Nem hittek az Alagút építésében az aggódó budaiak

Esernyővel a hegy gyomrában

Az Alagút gyalogos közlekedése 1857 márciusában indult meg, a közúti forgalomnak április 30-án adták át. Az úttestet fakocka borította, ezt 1919-ben cserélték kiskockakőre. A keleti, klasszicista homlokzatot Clark, a nyugati, romantikus kaput Frey Lajos tervezte, a kapuzatokat Reitter Ferenc fejezte be 1858-ban. A teljes munka 524 ezer forintba került.

A hegy belsejében csöpögő rétegvíz sok gondot okozott, mivel a Clark által épített vízelvezető tárók eltömődtek, így az Alagútba érve a konflisosok utasaiknak ernyőt adtak.

Az Alagút az 1890-es években

Az Alagút nemcsak az átjutást tette lehetővé Pestről a Krisztinavárosba, de a budai városrész nyugati terjeszkedését is segítette. Az áthaladásért 1918-ig díjat kellett fizetni, a gyalogosoknak 1, egylovas kocsiknak 3, kétlovasoknak 6 krajcárt. Még fontosabb volt a város dicsősége: olyan építmény jött létre, amilyent "a birodalom egyetlen fővárosa sem tud felmutatni" - még Bécs sem.

1944-ben a német SS és a nyilasok harcálláspontot rendeztek be az Alagútban, felhasználva a Szent György téri aknát. A háborúban megsérült építményt 1949-ben állították helyre, a nyugati kaput Benkhart Ágost tervei szerint rekonstruálták. Ekkor épült az aszfaltút, s a 6 méteres útpálya az északi járda megszüntetésével 6,90 méterre szélesedett.

1973-ban teljesen újjáépült az Alagút: 9 cm vastag acélbetétes torkrét (lövellt) vízzáró betonréteget, üvegmozaik-burkolatot, új szellőző berendezést kapott, ez középen, a párhuzamos tárón át 2600 köbméter levegőt nyom ki percenként, mivel a gépkocsik szinte elviselhetetlenné tették bent a lélegzést. A rétegvíz elvezetésére csőhálózat létesült. Ma a burkolat ismét potyog, a víz szivárog, a bűz állandó - az Alagút ismét megérett egy nagy felújításra.

(Múlt-kor/MTI-Panoráma - Sajtóadatbank)

1. Aggodalmak között építették
2. Esernyővel a hegy gyomrában