Egy rejtélyes Degas-festmény története: Castiglione grófnő titokzatos portréja Olaszországból

2025. december 5.-Múlt-kor

Az 1859-ben készült Egy fiatal olasz nő: Castiglione grófnő állítólagos portréja című festményt a közelmúltban Michel Schulman szakértő vizsgálta meg. Az elemzés során kiderült: a műalkotás a híres impresszionista festő, Degas keze munkája.

Korabeli kép Castiglione grófnőről
Korabeli kép Castiglione grófnőről (Forrás: Wikipédia / Közkincs)

A kép az Antonio La Rocca által 1940-től 1971-es haláláig összeállított, tekintélyes római gyűjteményben rejtőzködött. A kollekció több mint száz művet őriz, köztük a Macchiaioli festők alkotásait is – őket tekintik az akadémiai hagyományokkal szakító, olasz impresszionizmus előfutárainak.

Rejtőzködő Degas-festmény a La Rocca-gyűjteményből

A Degas-szignót viselő festményt a tulajdonos hitelesíteni akarta, miután megjelent a művész életművének első online katalógusa. A hitelesítési folyamat több mint két évig tartott. Schulman így emlékezett vissza erre a hosszú munkára: „Emlékezetes pillanat volt először meglátni a festményt. Azonnal érezhető volt, hogy nemcsak egy fontos műről van szó, hanem egy valódi Degas- alkotásról.”

A szignót összevetették Degas különböző kézjegyeivel. Kiderült, hogy az aláírás nagyon hasonlít a Vieille Italienne című mű aláírására. Ezt követően a római Emmebi Diagnostica laboratórium és a Bolognai Egyetem anyagvizsgálati elemzése is megerősítette a hitelességet.

A mű helye Degas életpályáján

A fiatal művész 1856 és 1860 között tartózkodott Olaszországban. 1858–1859 között Firenzében dolgozott, rendszeresen felkeresve a Caffè Michelangiolót – a Macchiaioli művészközösség központját. Az impresszionizmus hatását a mű számos motívuma megjeleníti: a sötét háttér, az erősen stilizált drapéria és a fénylő emberi arc mind ennek a korszaknak a jellegzetes vonásai.

A titokzatos modell nyomában

Bár a cím csak óvatosan utal Castiglione grófnőre, a mostani részletes összehasonlító vizsgálatok megerősítették az azonosságot. A modell merev, kissé hegyes mutatóujja segítette hozzá a szakértőket a végleges konklúzió levonásához. Pierre-Louis Pierson – III. Napóleon udvari fotográfusa és a grófnő későbbi szeretője – több portréján is megjelenik ugyanez az ujjforma.

Degas elveszett műve

Ez a portré egyedülálló helyet foglal el Degas olaszországi korszakában, amely rávilágít a kor helyzetére is. A mű így egyszerre művészettörténeti, politikai és személyes történet: egy ritka Degas-portré, amely évtizedekre eltűnt a nyilvánosság elől, most pedig új részletekkel gazdagítja a mester életművét.