Az inka csomóírás rejtélye

Az inkák örökségét az emberiség túlnyomó többsége ismeri és elismeri. Csodálva nézzük Macchu Pichu hatalmas romvárosát, a hegyi civilizáció ránk hagyott emlékeit, az utakat, magas színvonalú földművelést, a fiatal, erős birodalom jelképeit. Egyetlen dolgot nem hagyott hátra ez a civilizáció - az írásos emlékeit. Vagy mégis?

Írás vagy sem, érteni nem értjük

A khipu, vagy magyarul inka csomóírás, a kutatók szerint csak számok jelölésére, numerikus kombinációk tárolására volt alkalmas. De már régebben is felmerült, hogy az inkák nem csak számokat, hanem betűket is belefoglaltak a csomókba. Írást hagytak ránk, amit megfejteni mindmáig nem tudott senki.

Mint arról már sokan beszámoltak, a fonalakon függőlegesen elhelyezett csomók szolgáltak összeírásoknál és könyvelésnél az információ tárolására, mintha azok egy textilből készített abakusz golyói lettek volna. Az a néhány elmélet, amelyek a 450-600 megmaradt khipu vizsgálatának eredményére támaszkodik, a mellett kardoskodik, hogy ezekben a textil csomókban nemcsak számok fedezhetőek fel, hanem az írás korai formája is.

Dr. Urton, a nemrégiben megjelent "Az inka khipu jelei" című könyvében azt állítja, hogy a csomók a számítógépeknél alkalmazott kettes számrendszerhez hasonlóan rendezett számsorok. Azzal a különbséggel, hogy az inkák nem 8 bites, hanem 7 bites egységeit alkalmazták a 0-nak és az 1-esnek. Ezek a számsorok megfelelhettek neveknek, személyeknek vagy egyéb tevékenységnek. A szövésmód és a szín által kínált variációk a szerző szerint meghaladta az 1500-at. Csak összehasonlításképpen, a sumérok ékírása 1500 jelet ismert, az egyiptomi hieroglifák száma pedig 800 volt.



Azzal Urton is egyetért, hogy elméletét nehéz bizonyítani, hiszen ez idáig egyetlen elbeszélő-khiput sem sikerült még megfejteni. A spanyol hódítók bálványimádattól tartva nagy részüket elpusztították és a maradékhoz sincs meg a Rosetta-kő perui megfelelője. S azt sem tudjuk még, hogy dacára a felfedezők és misszionáriusok leírásainak, hogy az inkák miképpen készítették vagy olvasták a khiput.

Urton elméletét, miszerint a csomók nem csak numerikus jelek lehettek, alátámasztja Dr. Galen Brokaw, New York Állami Egyetem írásszakértője is, aki szerint ezek a csomók az emlékezetet segítő eszközök, egyfajta rózsafüzérhez hasonló "mankók" lehettek, de az is előfordulhat, hogy több jelentésük volt.

Az elméletet osztja Dr. Patricia J. Lyon a Berkeley Egyetem egyik munkatársa is, hozzátéve, hogy ezek a segédeszközök a vizualitás, és a tapintás bevonásával hívták elő készítőik emlékezetéből a tárolt információkat. S ha ez így volt, akkor a khipu már csak azért sem lehetett írásrendszer, mert csak az lehetett képes megérteni, aki elkészítette, esetleg az, aki számára ismerős volt a tárolt információ.

Dr. Heather Lechtman szerint a korai Peruban a textília jólétet és politikai státuszt is szimbolizált. Ezért sokan úgy vélik, hogy a csomók nem csak számokat rögzíthetnek. A korabeli spanyol hódítók ellentmondásos beszámolókat örökítettek az utókorra. Egy khipu készítőt ábrázoló rajz például azt sugallja, a textil abakusz jegyzetként is szolgált arról, mi érkezett az inkák raktáraikba, ill. hogy abból mit fogyasztottak el.

Egy másik spanyol utazó beszámolója szerint, egy indián azt állította a háta mögé rejtett khipuról, hogy az a hódítók cselekedeteit örökíti meg. Így aztán a csomók sorsa a tűz, az indiáné pedig a büntetés lett. Dr. Robert Ascher, régész, és felesége Dr. Marcia Ascher, matematikus becslései szerint az ismert khipuk legalább 20%-a az írás korai formáihoz hasonló. Dr. Urton szerint a khipu készítője felhasználta a fonalak és a csomók fajtái és színei által kínált lehetőségeket. Egy bizonyos fonal-konfiguráció jelenthetett értéket, tárgyat vagy eseményt, hasonlóan az ismerős írásrendszereknél alkalmazott grafikus jelekhez. Sőt azt is feltételezi, hogy az inkák alany-tárgy-ige jelölési rendszert is alkalmaztak.

Hiányzik a Rosetta-kő perui megfelelője

Lechtman szerint még mindig korai nyilatkozni arról, hogy mi is az igazság, ám egy inka 'Rosetta-kő' véget vethetne a találgatásoknak. Tudomásunk van arról, hogy egy gyarmati kormányzó rendelkezett egy khipu készítővel, aki olvasta a csomókat, és azok tartalmát lemásolta spanyolul is. Ha rátalálnának erre a kétnyelvű khipura, megkezdődhetne a csomóírás megfejtése.

Sőt, 1996-ban egy amatőr történész azt állította, hogy megtalálta a lehetséges inka Rosetta-követ, amin egy csomóírással rögzített dal spanyol fordítása található, ám mivel egyetlen kutatónak sem engedélyezték az anyag vizsgálatát, Urton szerint kétségbe vonható a lelet hitelessége. Dr. Urton az áttörést az 1997-ben a Chachapoya-kultúra temetőiben talált 32 khipu vizsgálataitól reméli, mert szerinte sokkal nagyobb a valószínűsége, hogy az inka csomókat a spanyolok lefordították és rögzítették valamely iratukba.

Az inka birodalom, amely mindössze 90 évig állt, körülbelül 50.000 négyzetkilométer kiterjedésű volt, a világ egyik gazdaságilag legsokfélébb részén. Az Andok formálta völgyek, a hó és jég borította fennsíkok, a birodalom egyik oldalán esőerdővel, a másikon a föld egyik legszárazabb sivatagával. Ezt a nagy kiterjedésű birodalmat az inkák elképesztő szervezési képessége tartotta össze, mely által képesek voltak legyőzni a környezeti tényezők kényszereit, és az a tulajdonságuk, hogy az általuk meghódított kultúrák elemeit magukévá tették és tovább fejlesztették nemesítették azokat.

A birodalmat utak, tambok (pihenőházak), üzletek és közigazgatási központok hálózata alkotta. Teraszokkal és csatornákkal tarkított hegyoldalak tették lehetővé az inkák számára, hogy nagy mennyiségű élelmiszert termeljenek, és hogy az élelmiszert szállítsák és raktározzák a szükség idejére. Minden falu köteles volt az utakat jó állapotban tartani és az utak mentén tambokat fenntartani. Az inkák kifejlesztettek egy olyan jóléti rendszert, melyben a dolgozókat munkájukért élelemmel és ruhával látták el, és védelmet biztosítottak számukra. Az "inka" kifejezés a méltóság címe volt, habár ma az egész társadalomra alkalmazzuk.

Noha az inkákról fennmaradtak írásos és rajzos emlékek is, ezek már a hódítás után készültek.

Az inka birodalom olyan nagy kiterjedésű volt és oly sok különböző területet ölelt fel, hogy nem mutatkozott nagy igény a külkereskedelemre. Jól megépített utak hálózták be a birodalmat, de ezeket az inkáknak építették, és csak a hatalommal bírók utazhattak rajtuk. Az utak keresztülvágtak a hegyeken, átszeltek folyókat, sivatagokon és mocsarakon húzódtak keresztül. A chasquis, mely váltást jelentett, olyan futók váltója volt, akik megtanultak üzeneteket és olyan könnyebb árukat szállítottak, mint a csomóírás vagy a hal a partvidékről az inka asztalig. A nehezebb terheket emberek vagy lámák cipelték. A chasquis rendszer gyors kapcsolattartást tett lehetővé a birodalomban, noha felkelések idején a tűzjelzéseket használták, amik még gyorsabb információáramlást tettek lehetővé. Naív elképzelés azt hinnünk, hogy egy ilyen jól szervezett, és magas szintű civilizáció nem ismerte az írás fogalmát, vagy ne találta volna meg rá az adottságainak megfelelő megoldást.