Eichmann még mindig titokzatos a németek előtt

Németország híres arról, hogy konfrontálódik náci múltjával, de a háború utáni közvetlen múltjára ez már korántsem igaz. Ennek az állításnak az alátámasztására íme a legújabb példa: Németország külföldi hírszerzési hivatala, a BND elutasította azon kérelmet, hogy oldja fel a titkosítás alól az Adolf Eichmann 1945-1960 közötti éveiről szóló dokumentumokat.

A német bulvárlap, a Bild bíróságon próbálta volna kikényszeríteni a titkosítás feloldását, mivel korábban már napvilágot látott: a nyugat-német titkosszolgálat már 1952-ben tudta, hol rejtőzködik a náci vezető. A feljegyzéseken rajta volt Eichmann fedőneve, s annak a férfinak az elérhetősége, aki Buenos Airesben a Der Weg című náci lapot szerkesztette. A nyugat-németek kötötték az ebet a karóhoz, s nem győzték elégszer hangsúlyozni: fogalmuk sem volt Eichmann elfogásáig, hogy merre bujkál a „végső megoldás” atyja.

Egy 2006-ban feloldott CIA dokumentum ennek ellenkezőjéről árulkodik: ezek szerint a BND már 1956-ben ismerte Eichmann tartózkodási helyét. Ha azt nézzük, hogy Eichmann felesége és gyermekei – saját nevükön, egy Eichmann neve alatt levő házban – 1952 óta Buenos Airesben éltek, érdekesnek tűnik, hogy a hatóságok olyan sokáig figyelmen kívül hagyták ezt a tényt.

A Bild-féle akcióra a németek sztoikus nyugalommal, de nem rezignáltan reagáltak. A legnagyobb aggodalom azt övezi, hogy még mindig van négyezer olyan irat, amelyet a BND nem hajlandó feloldani. „A háború utáni periódus továbbra is érzékeny téma, mivel a németek meg szeretnék őrizni az erről a korról kialakult pozitív képet” – magyarázta Bettina Stangneth, a legújabb Eichmannról szóló könyv szerzője.

A történész ezzel Konrad Adenauer korára és az ún. német gazdasági csoda időszakára utalt. Ekkoriban csak kevés németnek – és amerikainak – állt érdekében Eichmann elfogása, ugyanis mindkét országban számos ex-náci tisztviselő dolgozott, s félő volt, hogy Eichmann kompromittáló információkat kotyoghat ki – főleg Hans Globkéről, a nürnbergi faji törvények egyik megalkotójáról, Adenauer nemzetbiztonsági tanácsadójáról.

A berlini Topography of Terror Museum egyik részlege Hannah Arendt filozófiai munkásságának újraértékelésével foglalkozik. „Se hitehagyott, se szadista nem volt – inkább szörnyen normális” – írta Arendt Eichmannról. Argentínában a Negyedik Köztársaságról vizionáló Willem Sassen készített interjút a náci vezetőről, amely során Eichmann foghegyről odavetette: csak azt sajnálja, hogy nem tudott még több zsidót legyilkolni.

Ulrich Herbert történész egy tipikus magas rangú náci tisztviselőként jellemezte Eichmannt, aki büszke volt arra, hogy „olyan antiszemita volt, akinek nem voltak antiszemita érzelmei”. A Herberthez hasonló történészek megkérdőjelezik a Hannah Arendt által használt „a gonosz egyszerűsége” koncepciót. A náci beosztottakhoz hasonlóan, mint amilyen Himmler és Heydrich is volt, Eichmann parancsokat teljesített, ugyanakkor „meg volt győződve cselekedetei” helyességéről.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

ősz
Múlt-kor magazin 2015

• Amikor a „kis munka” 33 hónapot jelentett - ondi kényszermunkások a Szovjetunióban
• Megaláztatás Szibériában - magyar nők a Gulágon
• Magyar sorsok a Gulágon: megjelent a Múlt-kor őszi száma
• Ondi kényszermunkások a Szovjetunióban 
• A támogatott, a tűrt és a tiltakozó Lengyel József
• Rudolf, a trónörökös halála
• A csalogány és a csalogányvadászok
• Marie Curie és a „rádiumlányok”
• Kivégzésük előtt mondták