Mussolini védeni próbálta a zsidókat

Az árja-mítosz erőltetése olasz földön abszurd lett volna

A Vatikán titkos levéltárából származó iratok szerint Benito Mussolini 1933-ban tiltakozott a náciknál azok zsidókkal kapcsolatos politikája miatt. A Szentszék belügyminisztériuma egy 1933 áprilisában kelt levélben arról tájékoztatta XI. Pius pápát: "Az olasz kormányfő egy szóbeli figyelmeztetést követően egy titkos üzenetben azért könyörgött Hitlernek, hogy az nehogy elragadtassa magát az antiszemita kampányban." Az üzenetet fél órával azelőtt olvasták fel Hitlernek és Göbbelsnek, hogy a kormány elfogadta a német zsidók állami alkalmazásból való kitiltását. Mussolini - kinek személyéről jelenleg épp éles viták dúlnak hazájában - öt év múlva mégis követte Hitlert: 1938-ban maga is zsidóellenes törvényeket léptetett életbe Olaszországban.

A dokumentumokat feltáró Giovanni Sale atya - állítása szerint - arra is talált bizonyítékot, hogy a háború alatt regnáló pápa, XII. Pius megpróbálta rávenni Mussolinit: járjon közben Hitlernél a zsidók érdekében. Bár a jelenlegi történészi álláspont szerint a pápa korántsem tett meg mindent az üldözöttekért, Sale szerint ez a vélemény ebben a formában tarthatatlan. A tudós azt állítja: Pius elítélte a fajüldözést, és védeni próbálta az olasz zsidókat. Sokan állítják az ellenkezőjét is: azt, hogy Eugenio Pacelli bíborosként, pápaként, de még berlini nunciusként és XI. Pius minisztereként is szemet hunyt az antiszemitizmus felett.

A Times cikkírója azonban maga is látta azt az 1938-as vázlatos üzenetet, melyben Pacelli - még bíborosként - arra kérte Mussolinit: "vesse latba közvetítő tekintélyét a német kancellárnál, Signor Hitlernél", és "próbálja megakadályozni a folyamatos vallási üldöztetést Németországban". Sale atya nemsokára megjelenő könyvében Mussolini zsidóellenes törvénykezéséről is ír. Sale szerint Mussolini csak azután léptetett életbe faji törvényeket, hogy úgy érezte: ellene fordultak az általa "zsidó-szabadkőműves plutokráciának" nevezett országok - vagyis Nagy-Britannia és Franciaország. Ez utóbbi pedig a Duce gondolkodásában az Abesszínia elfoglalására adott nemzetközi válasz lehetett, vagyis az, hogy a Népszövetség szankciókkal sújtotta Olaszországot az erőszakos lépés miatt.

Sale szerint Mussolini nem erkölcsi, hanem jóval gyakorlatiasabb megfontolások vezették, mikor Hitlernél a zsidókkal szembeni erőszak ellen tiltakozott. Egyszerűen rájött, hogy az olaszok többsége egyáltalán nem antiszemita, és hogy olasz földön az "árja-mítosz" erőltetése abszurd ötlet lenne.

Miután a német csapatok 1943-ban elfoglaták Olaszországot, 7000 olasz zsidót hurcoltak koncentrációs táborokba.