A Hadtörténeti Intézet és Múzeum díszudvarának falán avattak emléktáblát az egykori honvédelmi miniszter emlékére. A koszorúzáson részt vett a Honvédelmi Minisztérium, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége
és a Munkaszolgálatosok Országos Egyesülete is.
Nagybaczoni Nagy Vilmos
Nagybaczoni Nagy Vilmos vezérezredes a magyar történelem egyik nehéz pillanatában került a miniszteri bársonyszékbe. Honvédelmi miniszterré történt kinevezését követő rövid működési ideje alatt (1942. szeptember 24 – 1943. június 12) is rendkívül sokat tett a fronton harcoló és a hátországban tevékenykedő magyar katonákért, nem feledkezve meg a munkaszolgálatosokról sem, akik érdekében számos könnyítő rendelkezést adott ki. Ezzel azonban magára vonta a szélsőjobboldali ellenzék heves támadását. Náciellenes miniszterként, a munkaszolgálatosokkal szembeni humanista magatartásával kiemelkedett akkori tiszttársai közül, hiszen – mint ahogy az emléktábla szövege is hirdeti – „ember maradt az embertelenségben”. Hamarosan lemondatták, a nyilas hatalomátvétel után Sopronkőhidára internálták, majd Németországba hurcolták. 1945. május 1-én helyezték szabadlábra, azt követően hazatért, de Magyarországon élete végéig mellőzték. Haláláig, 1976. június 21-ig Piliscsabán élt.
Munkaszolgálat
A második világháború alatt Magyarországon működő munkaszolgálat sok tekintetben egyedülálló volt. Bár a tengelyhatalmak szövetséges államainak mindegyikében létezett bizonyos formában kényszermunka a »nemkívánatos elemek« számára, ezt csak Magyarországon szervezték katonai alapon. A magyar munkaszolgálat jól kiépített rendszere a háború végéig jóval több mint százezer hadköteles korú, megbízhatatlannak és fegyverforgatásra alkalmatlannak tekintett zsidót dolgoztatott. Noha a rendszert eredetileg a legkülönbözõbb »megbízhatatlan« személyek - románok, szerbek, szlovákok stb. - számára találták ki, mégis elsősorban zsidóellenes intézményként mûködött.
1884. május 30-án született Parajdon
A Ludovika Akadémia elvégzése után 1905-ben hadnagy lett
1909–12 között a bécsi Hadiiskolán tanult
1914-ben lett vezérkari százados
Az I. világháború idején különböző vezérkari beosztásokat töltött be csapatoknál és a Honvédelmi Minisztériumban
1919-ben vezérkari őrnagy
1927–31 között az I. vegyesdandár vezérkari főnöke
1931–33 között a honvédség főparancsnokának szárnysegéde volt
1934-ben vezérőrnaggyá léptették elő
1935–36-ban a Honvédelmi Minisztérium Katonai Közigazgatási Csoport főnöke
1937-től altábornagy
1938–39-ben az I. hadtest parancsnoka
1939–40-ben gyalogsági szemlélő
1940-től 1941-ig nyugdíjazásáig az 1. hadsereg parancsnoka volt
1942. szept. 24-től 1943. jún. 12-ig a Kállay-kormány honvédelmi minisztere
