Először találtak fizikai bizonyítékot Hannibál harci elefántjaira
Régészeti szenzációként értékelik spanyol kutatók azt az apró csontleletet, amely minden bizonnyal az első közvetlen fizikai bizonyíték a karthágói hadsereg által bevetett harci elefántok jelenlétére az Ibériai-félszigeten. A Córdobai Egyetem Rafael Martínez Sánchez vezette kutatócsoportja egy dél-spanyolországi erődített település feltárása során azonosította a leletet, amely a radiokarbonos vizsgálatok szerint a második pun háború (Kr. e. 218–201) idejéből származik.
A történettudomány eddig szinte kizárólag az ókori szerzők (mint Polübiosz vagy Livius) leírásaira, illetve közvetett nyomokra – például az Alpok hágóin talált talajrétegek elemzésére – hagyatkozhatott Hannibál híres elefántjainak kutatásakor. A mostani felfedezés áttörést jelent: ez az első alkalom, hogy egy régészeti kontextusban, harci cselekmények helyszínén sikerült azonosítani az „ókor tankjainak” maradványait Európában.
A lelet egy elefánt jobb mellső lábából származó kéztőcsont, amelyet még 2019-ben tártak fel egy Córdoba melletti, rómaiak által oppidumként (erődített település) emlegetett lelőhelyen. A csontot évekig nem tudták azonosítani, mivel nem egyezett semmilyen helyi állatfaj anatómiájával. A részletes elemzés azonban kimutatta, hogy egy ormányoshoz tartozik, a kormeghatározás pedig a Kr. e. 3. század végére, a római hódítás előtti időszakra datálta – pontosan arra az időszakra, amikor Hannibál seregei a térségben állomásoztak.
A lelőhely egy jól védhető folyókanyarulatban fekvő ibér erődítmény volt. A régészek szerint a csont nem véletlenül került oda: a területen tucatnyi gömbölyű kőlövedéket is találtak, amelyek minden bizonnyal karthágói ostromgépekből, katapultokból származnak. A feltételezések szerint a karthágói sereg megostromolta a települést, és a harcok során az egyik elefánt elpusztult. Mivel az állat csontvázának többi része eltűnt (valószínűleg a tetemet elszállították vagy az enyészeté lett), a kutatók azt feltételezik, hogy ez a kis csont beszorult egy leomló fal alá, vagy egyfajta trófeaként őrizték meg a romok között, mielőtt betemette volna a törmelék.
Ez is érdekelhet
A kutatás egyik nyitott kérdése az állat pontos faji besorolása. A punok általában az azóta kihalt észak-afrikai erdei elefántot (Loxodonta africana pharaoensis) használták, amely kisebb volt a ma ismert szavannai rokonánál, de a seregben előfordultak ázsiai elefántok (Elephas maximus) is – ezeket korábban Pürrhosz épeiroszi király is bevetette. Bár a most megtalált csont tulajdonosa valószínűleg nem vett részt a híres alpesi átkelésben, jelenléte bizonyítja, hogy Karthágó aktívan használta ezeket az állatokat a hispániai hadszíntéren is a rómaiak és a helyi törzsek ellen.
