Elképesztő trükköket vetett be minden idők egyik legnagyobb csalója

Matt Houlbrook lebilincselő könyvében Netley Lucasnak hihetetlen történetét tárja az olvasó elé, és részletes körképet rajzol az 1920–30-as évekről. Lucas sokféle foglalkozást űzött: volt tengerésztiszt, háborús hős, gentleman, lord, újságíró, krimiíró, kiadó és híres királyi biográfiaíró. És volt szélhámos, tolvaj, hamis életrajzok szerzője, elítélt bűnöző, lecsúszott ember.

Netley Lucas, a szélhámos gentleman

Fodor Mihályné Matt Houlbrook: A csalók hercege – az úri csaló Netley Lucasnak hihetetlen igaz története című könyvéről készült recenzió a Klió folyóirat 2020/3. számában, erre a linkre kattintva olvasható teljes egészében.

Lucas az I. világháború után kezdett el mesélni az életéről, háborús sikereiről, majd miután lopásért, csalásért ötször elítélték, és hónapokat töltött börtönökben, kiszabadulása után már az alvilágról adta el történeteit az újságoknak. Bűnügyi riporter és kriminológus lett, de hamar lebukott: az újságírók rájöttek, hogy riportjait csak kitalálta. Erre nevet változtatott, és brit, valamint az európai királyi családok életrajzait állította össze, adta ki.

Hét könyvet írt, egyet Egy csaló önéletrajza címmel. Úri csaló volt, jóvágású, öntudatos; megfigyelte és elsajátította az elit modorát. Társadalmi felemelkedésre vágyott. Személyes kapcsolatai és műveltsége lehetővé tették számára az irodalmi karriert, de kielégítette az olvasók bűnügyi hírek iránti igényeit is. Lucas visszaélt a bizalommal. Arisztokratának adta ki magát, drága szállodákban szállt meg, elegáns boltokból öltözött, majd fizetés nélkül lelépett. Titokban elkötött autón száguldozott. Történeteivel azt bizonyította, hogy a bizalom bizonytalan dolog.

Az I. világháború után elárasztották Nagy-Britanniát a „címzetes csalók” (bogus honourables). Könnyű volt egy új név, új személyiség felvétele. A szélhámosok között is különlegesek a bizalommal visszaélők. Működésüket a nemzetközi tőke jelenléte, a tömegfogyasztás erősödése és az országok közötti növekvő utasforgalom megkönnyítette. A kaméleon-szerű csaló azt példázta, hogy senki nem az, aminek látszik. Az 1918-as népképviseleti törvény alapján nők és munkások milliói kaptak választójogot. A mozi, az áruházak kínálata mintha megszüntette volna az osztálykülönbségeket; a csinos cselédlányt nem lehetett megkülönböztetni az asszonyától; a jól öltözött és művelt kiejtéssel beszélő csalót a gentlemantől.

Netley Lucas, a szélhámos gentleman luxus életmódot folytatott Londonban, Torontóban, a Riviérán és New Yorkban. Az exkluzív társaságokban lenyűgöző történeteket mesélt a társaságnak, s ez meghozta számára a bizalmat, a hitelt és a kiváltságokat. Kitalált neveken mutatkozott be, elit rangot, birtokot hazudott magának, s ezt csináltatott öltönyeivel, sima modorával el is hitette. Gyakran lebukott, de a bíróság előtt szavahihetőnek tűnt. Állandó mozgásban volt, és a tettei azt üzenték, a megbízhatóság szubjektív érzés.

Ő maga csalónak vallja magát. A családja gazdag volt, talán arisztokrata. Netley egy jachton született 1903-ban. Édesanyja belehalt a szülésbe, apját részeges Lucas-nak ismerték. Szolgák és a nagyapja nevelték. Egy jó nevű bedfordi iskolába adták be, de megszökött. A következő öt év alatt volt szállodai boy, rakodómunkás, és szolgált egy óceánjárón. Megismerkedett egy tengerész kadéttal, és Londonba már Gerald Chilfont néven, csinos tengerész uniformisban érkezett meg. Egykettőre bejutott az előkelő körökbe, és hódított a történeteivel. Elárasztották meghívásokkal, ebédekkel, hétvégi partikkal. Szívesen adtak neki kölcsön.

Arra hivatkozott, hogy a jütlandi csatában odaveszett a felszerelése, mire a boltok hitelben felöltöztették. A siker nem tartott sokáig. Valaki feljelentette, 1917-ben letartóztatták, és 12 hónapra börtönbe csukták. Újra megszökött, London alvilágában rejtőzködött, csomagokat cipelt, pénztárcákat lopott. Az utcán aludt. Ismét letartóztatták, és egy gyakorló hajóba zárták. Innen is kereket oldott. 1918 tavaszán már a tiszteletre méltó (honourable) jelzőt viseli a meghívóin. Makulátlan öltözékben jár, a bolti eladókat könnyedén becsapja. Különféle neveken szerepel.

Történeteit kozmopolita társaságban, transzatlanti hajókon, fürdővárosokban, tengerpartokon meséli, ahol nem ismer mindenki mindenkit. A szigorúan zártkörű úri klubokkal nem próbálkozik, az előkelő hotelek, áruházak, divatos nightclubok és éttermek a működési területei.

1920 júniusában barátaival nagy mulatságot csap egy elegáns szállodában, azután Lucas ezredes néven megrendel egy Daimlert sofőrrel együtt, és azzal száguldozik a West Enden, meg Brightonba és vissza. Egy alkalommal el akarta rabolni egy híres színésznő drága gyöngysorát, de kiderült, a gyöngy hamis. Amikor 1920-ban a sok kifizetetlen számla miatt letartóztatták, megjegyezte, hogy legalább volt egy jó időszaka. Három év javítóintézetre ítélték. Lucasnak volt egy barátnője, társa a csalásokban, bizonyos Josephine O’Dare. Mindketten történetek mesélésével akartak feljebb jutni a társadalomban.

A csalók arisztokratája

A bizalommal visszaélés kifejezetten a háború után vált komoly gonddá. Az újságok figyelmeztettek a csalókra, különösen 1924-ben, a Brit Birodalmi Kiállítás, és 1937-ben, VI. György megkoronázása alkalmával. A háború idején a jelzálog-kamatok és az adók növekedése miatt számos földbirtokos kénytelen volt eladni a földjét és londoni házát. Az elit átalakult, a celebritásokkal és a háborús kitüntetettekkel növekedett a főnemesek száma.

Lucast a „csalók arisztokratájá”-nak tekintették. Ő a bűnt belülről ismerte. Négy év alatt közel 12 ezer fontot vert el mások pénzéből. Azt vallotta, hogy 1922-ben az Egyesült Államokban és a Bahamákon járt. 1923-ban jótevőjének, Stanley Scott bűnügyi újságírónak betört a lakásába és meglopta. Devonban hitelben kicsalt egy utazási irodától egy első osztályú jegyet Kairóba sürgős külügyi megbízatásra hivatkozva. Majd szélhámos barátjával egy hajón elrejtőzve Amerikába ment, és míg a detektívek a hajón keresték, egy másik hajóval visszament Liverpoolba. Végül Londonban letartóztatták.

Lucas-nál az volt rendkívüli, hogy igen hosszú ideig tudta gentlemannek álcázni magát. Rivaldafényre vágyott. Az orvosok, pszichológusok különbözőképpen ítélték meg a mentális állapotát: rögeszmés; épelméjű, csak a körülmények sodorták bűnbe; jelleme nem javítható; a freudi pszichoanalízis szerint tragikus gyermekkora terelte őt rossz útra; a bűnözési hajlamot örökölte; a kalandvágy tette bűnözővé. Csalásai a hiúságából fakadtak. Sértette, ha kis tolvajnak minősítették. Történeteivel lélektani kompenzációt teremtett magának alsóbbrendűségi komplexusának ellensúlyozására. A börtönben a durva rabtársak miatt panaszkodott.

Két novellájában és egyetlen regényében, a The Red Strangerben (1927) a főhős durva környezetben is megőrzi úri mivoltát, és kiderül róla, hogy valójában gentleman. Lucas ilyen happy endet képzelt el magának. A fogdában ismerkedett meg egy hasonló szélhámossal, Richard Denttel, későbbi tettestársával. Lucas, szabadulása után, 1924-ben Mackenzie néven egy Marriott nevű társával Kanadába hajózott, újságíróknak adták ki magukat, drága szállodába költöztek, és riportokat készítettek a szálloda neves vendégeivel, például a walesi herceggel. Ezután munkaközvetítő ügynökséget alapítottak. Nők százai jelentkeztek filmezésre, és titkári állásra. Mindenkinek állást ígértek és pénzt szedtek tőlük.

1925-ben Lucas megírta a Criminal Paris című könyvét. Most Nagy-Britannia legismertebb volt csalójaként mutatkozott be. Szégyenletes múltját árucikké változtatta, és a bűnről írt. Három könyvben, és számos lapban publikálta a történeteit. Párizsban megbecsült vendégként fogadták. A bűn szakértője lett. Lucas most becsületesen élt, és jól keresett. A ponyva piacára dolgozott. Defoe John Sheppard könyve (1724) óta a bűnösök vallomása, bírósági tárgyalások, akasztófa tövében elmondott beszédek igen népszerűek voltak.
Alkalmazták, hogy anyagot szállítson a bűnesetekről. Később Lucas maga írta meg ezeket, megismerkedett szerkesztőségekkel, kiadókkal. Számos lapnak dolgozott. Személyes tapasztalatai alapján írt Nagy-Britannia bűnös alvilágáról és igazságszolgáltatási rendszeréről. Hat könyvet adott ki. Az olvasók kapkodták, második kiadásuk is megjelent. Lucas rájött, hogy a piac bővülésével ugyanarról a témáról többször is írhat, ha különféle képen fogalmaz.

Lucas belevetette magát a londoni éjszakai életbe, nőkkel szórakozott. Párizsba utazott, hogy anyagot gyűjtsön az ottani alvilágról. Párizs ekkor valami kozmopolita bájjal vonzotta az embereket. Élénk volt a kulturális élet, ott élt Hemingway, Fitzgerald. Lehetett a kokottokról, apacsokról írni, özönlöttek a pletykák. Erről szólnak Lucasnak The Red Stranger, The Boy Appache című írásai. 1926 tavaszán a Sunday News bűnügyi levelezője lett. Tehetséges riporter volt.

1932 után Lucas már alig ír valamit. A magánélete homályba vész. 1940-ben élettelenül találták. Az orvos májcirrózist állapított meg, de a halál közvetlen oka szénmonoxid és füstmérgezés volt. Harminchét évet élt. Netley Lucas halálhíre alig keltett figyelmet. Amikor meghalt, tombolt a második világháború, a csaló „honourable” Lucas már nem volt érdekes. Ma a brit királyi családról számos bennfentes udvari alkalmazott írhat. Mellettük a tömegmédia befolyásolja a monarchiáról kialakuló nyilvános képet.

A szenzációhajhász lapok, a televízió és a kereskedelmi média tevékenysége, valamint a köz- és a magánélet közti határ ma is felvetik az újságírói etika kérdéseit. Szerzőnk szerint Lucas élete gyakran volt sikeres, de csak ideig-óráig. Irodalmi sikerei, vállalkozói képessége, betörése a kiadók és a hírügynökségek világába, valamint gyors reagálása röpítette őt a magasba. A történetmesélés hozta meg számára a felemelkedést és a szükséges anyagiakat. A 30-as évek közepén már arra kényszerült, hogy ugyanazt a történetet ismételgesse. Amikor a történeteknek vége szakadt, nem volt tovább számára jövő.

Fodor Mihályné Matt Houlbrook: A csalók hercege – az úri csaló Netley Lucasnak hihetetlen igaz története című könyvéről készült recenzió a Klió folyóirat 2020/3. számában, erre a linkre kattintva olvasható teljes egészében.