Történészjelentés a német külügy szerepéről a holokausztban

A hamarosan könyv formában megjelenő, mintegy 900 oldal terjedelmű dokumentumból idézve a Frankfurter Allgemeine Sonntagszeitung azt írta: a Wilhelmstrasse - saját állításával ellentétben - távolról sem határolta el magát a nácik apparátusától, hanem segédkezet nyújtott annak a zsidók tervszerű megsemmisítésében. A művet szerkesztő négy történész vizsgálatai során hajmeresztő részletekre bukkant a külügyi tárca politikai levéltárában.

A szerzők egyike, Eckart Conze a hetilapnak elmondta: az 1945 májusa után terjesztett változattal ellentétben, miszerint a tárca diplomatái Hitler hatalomra jutása után azért maradtak a helyükön, hogy megakadályozzák a legrosszabb dolgokat, a levéltári anyagokból világosan kitűnik: a külügy aktívan támogatta a nácik megsemmisítő apparátusát. "A külügyminisztérium kezdettől fogva tevékenyen részt vett a zsidók üldözését, jogfosztását, elűzését és megsemmisítését célzó valamennyi intézkedésben" - mutatott rá Conze.

A történészek megtalálták például a minisztérium úgynevezett zsidóügyi osztálya vezetőjének egy útiköltség-elszámolását. Franz Rademacher a 40-es évek elején tett belgrádi és budapesti szolgálati útjának indokaként a következőt adta meg: "Zsidók likvidálása Belgrádban, továbbá megbeszélés magyar küldöttekkel Budapesten". A levéltári anyagokból arra is fény derült, hogy a 30-as évek közepétől a külügyi attasék kiképzésének éppúgy része volt a kötelező látogatás Hitler obersalzbergi rezidenciáján, mint a dachaui koncentrációs tábor fölkeresése.

A Der Spiegel értesülése szerint a vaskos tanulmány behatóan foglalkozik Ernst von Weizsäckerrel is, aki 1938 áprilisától kezdve államtitkári rangban szolgált a Wilhelmstrassén. A történészek megállapítása szerint ő (még mint svájci követ) kezdeményezte 1936 májusában azt az intézkedést, amellyel a náci rezsim megfosztotta német állampolgárságától Thomas Mannt.

Indoklása szerint a Nobel-díjas író elleni represszióval kapcsolatban "nem merülnek fel fenntartások, miután az illető külföldön ellenséges propagandát fejtett ki a (harmadik) birodalommal szemben". Ez volt az a döntő érv, amelynek alapján A Buddenbrook-ház és A varázshegy írója elveszítette német állampolgárságát. (A korábbi államtitkárt a háború után ötévi börtönre ítélték Nürnbergben, ahol a perben fia, a későbbi német államfő, Richard von Weizsäcker volt a védője).

A Frankfurter Allgemeine Sonntagszeitungnak nyilatkozó Joschka Fischer "egyre jobban szörnyülködve" olvasta a történészek tanulmányát. A korábbi külügyminisztert, aki 2005-ben maga kezdeményezte a külügyi tárca múltjának átvilágítását, különösen felháborította a külügyminisztériumban 1945-ben létrehozott "központi jogvédő osztály" szerepe, amelyet botrányosnak minősített.

"Úgy tűnik, hogy ez valójában inkább a tetteseket védő osztályként működött" - fogalmazott Fischer. Ezt alátámasztó példaként említette, hogy az osztály jegyzéket készített és osztott szét a külföldön elfogatóparanccsal keresett háborús bűnösökről, így akarva megóvni őket attól, hogy olyan országba utazzanak, ahol letartóztatás és elítélés várna rájuk.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

nyár
Múlt-kor magazin 2022

• Lacikonyhák és társaik
• A gumigyártás és árnyoldalai
• A spanyol polgárháború külföldi önkéntesei
• A szabin nők közbelépése
• Hét híres fal
• Fugger Mária, a Pálffy család nagyasszonya
• Lajos Ágost és Marie Antoinette egybekelése
• A zalaújvári Festetics-kastély
• Horthy István és Edelsheim Gyulai Ilona esküvője