Teréz anya boldoggá avatása

2003. október 18.-Múlt-kor

Október 19-én a Vatikánban boldoggá avatják kalkuttai Teréz anyát, Nobel-békedíjas katolikus apácát, a Szeretet Misszionáriusai rend alapítóját

A `szegények angyala`

Teréz anya
Teréz anya 1910. augusztus 27-én Agnes Gonxha Bojaxhiu néven született kisbirtokos albán paraszt lányaként Szkopjéban. 12 éves korában a katolikus elemi iskola tanulója volt, amikor - mint vallotta - egy belső hang a szegények megsegítésére szólította fel. Ettől kezdve céltudatosan készült a misszionáriusi tevékenységre: 18 évesen Írországban belépett a Loreto Nővérek Rendjébe, amely akkoriban együtt dolgozott a kalkuttai érsekséggel, s felvette a Teréz nővér nevet (Lisieux-i Szent Teréz után). Néhány hónapos dublini képzés után, 1929 januárjában érkezett Kalkuttába, ahol 1948-ig tanított a St. Mary Főiskolán. 1937. május 24-én tette le utolsó rendi fogadalmát, megfogalmazása szerint "Jézus jegyese" lett "az örökkévalóságig", és ekkor kapta a Teréz anya nevet.

1946-ban, miközben Dardzsilingba utazott a vonaton, hogy tüdőbetegségét kezeltesse, meghallotta a jézusi hívást, hogy a legszegényebbek között szolgálja őt. Az Indiában mindennapos nyomor és nélkülözés olyan nagy hatással volt rá, hogy végül engedélyt kapott tanári tevékenysége feladására, és életét a kalkuttai nyomornegyedeknek szentelhette. 1948-ban bocsátották el rendjéből, 1949-ben felvette az indiai állampolgárságot. Egy patnai amerikai iskolában kitanulta az ápolónői munkát, s elkezdte összeszedni, ápolni, tanítani a kalkuttai utcák gyerekeit, hajléktalanjait. Ettől kezdve viselte a később egyenruhává lett jellegzetes öltözékét, a fehér szárit kék szegélycsíkokkal.



a "szegények angyala"
1950-ben Indiában megalapította a Szeretet Misszionáriusai katolikus irgalmasrendet és Kalkutta nyomornegyedében telepedett le, hogy Istent szolgálja a szegények legszegényebbjei között. Esküje azt jelenti, hogy a misszionáriusok nem dolgozhatnak a gazdagokért, és nem fogadhatnak el fizetséget munkájukért. A szabad szolgálat a szegényeket segíti, a közösség minden anyagi bevétele adományból származik. 1952-ben megalapította a Nirmal Hriday (Tiszta Szív) menedékhelyet a haldokló nyomorgóknak és nélkülözőknek. Hamarosan önkéntes támogatók segítették, a kalkuttai egyházi szervezetek, városi hivatalok pedig anyagilag támogatták. Létrehozott egy kórházat a súlyos betegek számára, otthont alapított az elhagyott, rosszul táplált, fizikailag vagy lelkileg sérült gyermekeknek.

Teréz anya azt a célt tűzte ki, hogy szeretetet és gondoskodást nyújtson mindazoknak, akikről különben senki nem gondoskodik. Világszerte elismert tekintély lett: gyógyította a betegeket, istápolta a leprásokat, közben fáradhatatlanul körbeutazta a Föld országait, rendje alapítványokkal, kórházakkal, szociális otthonokkal gyarapodott világszerte. (Magyarországon 1986-ban és 1989-ben járt, a rend magyarországi megalakítására 1989-ben nyílt lehetőség, a négy nővér Érden telepedett le.) A jelképpé, legendává vált apáca mozgalma nemzetközi lett, keresztény hitben fogant életfilozófiája az egész világon a legkülönbözőbb vallási felekezetek körében talált követőkre. A "szegények angyala" által alapított irgalmasrendnek jelenleg mintegy 4000 tagja van a világ 123 országában.

2003. 10. 19 - 2004. 10. 19.: Teréz anya éve

nővéreivel
Teréz anya törékeny, ám határozott asszony volt, szegényei érdekében például a Vatikánban felkérte a pápát, hogy ossza fel a Szentszék javainak egy részét közöttük. A pápa által adományozott gépkocsit elárverezte, és a pénzt jótékony célra fordította. 1990. április 11-én megromlott egészségi állapota miatt lemondott a katolikus irgalmasrend vezetéséről, elhatározását azonban szeptemberben megmásította és bejelentette, hogy továbbra is vezeti kalkuttai központú alapítványát. A 80 éves apáca azután döntött így, hogy a misszió tanácsa bejelentett visszavonulási szándéka ellenére - ötödször is - a rend főnökévé választotta.

Tevékenységét számos kitüntetéssel ismerték el, ezek közül a legnagyobb volt az 1979-ben neki ítélt Nobel-békedíj a szegények és a nélkülözők, a betegek és árvák közötti emberbaráti tevékenységéért. (A díj történetében ő volt a hatodik női kitüntetett.) 1971-ben VI. Pál pápától megkapta a XXIII. János-békedíjat, 1972-ben a Nehru-díjat, majd 1980-ban India legnagyobb polgári kitüntetését, a Bharat Ratna (India csillaga) díjat. Díszdoktora volt a római Szent Szív Katolikus Egyetemnek és a louvaini Katolikus Egyetemnek, továbbá Assisi város díszpolgára, 1989-ben az Év asszonya lett. 1992-ben albán állampolgárságot és diplomáciai útlevelet kapott, s az UNESCO díjával tüntették ki, 1996-ban pedig az Egyesült Államok díszpolgárává fogadta.



II. János Pál pápával
Teréz anya 1997. szeptember 5-én Kalkuttában halt meg. Bár ő maga túlzásnak tartotta a tervet, már halála után két héttel felállították életnagyságú szobrát az általa vezetett rendház előtt. Népszerűségét mutatja, hogy szobrot állítanak neki Rómában, s az albán kormány tavaly márciusban úgy döntött, róla nevezik el a tiranai repülőteret. 2003 szeptemberében azt is bejelentették, hogy Albániában nemzeti ünneppé nyilvánítják Teréz anya boldoggá avatásának napját, valamint "Teréz anya évévé" nyilvánítják a 2003. október 19-2004. október 19-ig tartó időszakot.

A már életében szentként tisztelt Teréz anya boldoggá avatási folyamata halála után két évvel, 1999. július 26-án megkezdődött, miután II. János Pál pápa eltekintett az egyébként szokásos ötéves várakozási időtől. A rendszerint több évtizedig eltartó folyamat továbbra is rendkívüli gyorsasággal haladt: 2001 augusztusára elkészült egy 35 ezer oldalas jelentés Teréz anya életéről és munkásságáról, majd a Vatikán 2002 októberében elismerte a boldoggá avatáshoz szükséges feltételt. II. János Pál pápa 2002. december 20-án aláírta a rendeleteket, amelyek hősies erényeket és egy csodatettet tulajdonítanak a katolikus apácának, lezárva a boldoggá avatási eljárást. Az egyház újabb kori története során még egyetlen hasonló eljárást sem fejeztek be ilyen gyorsan, mint az övét. (A modern időkben leghamarabb - a halála utáni 26. évben - Lisieux-i Szent Teréz lett boldoggá, akit két évvel később emeltek a szentek sorába. Az ő nevét vette fel Teréz anya.)

MTI