Diplomáciával hódította meg Britanniát a Római Birodalom

Az elmúlt évtizedek brit történetírása Graham Webster 1993-as kutatásaira támaszkodva úgy vélte, hogy Aulus Plautius római hadvezér légiói a Kr. u. 43-ban indított invázió során sűrű katonai erődítményhálózattal biztosították a meghódított területeket.

Thompson több mint harminc év infrastrukturális beruházásait kísérő ásatási anyagait elemezte újra a Temzétől északra fekvő huszonhárom, eddig római katonai tábornak tartott helyszínen. Az eredmények rámutattak, hogy az erődök jelenlétét alátámasztó korábbi bizonyítékok tévesek voltak: az úgynevezett „bokatörő”, V alakú árkok katonai védvonalak helyett csupán rendszeresen karbantartott mezőgazdasági vagy vízelvezető árkok voltak.

A feltárt római fegyverek és katonai stílusú csatok, valamint az importált kerámiák (például a lyoni edények) jelentős része szintén polgári településekről és tanyákról került elő, ami sokkal inkább az elit rétegek élénk kereskedelmére és a segédcsapatok jelenlétére, semmint légiós helyőrségekre utal.

A felülvizsgált huszonhárom helyszín közül mindössze három esetében - Colchester (az ókori Camulodunum), Longthorpe és az oxfordshire-i Alchester - nyert megerősítést a tényleges római katonai táborok jelenléte. A kutató szerint a ritkásan elhelyezkedő erődök közötti hatalmas, katonailag védtelen területek létezése nem a dokumentáció hiányosságából fakad, hanem arra utal, hogy a rómaiak nem ütköztek jelentős fegyveres ellenállásba a térségben.

A tanulmány hipotézise alapján Róma a katonai megszállás helyett a Verlamion (a mai St Albans) és Silchester területén élő kelta törzsekkel kötött előzetes, diplomáciai megállapodásokra - úgynevezett kliensállamok kialakítására - támaszkodott. Ezek az együttműködő helyi elitek és bábkirályok biztonságos korridort és logisztikai bázist biztosítottak Claudius császár inváziós csapatainak a sziget belseje felé.

Az új régészeti konszenzus alapjaiban alakítja át a Britannia provinciává szervezéséről alkotott képet. Az őslakos britek eszerint nem csupán elszenvedői voltak a légiók hódításának, hanem aktív, politikai alkupozícióval rendelkező szereplők. A diplomáciai paktumok racionális magyarázatot adnak az inváziós erők kezdeti, meglepően gyors előrenyomulására a partraszállást követően.

Ugyanakkor ez a sűrű katonai helyőrségek nélküli, békeszerződésekre épülő pacifikálás rejtette magában a római uralom egyik legnagyobb sebezhetőségét is: amikor Kr. u. 60-ban kitört a Boudicca (Boadicea) vezette icenus felkelés, a délkeleti területek minimális katonai védelme miatt a lázadók eleinte könnyedén végigsöpörhettek a térségen, felégetve a legfontosabb római központokat.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

5. Magyarország gazdasága a 20. században
I. Gazdaság, gazdaságpolitika, anyagi kultúra, pénzügyi és gazdasági ismeretek

• 1946 nyarára olyan értéktelenné vált a pengő, hogy az utcán hajították el a bankjegyeket
• 1956 miatt is késett a Borsodi Vegyi Kombinát elindulása
• Volt, aki féltette a túl sok szabadidőtől a népet a szabad szombatok bevezetésekor
• A rendszerváltoztatás belülről
• A haderő mellett a gazdaság fejlesztését is megcélozta a győri program
• Naponta nőttek tizenötszörösükre az árak a hiperinfláció idején
• Különösen kegyetlen körülmények között dolgoztatták a Hortobágyra kitelepítetteket
• Miért sikerült a lengyeleknek az, ami a magyaroknak nem?
• Nyolc áldozatot követelt a Kádár-korszak sikervállalatának építése