Rendkívüli lelet, amely rávilágít a maja-azték konfliktusokra is

A festett oltár, amelyre a maja civilizáció egyik legfontosabb városában bukkantak rá, más kontextusba helyezi az 1600 évvel ezelőtti feszültségeket Tikal és a közép-mexikói főváros, Teotihuacan között.

Mindössze néhány lépésnyire Tikal központjától – amely egy 2400 éves maja település a mai Guatemala területén – egy nemzetközi kutatócsoport olyan eltemetett szentélyt talált, amely választ adhat az ősi világ egyik zavaros időszakának titkaira.

Zűrzavaros idők

Az időszámításunk szerint 300-as évek végén épült oltárt négy festett panel díszíti vörös, fekete és sárga színekben. A rajtuk szereplő alak tollas fejdíszt visel és pajzsok, netán jelképek övezik. Mandula vágású szemei, orrdísze és kettős fülkarikái vannak – erősen emlékeztet egy közép-mexikói istenség, az úgynevezett „Viharisten” ábrázolásaira.

A 2025. április 8-án megjelent tanulmány szerzői – köztük az amerikai Brown Egyetem tudósai – azt állítják, hogy az oltárt nem maja művész készítette. Úgy vélik, egy olyan nagy tudású kézműves alkotása, aki Teotihuacanban, a félelmetes ókori hatalmi központban tanult. Ez mintegy 1000 kilométerre nyugatra feküdt, a mai Mexikóváros közelében.

„Egyre világosabb, hogy Tikal történetének ez egy rendkívül zavaros időszaka volt” – mondta Stephen Houston, a Brown Egyetem professzora. „Az oltár megerősíti, hogy Teotihuacan gazdag vezetői eljutottak Tikalba, és olyan rituális létesítmények másolatait hozták létre, amelyek az otthonukban is léteztek. Mély nyomokat hagytak itt.”

Ősi puccs

Már az oltár felfedezése előtt is tudták a kutatók, hogy komoly ellentét volt a két város között.

Tikalt i.e. 850 körül alapították, és kezdetben jelentéktelen kis településként működött. Időszámításunk szerint úgy 100 körülre viszont kinőtte magát. Régészeti bizonyítékok szerint Tikal és a jóval erősebb Teotihuacan körülbelül két évszázaddal később lépett kapcsolatba egymással. De ami eleinte egyszerű kereskedelmi viszonynak tűnt, gyorsan rivalizálássá vált. „Mintha Tikal felingerelte volna az óriást.” – mondta Houston. Az 1960-as évek kutatásai nyomán egyre több bizonyíték gyűlt össze az ellenséges viszonyra. Egy kőre vésett, jól megőrzött szöveg például szélesebb értelemben írja le a konfliktust. Eszerint i.sz. 378 körül Teotihuacan lényegében lefejezte a királyságot – az uralkodót eltávolították, és egy „bábkirályt” helyeztek a trónra, aki természetesen az aztékok érdekeit szolgálta.

LiDAR technológia (egyfajta lézeres mérés) segítségével felfedezték egy kisebb Teotihuacan-erődítmény másolatát is Tikal központjától nem messze, egy domb alá temetve. Ezt korábban természetes képződménynek hitték, ám a lelet azt sugallja, hogy az aztékok valószínűleg megszállták vagy legalábbis megfigyelték Tikalt a puccsot megelőző években.

Ülve temették el a kisgyereket

Andrew Scherer, a Brown Egyetem professzora elmondta: az oltár éppen a puccs időszakában épült. A gondosan megfestett külsőn túl mást is tartogatott a kutatók számára a lelet: egy gyermeket találtak benne, ülő helyzetben eltemetve – ami ritka volt Tikalban, ám gyakori Teotihuacanban. Egy felnőtt mellett pedig zöld obszidiánból készült dárdahegyre bukkantak, amelynek anyaga és formája is azték eredetre utal.

Scherer szerint a szentély és környezete későbbi elföldelése is alátámasztja a tudósok elméletét: Teotihuacan jelenléte mély és alighanem fájdalmas nyomot hagyott Tikalban.

„A maják gyakran eltemették épületeiket, és újakat emeltek föléjük” – mondta. „De itt eltüntették az oltárt és a többi építményt is, majd egyszerűen otthagyták őket – annak ellenére, hogy évszázadokkal később ez az egyik legértékesebb városrész lehetett volna. Ez sokat elárul arról, milyen érzelmeket tápláltak az aztékokkal szemben.”

Nosztalgia az elnyomók iránt?

Bár a történtek megrendítették Tikalt, hosszú távon mégis megerősítették. A következő évszázadokban komoly birodalommá vált, míg aztán i.sz. 900 körül – a többi maja városhoz hasonlóan – hanyatlásnak indult.

„Összetett” – Houston szerint ez a legjobb szó a helyiek emlékezetére a puccsal kapcsolatban. „Egyfajta nosztalgiával tekintettek arra az időszakra, amikor aztékok a csúcson voltak, és hevesen érdeklődtek a maják iránt. Még hanyatlásuk idején is Teotihuacanhoz mérten gondolkodtak helyi politikájukról.”

Pedig semmi másról nem volt szó, csak ami azóta is sokszor ismétlődött a történelemben: egy nagyhatalom felfedez egy földi paradicsomot, és el akarja venni, amit az kínál. „Mindenki tudja, mi történt az azték civilizációval, amikor a spanyolok megérkeztek” – mondta Houston. „Tikalban pedig az aztékok akarták megszerezni a maják rendkívüli gazdagságát: trópusi madártollakat, jádét, csokoládét. Nekik ez volt a tejjel-mézzel folyó Kánaán.” A maják számára pedig a különlegesség érzését adhatta ez. 

A tanulmány szerzői Houston és Scherer mellett: Edwin Román Ramírez, Lorena Paiz Aragón, Alejandrina Corado Ochoa, Cristina García Leal és Rony E. Piedrasanta Castellanos (Proyecto Arqueológico del Sur de Tikal), Angelyn Bass (University of New Mexico), Thomas G. Garrison és David Stuart (University of Texas at Austin), valamint Heather Hurst (Skidmore College).

Forrás: Brown Egyetem