Újraírják az afrikai reneszánsz történetét

Timbuktuban a homokba rejtett ládákban több ezer ó- és középkori kézirat maradt fenn. A kutatók a múzeumba szállítás előtt digitalizálnák az asztronómiával, költészettel, zenével, orvoslással és a nők jogaival foglalkozó írásos örökséget.

A kontinens legfontosabb kulturális kincse

Nem véletlen, hogy a kéziratok felbukkanása óriási izgalmat keltett a kutatók körében. A Szahara délnyugati peremén a tuaregek alapította Timbuktu ugyanis a középkorban Afrika leggazdagabb kereskedőközpontja és az iszlám hit és egyetemi élet afrikai fellegvára volt, a megkerült kériratok pedig a nyugat-afrikai tudományos műveltség és történelem legkorábbi írásos emlékei. Kutatók szerint e kéziratok átformálhatják Afrika múltjáról vallott tudományos nézeteinket, s bizonyítják, hogy Afrika szellemtörténete legalább olyan régi, mint Európáé.

Salem Ould Elhadje, timbuktui történész szerint e kéziratok jelentősége a holt-tengeri tekercsekéhez mérhető: "Sokáig azt mondták, hogy a Föld ezen részének csak szóbeli történelme van. Ezek a kéziratok azonban egy afrikai városból származnak, a feketék egyik városából".

A mítoszok Timbuktuja a világ végén található, ám a város valós fekvése ezer évvel ezelőtt hatalmas fejlődést tett lehetővé az ott élők számára. Az északról a Szahara délről pedig a Niger folyó által határolt terület az utazók pihenőhelye, valamint a só- és aranykereskedők fontos kereskedelmi központja volt. A 15. században a város a Szonghaj birodalom részeként az egyetemi oktatás fellegvára lett. A könyveket nagy becsben tartották, és az utazók egész a Közel-Keletről hoztak kéziratokat eladásra.

A tudósok Európában készült papírra vetették munkáikat, amelyeket aztán tanítványaik lemásoltak. Az írások között találunk kereskedelmi ügyleteket rabszolgákról és strucctollakról, valamint különböző feljegyzéseket a környezettől a poligámián át egészen a varázslásig. Minden kézirat tartogat valamilyen meglepetést, és a szakértők olyan szövegeket is találtak, amelyben a tudósok erekciós problémák esetére adnak tanácsot.

Timbuktu hanyatlása az 1591-es marokkói megszállással kezdődött, ám a kéziratok írása, másolása és tárolása tovább folytatódott. A terület gazdag műveltsége viszont egészen 1964-ig, egy UNESCO-konferenciáig homályban maradt. Ezután 37 évnek kellett eltelnie, hogy kampányt szervezzenek a kéziratok dokumentálására és megóvására.

Thabo Mbeki dél-afrikai elnök ugyanis 2001-es látogatása során megnézhetett néhány kéziratot, amelyet a város leghíresebb tudósáról elnevezett Ahmed Baba Intézetben őriznek. Az elnökre akkor olyan mély benyomást tettek a látottak, hogy a kéziratokat "a kontinens legfontosabb kulturális kincsének" nevezte, és megőrzésükre külön leletmentő projektet hozott létre.

Törékeny írások

Az évszázadokon át rejtve maradt kéziratokat persze igencsak megrongálta a zord sivatagi éghajlat, a homok és a termeszek étvágya. Az épen maradt írások is olyan törékenyek, hogy ha hozzájuk érnek, szétesnek. "Minden percben, minden másodpercben megsemmisül egy kis darab a kéziratból" -állítja Mahmud Muhammad Dadab, aki a kéziratok jelentőségét Victor Hugo és William Shakespeare műveihez hasonlítja.

Dél-Afrika anyagi támogatásával ezért jelenleg is épül, majd jövőre meg is nyílik az Ahmed Baba Intézet új otthona, amelyben helyet kap egy múzeum, egy levéltár és több kutatóterem is. Addig is a munkások igyekeznek megóvni az intézet 30 ezer kéziratból álló állományát: egy nagyméretű, ventilátorral felszerelt teremben egyedi kartondobozt készítenek minden kézirat számára, hogy megóvják a szennyeződéstől. A törékeny oldalakat speciális japán papírokhoz rögzítik, hogy megakadályozzák szétesésüket.

A kutatók az udvaron felállított számítógépeken dokumentálják, majd beszkennelik a kéziratok tartalmát. "Virtuális könyvtárat hozunk létre, hogy a világ minden pontján hozzáférhessenek a kéziratokhoz" - mondja a 37 éves Muhammad Diagayete, aki eddig 1670, kék, piros és fekete tintával írt, asztronómiai témájú kézirat dokumentálását végezte el.

A magángyűjtemények restaurálására is sor kerül. Külső segítséggel és adományokkal több, mint 20 könyvtárat hoztak létre Timbuktuban, hogy elhelyezzék a pár száz iratból álló gyűjteményt, illetve Ismael Haidara mintegy 7000 bőrkötéses kéziratból álló Fondo Kati Bibliothčque gyűjteményt, amelynek darabjait a gyűjtő ősei hozták magukkal Andalúziából és Spanyolországból, amikor a 15. században Timbuktuba jöttek.

Nem sokkal arrébb található a Mama Haidara könyvtár, ahol amerikai alapítványok támogatásával kezdték meg a 9000 darabból álló gyűjtemény digitalizálását, és az épület bővítését. Az intézet munkatársai a családi könyvtár megnyitása előtt az Ahmed Baba Intézet gyűjteményének összeállításában is segédkeztek, teveháton, kenun és autóval járták be az egész vidéket, hogy rábeszéljék a családokat, hogy állatokért és nyomtatott könyvekért cserébe adják oda a náluk lévő kéziratokat. A családok többsége ugyan nem tud olvasni, a kéziratok azonban értékes örökségnek számítanak, amelyet nem szokás elkótyavetyélni.