Százötven éves a budapesti gázvilágítás

Nagy számú nép bámulta e hazánkban legelső és jól sikerült tüneményt

A szén száraz desztillációjára szolgáló kemencét Archibald Cochrane szabadalmaztatta, a kereskedelmi hasznosítás William Murdock érdeme. Ő 1792-től hozott forgalomba gázpalackokat és 1799-ben felszerelte az első gyári világítóberendezést. Kutatásait az ifjabb James Watt (a feltaláló fia) vállalkozása, a Boulton és Watt cég támogatta. Murdock azonban még úgy képzelte el a városi gázvilágítást, hogy minden házban külön-külön állítanák elő a gázt, azt Fredric Albert Winsor találta ki, hogy egy központi telepről vezetékeken áramoljon szét a gáz.

1806-ban megalakult a National Light and Heat Company (Nemzeti Fény- és Hőtársaság), és 1807-ben a londoni Pall Mallon kigyulladtak az első utcai gázlámpák, amelyek hamarosan a kontinens nagyvárosaiban is elterjedtek. Párizsban először a passzázsokat világították ki. A gázt a felhasználási lehetőségek bővülésével városi gáznak nevezték el. Az első ipari alkalmazás szintén Winsor nevéhez fűződik, aki 1802-ben Bécsben gázzal téglaégető kemencét fűtött.

Gróf Széchenyi István 1815-ben Londonban találkozott a világítás e csodájával, s szó szerint élete kockáztatásával csempészett ki egy gázfejlesztő berendezést. (Az exportot a brit hatóságok halálbüntetés terhe mellett tiltották.) A leleményes gróf azt tervezte, hogy Nagycenken bevezeti a gázvilágítást, de azt csak 1840-ben mutatta be, bár vélhetően már korábban is működött.

Pesten és Budán 1777-től létezett közvilágítás, ám hiába volt a repceolaj lámpák fénye gyenge, a városok tanácsai sokáig elutasították a gázvilágítás bevezetését. Első alkalommal 1816. június 5-én Tehel Lajos, a Nemzeti Múzeum természettárának őre világította meg gázzal az akkori múzeumépület homlokzatát. "Nagy számú nép bámulta e hazánkban legelső és jól sikerült tüneményt" - írták az eseményről.

1. Nagy számú nép bámulta e hazánkban legelső és jól sikerült tüneményt
2. Légszeszgyártól a Gázművekig