„Tudják, melyik volt a legjobb nő, akit megdugtam? (...) Rövid hatásszünetet tartott, amíg beszívta a konyak illatát. Az ezüsthajú fej körbefordult, hogy megkeresse a hallgatóság soraiban azt a sápadt, kövérkés arcot. Aztán megfelelt a kérdésre: Froilán felesége! (...) don Froilán hőseisen mosolygott, nevetett és a többiekkel együtt ünnepelte a Vezér humorát.”

Mario Vargas Llosa A Kecske ünnepe című regényében szereplő jelenet ugyan a fent idézett formában vélhetően nem történt meg, ám remekül érzékelteti a megaláztatást, amelyet a Dominikai Köztársaság diktátora, Rafael Leónidas Trujillo Molina minisztereinek gyakorta el kellett szenvedniük. Merthogy a Vezér (El Jefe) időről időre valóban szexuális kapcsolatba lépett magas rangú dominikai politikusok feleségeivel. Erre nem pusztán közmondásos nőéhsége késztette: így tesztelte miniszterei hűségét.

„Isten a mennyben, Trujillo a Földön”

Latin-Amerika a puccsok hazája és Dominika korai történelme szintén nem a politikai stabilitásról szólt: 1844 és 1930 között félszázszor változott az elnök személye. Ám ekkor színre lépett az előbb az amerikai tengerészgyalogság által kiképzett férfiakból álló dominikai rendőrség, később pedig az abból létrehozott hadsereg élére került Rafael Trujillo, aki latin-amerikai mércével mérve példátlanul hosszú ideig, 31 éven át maradt hatalmon.

Miután riválisait sorra félreállította, az anyai ágon részben haiti származását, vagyis színes bőrű őseit szégyellő, arcát gyakran púderező Trujillo hozzáfogott álma, a „fehér Dominika” megteremtésébe. Ennek jegyében 1937 októberének első napjaiban a parancsára a két ország határterületén, a becslések szerint mintegy 10–20 ezer haiti állampolgárt mészároltak le bozótkésekkel.

A tisztaság- és rendmániás Trujillót paradox módon „fajbiológiai” megfontolás, Dominika „kifehérítésének” szándéka vezette akkor is, amikor a következő évben Roosevelt amerikai elnök által összehívott éviani konferencián felajánlotta mintegy 100 ezer zsidó befogadását, igaz, végül csak mintegy 800 menekült érkezett Sosúa városába. A diktátor 1956-ban is aktívnak mutatkozott. A magyar forradalom és szabadságharc leverését követően 20 ezer menekült befogadását vállalta. A végeredmény az 1938-ashoz hasonló volt: mindössze 580 magyar érkezett Dominikába.

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2017. tavasz számában olvasható.