A vörösterror 133 napja

Egészen váratlan helyekre vezették a tudósokat a rejtélyes kristálykoponyák

2019. február 7. 14:09 Múlt-kor

Lehet-e varázsereje a kristálykoponyáknak?

Hogy a végére járjon a koponyák eredetének, Walsh az anyagukat kezdte vizsgálni, hogy nyomokat találjon arra nézve, hol és hogyan készülhettek. Egy, a Smithsonian és a British Museum között 1996-ban létrejött együttműködés révén Walsh segítséget kapott Margaret Saxtől, a British Museum állagmegóvási szakértőjétől. E kutatás a Smithsonianben és a British Museumban található kristálykoponyákra fókuszált.

A leggyakoribb datálási módszer, a radiokarbon kormeghatározás eleve ki volt zárva, mivel a kvarc esetében nem alkalmazható. Ehelyett Walsh és Sax az úgynevezett szkennelő elektronmikroszkópos (SEM) eljárást használták, amely a koponyák felszínét hasonlította össze egy ritka, valódi mezoamerikai kristálytárgyéval: egy kvarc kupáéval.

A kupán lévő szabálytalan nyomok egybevágtak azzal, hogy nyilvánvalóan egyszerű kézi szerszámokkal készült. A koponyák azonban igen egyenletes nyomokat mutattak, amelyek ezekre egyáltalán nem hasonlítottak. A szabályszerűen előforduló megmunkálási nyomok leginkább olyan tárgyakéhoz voltak hasonlók, amelyek fazekaskorongon készültek, amely eszköz azonban nem volt ismert az amerikai kontinensen az európaiak megérkezése előtt.

Ezután magának a kristálynak az eredetét vizsgálták Raman-spektroszkópiás elemzés segítségével. A kvarcnak, más kristályokhoz hasonlóan, keletkezési helyére nézve egyedi tökéletlenségei és hibái vannak. A British Museum koponyájának jellemzői arra utaltak, hogy az ahhoz használt kristály vagy Madagaszkárról, vagy Brazíliából származott, de biztosan nem Mexikóból.

A 19. században mind Madagaszkár, mind Brazília nagy mennyiségben exportáltak kvarcot Franciaországba, abban az időszakban is, amikor Boban folytatta tevékenységét. Egy későbbi, független kutatás a párizsi koponyáról is megállapította, hogy az ugyanebből a fajta kristályból készült.

A Smithsonianben található koponyára egészen más eredmény jött ki: ennek anyagában a röntgenes diffrakciós elemzés szilícium-karbidot mutatott ki, amelyet a modern iparban csiszolóanyagként használnak a sima felületek kialakításához. Ennek használata azonban csak az 1950-es évek óta elterjedt, vagyis a Smithsonianben található koponya még a Boban-féle koponyáknál is később készült, a 20. század második felében.

Az eredmények tehát azt bizonyították egyöntetűen, hogy egyik koponya sem lehetett maja vagy azték eredetű, ahogy atlantiszi sem. Egyetlen híres kristálykoponya maradt már csak: a Mitchell-Hedges koponya.

2019. tavasz: A vörösterror 133 napja
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (4 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 25% kedvezménnyel.
A 4. lapszámot ajándékba adjuk.
6 368 ft 4 776 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 65% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 6 990 Ft
Anna Mitchell-Hedges a kristálykoponyával (kép forrása: The History Blog)Eugène Boban (kép forrása: blogodisea.com)Késői maja koponyareliefek a Chichén Itzá-i „tzompantlin”, azaz koponyatartón (kép forrása: The History Blog)Frederick (j) és Anna Mitchell-Hedges (k) Brit Hondurasban, a mai Belize-benA British Museum kristálykoponyája (kép forrása: Wikimedia Commons)A Quai Branly Múzeum kristálykoponyája (kép forrása: historicmysteries.com)
Legfrissebb
Legolvasottabb

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!