Hat világhírű kettős ügynök

A 20. század a kettős ügynökök aranykora volt. Közülük a legismertebbek története az első és a második világháborúhoz, valamint a hidegháborúhoz köthető. Hat izgalmas életút az FBI amerikai náci kémhálózatot leleplező ügynökétől az MI6 szovjeteknek jelentő téglájáig.

Bűnözőből kettős ügynök

Az 1914-ben, Angliában született Eddie Chapman rövid ideig a brit hadseregben szolgált, de már tizenéves korában a bűnözői életforma felé vette az irányt: széfek feltörésével kezdett foglalkozni. 1939-ben Jersey szigetén letartóztatták, és börtönbüntetésre ítélték. Közben kitört a második világháború, és a németek Jerseyt is elfoglalták. Amikor Chapman 1941-ben kiszabadult, felajánlotta szolgálatait a németeknek, akik azonban visszautasították. Nem sokkal később ismét letartóztatták, és egy Párizs külterületein felállított német fogolytáborba szállították. A németek ekkor már elfogadták Chapman ajánlatát, és a Harmadik Birodalom katonai hírszerző szerve, az Abwehr ügynökének képezték ki.

Chapman 1942 végén ejtőernyővel tért vissza Angliába. Az lett volna a feladata,  hogy felrobbantsa a Londontól északra található De Havilland repülőgépgyárat, Chapman azonban a küldetés teljesítése helyett felajánlotta szolgálatait a brit belső elhárításnak, az MI5-nak. A britek 1943 januárjában egy megtévesztési akció keretein belül színlelt támadást intéztek a De Havilland gyár ellen, hogy a németek azt higgyék, Chapman tényleg tette a dolgát. A támadás olyannyira hihetőre sikerült, hogy a németek még ki is tüntették a férfit. A Cikkcakk (Zigzag) fedőnevű Chapmant 1944-ben a náci vezetés megbízta, derítse ki, a német rakéták a megfelelő helyre csapódtak-e be. A kettős ügynök félrevezető információkkal látta el a németeket, amelynek eredményeképpen a támadásaik innentől kezdve kevésbé lakott területek ellen irányultak, vagyis Chapman akciója közvetett módon feltehetően számos civil életét mentette meg. A háború után Chapman többek között aranycsempészettel foglalkozott, de gyógyfürdő-tulajdonosként is ismerték. 1977-ben hunyt el.

Az amerikai náci ügynökök leleplezője

Az 1899-ben, Németországban született William G. Sebold az első világháborúban a német hadseregben szolgált, majd az Egyesült Államokban és Dél-Amerikában is élt, mielőtt 1936-ban amerikai állampolgár lett. Amikor Sebold három évvel később hazatért,  a nácik beszervezték, hogy kémkedjen számukra az amerikaiak után. Sebold – mivel nem volt más választása – elfogadta az ajánlatot, titokban azonban felkereste a kölni amerikai konzulátust, ahol beszámolt a történtekről. Amikor 1940 februárjában visszatért az Egyesült Államokba, az FBI meggyőzte Seboldot, hogy dolgozzon nekik kettős ügynökként. A nyomozóiroda Long Island-en építtetett egy rövidhullámú rádióállomást, amelynek segítségével Sebold nevében számos ügynök tartotta a németekkel a kapcsolatot. Sebold emellett egy titkos manhattani irodában fogadta a német kémeket, többek között Frederick Duquesne-t, a náci kémhálózat amerikai vezetőjét.

Az FBI 1941 júniusában Sebold munkájának köszönhetően 33, a náciknak történő kémkedéssel vádolt személyt vett őrizetbe. Decemberben, nem sokkal azt követően, hogy Németország hadat üzent az Egyesült Államoknak, mindegyik gyanúsítottat elítélték. Sebold és felesége ezt követően bekapcsolódott az FBI tanúvédelmi programjába. A férfi 1970-ben halt meg.

Akinek kulcsszerepe volt Hitler átverésében

Az 1912-ben, Barcelonában született Juan Pujol García figyelemre méltó kémkarrierjét megelőzően számos foglalkozást kipróbált: vezetett csirkefarmot, volt mozitulajdonos és egy szálloda élén is állt, ám mindegyik vállalkozása kudarcba fulladt. A második világháború kitörését követően a Hitlerrel szemben komoly ellenérzéseket tápláló Pujol felajánlotta szolgálatait a Spanyolországban működő brit hatóságoknak, akik azonban elsőre visszautasították az együttműködést. Ezt követően – magát fanatikus nácinak kiadva – a németeknél is jelentkezett, remélve, hogy ezzel meggyőzheti a briteket arról, hogy kémként alkalmazzák.

Pujolt Chapmanhez hasonlóan az Abwehr képezte ki. A katalán férfi feladatául azt jelölték ki, hogy állítson fel Nagy-Britanniában egy kémhálózatot, amely aztán fontos információkkal láthatja el a német katonai hírszerzést. Pujol ehelyett azonban Portugáliába utazott, ahol kitalált egy több mint két tucat álügynökből kiépített, nem létező „kémhálózatot”. A férfi – aki sohasem járt Angliában – ezt követően  szakkönyvek és folyóiratok segítségével hírszerzési álriportokat fabrikált, elhitetve a nácikkal, hogy valóban Angliában tartózkodik. Eközben folyamatosan bombázta ajánlatával a briteket, akik 1942 tavaszán végül elfogadták a felajánlkozást. Pujol immár valóban Angliában utazott, ahol megkapta a remek színészi képességeire utaló Garbo fedőnevet. A kettős ügynök kulcsszerepet játszott abban, hogy hamis rádióadásokkal, valamint szimulált támadásokkal elhitessék a németekkel: a szövetségesek partraszállására 1944 nyarán nem Normadiában, hanem Pas de Calais-nál kerül majd sor.

Pujol a háború után Venezuelában telepedett le. 1949-ben a brit hatóságok – egy esetleges náci bosszútól tartva – közölték volt feleségével és gyermekeivel, hogy az egykori kettős ügynök maláriában meghalt (Afrikában). Néhány évtizeddel később egy történész azonban megtalálta a még mindig Venezuelában élő Pujolt, akiről a normandiai partraszállás 40. évfordulóján, 1984-ben mindenki megtudhatta, hogy még életben van. A férfi évtizedek után újra találkozhatott gyermekeivel. 1988-ban hunyt el.

Tégla az MI6-ben

Harold “Kim” Philby, egy felfedező-író fia 1912-ben született Indiában. Tanulmányait nagy-britanniai elitiskolákban végezte. Egyetemi tanulmányai alatt elkezdett komolyan érdeklődni a kommunista eszme iránt, aminek végül az lett az eredménye, hogy az 1930-as években beszervezte a szovjet hírszerzés. Előbb újságíróként dolgozott, majd a második világháborúban az MI6-nél kötött ki, ahol 1944-ben kinevezték a szovjetellenes ügyosztály élére. Öt évvel később, 1949-ben Philby lett a Washingtonban felállított MI6-iroda vezetője, ahol a brit és az amerikai hírszerző ügynökségek közötti összekötőként szolgált.

1951-ben Philby két kettős ügynök barátja is a Szovjetunióba disszidált, miután a férfi figyelmeztette őket, hogy komolyan fennáll a lelepleződésük veszélye. Bár felmerült, hogy Philby állhat a különös történések mögött, kollégái kiálltak mellette, és végül nem emeltek ellene vádat. A botrány nyomán Philby lemondott az MI6-ben vállalt pozíciójáról, később azonban visszahívták az ügynökséghez, és 1956-ban Bejrútba küldték, ahol fedőtevékenységként ismét újságíróként helyezkedett el. Amikor a britek 1963-ban végül nehezen cáfolható bizonyítékokat találtak arra nézve, hogy Philby a szovjeteknek kémkedett, az ügynök a Szovjetunióba menekült, és ott halt meg 1988-ban. Temetésén a KGB munkatársai álltak díszőrséget, halála után pedig többek között szovjet bélyegen is feltűnt az arca.

A bűnbánó „áruló”

Denis Donaldson Belfastban született 1950-ben. Fiatalon csatlakozott az észak-írországi brit uralom ellen harcoló Ír Köztársasági Hadsereghez. Az 1970-es években – miután kiderült, hogy számos épület felrobbantását tervezte – lecsukták. A börtönben ismerkedett meg Gerry Adamsszel, az IRA-hoz köthető politikai szervezet, a Sinn Féin jövőbeni elnökével, valamint az 1981-es híres éhségsztrájk leendő vezetőjével, Bobby Sandsszel.

Donaldson az 1980-as években lett a britek kémje, miközben meglehetősen magas tisztséget töltött be a Sinn Féinben. 2002-ben Belfastban letartóztatták, és azzal vádolták, hogy a Sinn Féin északír parlamentben, a Stormontban működő  kémszervezetének tagja. 2005-ben aztán váratlanul ejtették a vádat, de nem sokkal később nyilvánosan beismerte, hogy hosszú időn át a britek informátoraként működött. Kijelentette, életének olyan időszakában szervezték be, amikor különösen sebezhető volt.  A bejelentés után Donaldson egy, az írországi Donegal megyében található elszigetelt vidéki házba vonult vissza. 2006-ban itt találták meg a holttestét: kiderült, hogy a kettős ügynököt megkínozták, mielőtt lelőtték. 2009-ben a magát az Igazi IRA néven emlegető csoport vállalta magára a merényletet, de nem indítottak ellenük eljárást.

A buzgó katolikus szovjet kém

Az 1944-ben Chicagóban született Robert Hanssen a Knox College-ban és a Northwestern Universityn végezte a tanulmányait, majd 1976-ban csatlakozott az FBI-hoz. Három évvel később önként felajánlotta szolgálatait a szovjet katonai hírszerzésnek. 1980-ban, miután a felesége állítólag rajtakapta, miközben gyanús dokumentumokat nézegetett, hitvesének bevallotta, hogy titkos információkat adott át a szovjeteknek, de mint mondta, csak értéktelen adatokról volt szó. Hanssen megígérte a feleségnek, hogy szakít a szovjetekkel, és még egy katolikus papnak is meggyónta bűneit, aki arra kérte, adományozza jótékonysági célokra az ügynökként szerzett pénzt. A férfi azonban 1985-ben visszatért a KGB kötelékébe, miközben egyre feljebb emelkedett az FBI ranglétráján. Hanssen 1991-ben, nem sokkal a Szovjetunió felbomlása előtt – félve attól, hogy lelepleződik – felhagyott a kémtevékenységgel. 1999-ben azonban – miközben FBI-összekötőként az amerikai külügyminisztériumban szolgált – ismét kémkedni kezdett, ezúttal már az orosz titkosszolgálatnak. Miután az FBI egy ex-KGB-tisztnek köszönhetően megtudta, hogy Hanssen tégla volt, a férfit 2001 februárjában letartóztatták. Hogy elkerülje a halálbüntetést, Hanssen bevallotta, hogy valóban a szovjeteknek kémkedett.

Hanssen két évtizedes kémtevékenysége során több ezer titkosított dokumentumot adott át a szovjeteknek, amelyek többek között az amerikai atomprogrammal kapcsolatos adatokat tartalmaztak, de az USA-nak dolgozó szovjet kémek névsora mellett azt is megtudhatták, hogy az amerikai elnökök szükségállapot esetén hova menekülnének, és tudomást szereztek a washingtoni szovjet nagykövetség alatt az amerikaiak által építtetett alagútról is. Nem lehet tudni, hogy a buzgó katolikus, Opus Dei-tag Hanssen miért csapott fel szovjet kémnek, az egyik fő motiváló tényező azonban feltehetően a pénz lehetett, mivel a szovjetek közel másfél millió dollárt fizettek neki pénzben és különböző értéktárgyakban. A férfi jelenleg a coloradói Florence börtönében tölti életfogytiglani büntetését.