Fény derült az ősemberek szexjátékaira

A nemrég publikált kutatás eredményei szerint a 30 ezer éves Willendorfi Vénusz és egy hasonló korú német kőfallosz a legkorábbi bizonyítékai annak, hogy a szex nem csak az utódnemzésre szolgált. Timothy Taylor, a Bradfordi Egyetem régésze több tucat régészeti lelőhely anyagát ötvözte a tudományos kutatás eddigi eredményeivel, és így jutott az először számára is meglepő következtetésre. Szerinte ugyanis a köztudatban ma az a téves elképzelés él, hogy az őskorban a szexualitás csak a különböző neműek között volt meg, és azt egyes egyedül a gyereknemzésre használták.

Az ősemberek ezzel szemben a ma is ismert segédeszközöket sem vetették meg, dívott a kikötözés és a gruppen, és a transzvesztiták is igen népszerűek lehettek  - állítja Taylor, aki szerint a legtöbb mai szokás eredete a korábban gondoltnál is régebbi lehet.

A Handbook of the Evolution of Human Sexuality (Az emberi szexualitás evolúciójának kézikönyve) című könyvében bemutatott elmélete szerint a szexualitás intenzitásának fokozódása nagyban összefügg a felegyenesedéssel és a nemi szervek hangsúlyosabbá válásával. Ezek ugyanis könnyebben megkülönböztethetővé tették a két nemet, és a szex így a társadalmi érintkezés és kommunikáció része lett.

Mindez azonban csak a gyűjtögető-vadászó társadalmakra igaz: a letelepedéssel, az állandó településszerkezet és a földművelés megjelenésével a férfi-női szociális szerepek is rögzültek, így a korábbi magatartásformáknak már nem volt létjogosultságuk - derül ki a könyvből.

A szakértők szerint a Tayloréhoz hasonló elméletek segíthetnek megdönteni azt a téves elképzelést, miszerint a reprodukciós célokat szolgáló szexualitás áll a legközelebb a természethez. Petra Boynton, a londoni University College kutatója és párterapeutája szerint a tanulmány végre friss szempontból közelíti meg a témát. Szerinte ugyanis sok evolúciós elmélet tévesen, a mai értékek visszavetítésével állítja, hogy az emberek, különösképp a nők génjeit a monogámiára programozták.