2020. nyár: A magyar film 30 felejthetetlen pillanata
ITT támogathatsz bennünket

 
Időszakra szeretnék keresni
Időpont:
Év:
Hónap:
Nap:
Keresési feltételek:
Hónap: július  •  Nap: 15
36 találat
[1]

1099. július 15.

A keresztesek beveszik Jeruzsálemet

[2]

1240. július 15.

Nyevszkij lesz az északi rész ura

Alekszandr Nyevszkij, Novgorod fejedelme biztosítja az orosz állam északnyugati határait a svédekkel és a Német Lovagrenddel szemben. 1240. július 15-én a Névánál a még csak 20 éves Alekszandr kivívja a győzelmet a svédekkel szemben, akik ki akarják terjeszteni hatalmukat a Keleti-tenger vidékén, és ezért Nyevszkij (Névai) melléknevet kapta. Két évvel később, 1242. április 5-én Alekszandr Nyevszkij a befagyott Csud-tavon vívott csatában visszaveri a Német Lovagrendet. Mint Novgorod fejedelmének, Alekszandrnak mindenekelőtt hadvezéri feladatai vannak, a tulajdonképpeni hatalom egyfajta polgárgyűlésnek, a vjetcsének a kezében van. Ez határoz a fontos törvényekről, amelyeket az "Urak Tanácsa" - amely a gazdag polgárság, a klérus és a fejedelem képviselőiből áll - hajt végre. Ennek a tanácsnak a tagjait nevezik bojároknak.

[3]

1251. július 15.

IV. Béla kiadja az általa létesített turóci premontrei prépostság alapítólevelét

[4]

1410. július 15.

A Német Lovagrend vereséget szenved

Az 1385-ben létrejött litván-lengyel perszonálunióval átrendeződtek a hatalmi viszonyok a Baltikumban. A Német Lovagrenddel már addig is komoly konfliktus alakult ki, a két politikai erő között a feszültség tapinthatóvá vált. Az összecsapásra Grünwald és Tannenberg falvak közötti síkságon került sor. 29 ezer lengyel (közülük 11 ezer litván-orosz) katona ütközött meg a 21 ezer fős lovagi sereggel. A középkor egyik legnagyobb csatájában a lengyelek győzelmet arattak ugyan, de sikerüket nem használták ki. Nem vették be Malborkot, a lovagok legjelentősebb erődjét, és nem tudták megtartani az összes elfoglalt lovagrendi várat sem.

[5]

1490. július 15.

A királyi hatalom szétesése

Mátyás trónjáért több trónkövetelő is küzdött. Az ország zászlósurai és nagybirtokosai nem tartották magukat a király végrendeletéhez. Corvin János is bizonytalankodott, majd seregének veresége után (éppen Mátyás legendás hadvezére, Kinizsi Pál verte szét hadait) beérte azzal, hogy megkapja a horvát-dalmát-szlavón báni méltóságot, a bosnyák királyi címet és megtarthatja birtokait. A rendek és Bakócz Tamás győri püspök rokonszenvét Ulászló nyerte meg. Róla közismert volt, hogy a kormányzásban a rendeknek nagy szerepet hagyott. Őt támogatta Beatrix özvegy királyné is. Az ún. farkashidai oklevélben Ulászló megígérte, hogy megtartja az ország szabadságait (vagyis a rendek szabadságait), tartózkodik Mátyás újításaitól (mindenekelőtt az 1 forintos adó kivetésétől), beleegyezik abba, hogy a koronát a rendek őrizzék Visegrádon, és a cseh tartományok visszaváltásáért várható összeget is ők kezeljék. A rendek fennhatósága alá kerültek a meghódított ausztriai birtokok is. A rivális trónkövetelők, Habsburg Miksa és saját öccse, János Albert is Ulászló ellen támadtak. Miksa több nyugati várat is elfoglalt. Végül a pozsonyi szerződésben (1491) elismerte Ulászló királyságát, aki cserébe elfogadta fiúörökös nélküli halála esetére a Habsburg-ház örökösödési jogát. Ulászló visszaadta Miksának Mátyás hódításait. Mindazok a csehországi és ausztriai hódítások, amelyeket Mátyás életének utolsó másfél évtizedében a magyar korona uralma alá hajtott, elvesztek a trónutódlási harcokban.

[6]

1490. július 15.

A házasságszédelgő király

Hogy a magyar trónhoz férkőzhessék, Ulászló házasságot ígért Mátyás özvegyének, Beatrixnak, noha mintegy 15 esztendővel fiatalabb volt nála. Azt azonban elhallgatta, hogy 1487-ben már elvette per curam (tehát képviselők útján, távollétben) Brandenburgi Borbálát. Ezzel egy időben Bianca Sforza kezének elnyeréséért is tárgyalásokat folytatott, akinek kezére korábban Corvin János pályázott. Az európai udvarokat a maga korában rendkívül élénken foglalkoztató házasságszédelgés kezdődött. Ulászló titokban - Bakócz Tamás `közreműködésével` - feleségül vette Mátyás özvegyét, de a királyi tanács tagjai előtt e tényt, mint erőszakra tett lépést, már előre érvénytelennek jelentette ki. Néhány év múlva megindította válóperét Beatrix ellen - arra hivatkozva, hogy neki már van felesége, Brandenburgi Borbála -, és kérte házassága felbontását. VI. Sándor pápa 1500-ban mindkét házasságot érvénytelennek mondta ki. Beatrix így hazatért Nápolyba, és magával vitte kedves unokaöccsét, Hippolit egri érseket, aki Bakócz Tamás javára 1498-ban lemondott főpapi tisztéről. Ulászló végül XII. Lajos francia király feleségének egy rokonát, Candalei Annát vette nőül. A királyné 1503-ban leánygyermeknek adott életet. 1506-ban trónörököst szült, akit a francia király iránti tiszteletből Lajosnak neveztek el. Az asszony belehalt a szülésbe.

[7]

1490. július 15.

Királlyá választják Ulászlót

A rákosi országgyűlésen magyar királlyá választják Jagelló Ulászló cseh királyt azzal a feltétellel, hogy I. Mátyás özvegyét Beatrix királynét feleségül veszi

[8]

1513. július 15.

Bakócz Tamás lesz a pápa megbízottja

X. Leó pápa három évre a török elleni keresztes hadjárat megszervezése céljából Közép- és Kelet-Európába Bakócz Tamást nevezi ki legátussá. Az oszmán előretörés következtében a pápaság ismét a szokott eszközhöz nyúlt: katonákat toborzására szólította fel az európai államokat. Bakócz Tamás X. Leóval (Giovanni di Medici) együtt rivalizált a pápai címért, végül a bíborosok az olasz származású egyházi férfiú mellett döntöttek.

[9]

1514. július 15.

Dózsa György főserege Temesvárnál leteszi a fegyvert Szapolyai János erdélyi vajda előtt

[10]

1521. július 15.

II. Lajos megindul Budáról a török ellen

[11]

1615. július 15.

Megújítják a zsitvatoroki békét

I. Ahmed szultán és II. Mátyás biztosai húsz évre megújítják az 1606-os zsitvatoroki békét.

[12]

1689. július 15.

Thököly Imre török és moldvai csapatokkal elfoglalja Orsovát

[13]

1846. július 15.

Megnyitják az ország első vasútvonalát Pest és Vác között

A 34 km hosszú vasút az osztrák határtól Pozsonyon és Pesten keresztül Debrecenig építendő vonal első szakaszaként épült meg. Építtetője az Ullmann Móric által alapított Magyar Középponti Vasúttársulat volt. Az avatáson megjelent előkelőségekkel a két mozdony 28 km/h sebességgel `száguldott` Vácig. A személykocsikban még nem volt üvegablak, világítás és fűtés.

[14]

1849. július 15.

A Görgey vezette magyar fősereg Vácott összeütközik Paszkevics tábornok előcsapataival.

Az orosz sereg elzárja a magyarok elől a délre vezető közvetlen utat.

[15]

1863. július 15.

Nagyszebenben - a magyar képviselők nélkül - megnyílik az erdélyi országgyűlés.

[16]

1881. július 15.

Királyi rendelet intézkedik a polgárosított horvát-szlavón határőrvidék Horvát-Szlavónországba történő bekebelezéséről.

Ezzel befejeződik a határőrvidék felszámolása.

[17]

1900. július 15.

Oroszországban cári rendeletre megszüntetik a szibériai száműzetést

[18]

1903. július 15.

A budapesti munkásnagygyűlés a kormány munkásellenes terrorja ellen tiltakozik.

[19]

1904. július 15.

Lélekelemzés Csehov drámáiban

Anton Pavlovics Csehov, a 44 éves korában elhunyt orosz író drámáiban az elidegenedés és magány élménye tükröződik, ahogyan azt a századforduló polgári értelmisége tapasztalja. Impresszionista, hangulati drámáinak (például a `Sirály`1896, `Három nővér` 1901, `Cseresznyéskert` 1904) alakjai képtelenek egymással kapcsolatot teremteni, tanácstalanok és reménytelennek érzik helyzetüket, akaraterejük megbénult, számukra mindenfajta cselekvés értelmetlennek tűnik, és passzívan elfogadják sorsukat. Csehov drámáiban alig történik valami, hisz alakjai nem követnek célokat, nem védekeznek; így ezek a darabok inkább lelkiállapotok hatásos elemzéseinek tekinthetők. Csehov a nyelvi egyszerűség mestere.

[20]

1915. július 15.

A Magyarországi Szociáldemokrata Párt levelet intéz a Nemzetközi Szocialista Irodához, melyben javasolja a béketárgyalások előkészítését.

[21]

1918. július 15.

Megindul az utolsó nagy német támadás Reims térségében

[22]

1919. július 15.

A Forradalmi Kormányzótanács közzéteszi a CXXVIII. számú rendeletét, amelyben szabályozza a háztartási alkalmazottak munkaviszonyát.

[23]

1920. július 15.

A kormányzó gróf Teleki Pált bízza meg kormányalakítással

[24]

1921. július 15.

Beniczky Ödön volt belügyminiszter interpellációt intéz a kormányhoz a Héjjas Iván és Francia Kiss Mihály különítményesei által elkövetett atrocitások miatt.

A Komintern megbízottai (K.Radek, E.Thalheimer, és N.I.Buharin) tárgyalást kezdenek a Magyarországi Kommunisták Pártja vezetőivel Moszkvában, a párton belüli nézeteltérések tisztázása céljából. (A Landler-frakciót Landler Jenő, Hirossik János és Lukács György, a Kun-frakciót Kun Béla, Pogány József és Rudnyánszky Endre képviseli. A viták alapján Radek, Thalheimer, Buharin, Lukács és Pogány téziseket készítenek, amelyeket a Komintern végrehajtó bizottsága 1921. augusztus 2-án határozattá emel.)

[25]

1924. július 15.

Párizsban magyar nyelvű kommunista napilap jelenik meg Párizsi Munkás címmel.

Főszerkesztő: Illés Arthur.

[26]

1926. július 15.

Megalakul a Polgári Egység Klubja

Célja: a budapesti polgárságot a kormány mögé tömöríteni. Elnöke: Kozma Jenő és Tolnay Kornél.

[27]

1927. július 15.

A Kuomintang szakít a kommunistákkal

Szun Jat-szen, `a kínai forradalom atyjának` halála (1925. III. 12.) után a belpolitikai helyzet továbbra is tisztázatlan. A következmény: a Mennyei Birodalomban tomboló újabb polgárháború, mely Kína alappilléreit rázkódtatja meg. Döntő eseménynek bizonyul a kommunisták és a Koumintang (Kínai Nemzeti Néppárt) közötti eddigi politikai szövetség felbomlása. Csang Kaj-sek, a Kuomintang vezetője feladja a kommunista Szovjetunióval való együttműködést, követeli az idegen uralom megszüntetését és a nemzeti egység megóvását. A következő hónapokban kommunisták ezreit ölik meg. Csang Kaj-sek nankingi nemzeti kormányának Mao Ce-tung vezetésével szervezett parasztfelkelésekkel és lázongásokkal válaszolnak. Időközben Mao Ce-tungot `puccsizmus` miatt kizárják a Kínai Kommunista Párt vezetéséből.

[28]

1927. július 15.

A kormány felkéri a Weiss Manfréd-gyárat a repülőgépgyártás beindítására

[29]

1930. július 15.

A magyar gabonatermelés

A mezőgazdasági termékek a két világháború között az export 75-80%-át tették ki. Ezen belül a gabona állt az első helyen. A magyar gabonatermelésnek átlagosan a fele került külföldi piacra. Szántóföldi termelésünket továbbra is a gabonafélék dominanciája (55-57%) jellemezte. A búza átlagtermése az 1920-1938. közötti években 7,5 q/kat. hold. A búza termelése és értékesítése az egész magyar gazdasági rendszer létkérdésévé vált. "A búza jelenti a hazai mezőgazdaságot" - mondták sokan. Ennek megfelelően a földművelésügyi kormányzat megkülönböztetett figyelemmel kísérte a búza termesztését. Megkezdődött a termelés modernizálása, az új fajták Kísérleti Állomáson, a Növénynemesítő Intézetben és a növénynemesítő gazdaságokban a világpiacon is versenyképes alanyokat (Bánkúti 1201, Székács 1055) állítottak elő, amelyeket azután az állam kedvezményes vetőmagakciókon juttatott el a termelőkhöz. 1938-ban már nemesített vetőmagvakkal látták el a vetésterület 70%-át, s ezek termésátlaga 3 q-val több volt holdanként, mint a régi magyar fajtáké. A válság időszakában a világpiaci árak 54%-kal estek, ráadásul mindez óriási piacvesztéssel párosult. Ennek ellensúlyozására született a gabonaneműek értékesítéséről szóló 1930. évi XXII. tc. Az ún. "boletta-törvény" rendelkezése értelmében a termelő gabonájáért (elsősorban búza és rozs) mázsánként 3-6 pengő értékben gabonajegyet (bolettát) kapott, amelyet adófizetésre használhatott, vagy - ha adóhátraléka nem volt - készpénzre válthatott. Aki külföldre szállított gabonát, az a központi gabonaértékesítési alapból bolettája ellenében visszakapta annak árát.

[30]

1930. július 15.

A külügyminiszter átadja a magyar kormány burkoltan elutasító válaszát A.Briand francia külügyminiszter Páneurópa-tervére.

[31]

1932. július 15.

A rendőrség felfedezi a Kommunisták Magyarországi Pártjának budapesti irodáját.

Letartóztatják Sallai Imrét, Fürst Sándort és Karikás Frigyest, a párt központi bizottságának tagjait.

[32]

1933. július 15.

Aláírják a Négyhatalmi egyezményt Olaszország, Franciaország, Németország és Nagy-Britannia között

[33]

1974. július 15.

Görög tisztek megdöntik Makariosz érsek uralmát

Görög tisztek a görögországi katonai junta támogatásával megbuktatják Makariosz érseket, Ciprus elnökét és Nikosz Szampszont kiáltják ki új elnöknek. Makariosznak sikerül Londonba menekülnie. Július 20-án török csapatok szállnak partra a szigeten. Arra hivatkoznak, hogy jogukban áll beavatkozni, hogy megvédjék a sziget törökök lakosságát. Szampszont félreállítják, s július 22-én Görögország és Törökország fegyverszünetet köt, ezt követően pedig Genfben megindulnak a tárgyalások. Közben Cipruson a görög területeket biztonsági övezettel választják el a török területektől. Augusztus 14-én a genfi tárgyalások eredménytelenül félbeszakadnak. Görögország ezek után kilép a NATO-ból. A törökök a szigeten folytatják az előrenyomulást, s augusztus 16-án a sziget területének már 40%-a az ellenőrzésük alatt áll.

[34]

1986. július 15.

Meghal Donáth Ferenc

Ravatalánál Ujhelyi Szilárd, Csoóri Sándor és Kis János, sírjánál pedig Mécs Imre és Dénes János mond beszédet.

[35]

1994. július 15.

Horn-kormány leteszi a hivatali esküt

Horn Gyula, a Magyar Szocialista Párt elnöke a választási kampányban meghirdette: amennyiben az MSZP kormányra kerül, szakértői kormányt fog alakítani. Bizonytalanságban hagyta a választókat a miniszterelnök személyét illetően. A közvélemény jelentős része a Németh-kormány egyes tagjainak visszatérésére gondolt. Annál is inkább, mert a választási kampányban Horn következetesen, februártól májusig, a Németh-kormány két pártonkívüli miniszterét jelölte meg, mint a szocialista győzelem esetén megalakuló kormánynak már biztos személyeit. A választási győzelem másnapján más történt. Már a győzelem éjszakáján Szekeres Imre, aki Horn távollétében a Köztársaság téren a választási küzdelmeket vezette, bejelentette: nincs szükség a Németh-kormány tagjaira, mert azok már a tudományban, a kultúrában és a gazdaságban elhelyezkedtek. Szekeresnek ez a megnyilatkozása már jelezte: az MSZP megváltoztatta véleményét. A szakértői kormányban ehelyett a két koalícióra lépő pártnak, az SZDSZ-nek és a szocialistáknak a függetlenített pártmunkásai, képviselői foglaltak helyet, követve ezzel a nyugat-európai többpártrendszerű demokrácia kialakult rendjét. Ekkorra már a volt polgári radikális ellenzék vezetői is párt és politikai tisztviselőkké váltak a szó klasszikus értelmében. Az MSZP-ben sem voltak már jelent a reformkörösök tömegei -, mint annak idején szakértő emberek és a pártot a megújulás gyorsításáért támadó erők, 1990 után szétszéledtek, a gazdaságban vagy az igazgatásban találva meg a helyüket. Nem voltak sehol a pártokon kívül álló pragmatikusok sem. A kormányba bekerültek részben a reformszocialisták pártéletutat befutott képviselői (Horn Gyula, Békesi László, Kovács László), részben pedig a pártapparátusnak 1990-94 között megmaradt, elsősorban a vidékről és a "megmaradtak"-ból előre lépett tagjai. Erre a kormányra várt a feladat: a nehéz és ellentmondásokkal terhes magyar társadalmat vezesse ki a válságból. Elvben minden adottsággal rendelkeztek: nyitásra kész liberalizmussal és a szociális érzékenységű rendszerváltás programjával.

[36]

1997. július 15.

Az Európai Bizottság jóváhagyja a tíz kelet-európai tagjelölt országról szóló hivatalos véleményt és a bővítés következményeiről készült jelentéseket.

16-án az EU Bizottsága a hivatalos országértékelés alapján javasolja, hogy kezdjék meg a tagfelvételi tárgyalásokat Magyarországgal.

Bezár