Békediktátum a tükörteremből

Nyolcvanöt évvel ezelőtt, 1919. június 28-án írta alá a versailles-i kastély tükörtermében a német külügyminiszter az antanttal a versailles-i békeszerződést.

Szigorú feltételek

Az egyfelől az antant-hatalmak és szövetségeseik, másfelől Németország között létrejött békeszerződést a párizsi békekonferencián a németek kizárásával szerkesztették meg. Aláírói között szerepelt az Egyesült Államok, Nagy-Britannia (a `Brit Birodalom`), Franciaország, Olaszország, Japán, Bolíviától Peruig számos amerikai, Belgiumtól a szerb-horvát-szlovén államig számos kisebb európai ország, de Sziám és Libéria is. A szerződés 1920. január 10-én lépett hatályba. Az Egyesült Államok nem ratifikálta az okmányt, viszont 1921. augusztus 25-én külön békeszerződést kötött Németországgal.

Az első világháborúban összesen mintegy tízmillió ember halt meg. Ebben a háborúban használták először fegyverként a gázt (1915), a harckocsit (1916) és a repülőgépeket. Oroszország 12 millió, Németország 11 millió, a brit birodalom, Franciaország, az Osztrák-Magyar Monarchia egyenként 8-9 millió embert mozgósított a háborúban, az Egyesült Államok 3,2 milliót.

Az antant-hatalmak a versailles-i békeszerződést ultimátumként nyújtották át a németeknek: feltételeit csak elfogadni vagy elutasítani lehetett. Az elutasítás a harcok felújítását jelentette volna, amibe Németország a belpolitikai fejlemények, a baloldal előretörése miatt sem mehetett volna bele.

Németországnak Franciaország, Belgium, Csehszlovákia, Lengyelország és Litvánia javára jelentős területekről kellett lemondani, és valamennyi gyarmatát elvesztette. Meg kellett szüntetnie az általános hadkötelezettséget, 100 000 fős hadserege maradhatott, a vezérkarát feloszlatták, haditengerészetét minimálisra csökkentették, tengeralattjárókat, harci repülőgépeket nem tarthatott. A Rajna bal partját 15 évre az antant megszállása alá helyezték, a Rajna jobb partján 50 kilométeres demilitarizált övezetet létesítettek. Németországra hárítva a teljes felelősséget az első világháborúért, magas jóvátétel megfizetésére kötelezték.

Nemzetek Szövetsége

Más kérdés, hogy Németország az 1919-es békeszerződés rendelkezéseit maradéktalanul sohasem teljesítette, és már a múlt század húszas évei közepén komoly engedményeket csikart ki legyőzőitől, a 20-as évek végétől pedig leplezetlenül ráállt az újrafegyverkezésre.

A párizsi békekonferenciának fontos "fegyverténye" volt - Wilson amerikai elnök kezdeményezésére - a Nemzetek Szövetsége, vagyis a Népszövetség Egyezségokmányának megalkotása, amelyet első fejezetként beiktattak a Párizs-környéki békeszerződések mindegyikébe, így a versailles-i és a trianoni békeszerződésbe is. Az okmány még nem zárta ki az államközi háborúk lehetőségét, csak a hódító háborút tiltotta el teljesen, amely egy másik állam területi sérthetetlensége és függetlensége ellen irányul. A Népszövetség államai elvileg kötelezve voltak arra, hogy mielőtt háborút indítanak, kíséreljék meg a viszály rendezését békés úton, mégpedig vagy választott bírósági eljárás vagy népszövetségi vizsgálat igénybe vételével.

A Nemzetek Szövetsége formailag fennállott 1948-ig, tehát az ENSZ létrejötte után is, de akkor kimondták megszűnését.

Csehszlovákia, Lengyelország, Románia, valamint a szerb-horvát-szlovén állam - mint a versailles-i békeszerződés aláírója - alapító tagja lett a Nemzetek Szövetségének, Magyarország még meghívást sem kapott, akárcsak Ausztria.

A versailles-i békeszerződés második fejezete egyébként a Németország határaira, harmadik fejezete az Európa politikai berendezkedésére, negyedik fejezete a Németországon kívüli német jogokra és érdekeltségekre, ötödik fejezete a haderőkre és haderőnemekre, hatodik fejezete a hadifoglyokra és a katonatemetőkre, hetedik fejezete a büntetőintézkedésekre, nyolcadik fejezete a jóvátételekre, további fejezetei pénzügyi, gazdasági, közlekedési, munkaügyi kérdésekre vonatkozó rendelkezéseket tartalmaztak.

(Panoráma - Pirityi Sándor)