbukkanó vagy azonosított műve tudományos szenzációnak számít.