Elrendelték Pinochet őrizetbe vételét

A diktatúra mindennapjai

Az erőszak és vérfürdő a puccs után is folytatódott és a Pinochet-adminisztráció egyik fő eszköze lett. Miután hatalomra került, Pinochet kemény kézzel kormányzott, elsőként a baloldali ellenzéket zúzta szét: az első pár napban több mint 5000 embert öltek meg, illetve a következő három év során 130000 embert tartóztattak le. Akik bármilyen módon is felemelték a szavukat Pinochet ellen, hamarosan "eltűntek". Még ma sem lehet tudni, hogy a 17 évi uralom alatt hány embert öltek meg a kormányzati és katonai erők, de a Retting Bizottság korábbi vizsgálata szerint a puccs kivételével 2095 embert öltek meg és 1102 további ember "tűnt el". Az ellenzékiek közül sokakat kínoztak meg és börtönöztek be. Ennek hatására több ezer chilei hagyta el az országot és menekült külföldre.

Pinochet elnökségét ezzel párhuzamosan sokszor zavarták meg és tették bizonytalanná lázadások, és elszigetelt erőszakos zendülések. A merényletkísérletek mindennaposak voltak, ami viszont a kormányzatot csak egyre paranoiásabbá és erőszakosabbá tette.

A chilei helyzet 1976 szeptemberében kapott nemzetközi visszhangot, mikor Orlando Letelier, Chile egyik korábbi washingtoni nagykövete, és az Allende-kormány korábbi minisztere autóbomba áldozata lett Washingtonban. Ez azért került a figyelem középpontjába, mert nem sokkal előtte Pinochet egyik korábbi katonai ellenlábasa, Carlos Prats tábornok hasonló körülmények között vesztette életét Buenos Airesben. (Ez volt a "Kondor-akció": a latin-amerikai diktátorok összehangolt akciója ellenfeleik kiiktatására)

1983 májusától az ellenzék és a szakszervezetek felvonulásokat és sztrájkokat szerveztek a rezsim ellen, ám ezzel még erőszakosabb fellépést váltottak ki a biztonsági erőkből. A legkomolyabb fellépésre 1986 szeptemberében került sor, amikor Pinochet ellen merényletet kísérelt meg a Manuel Rodriguez által vezetett Hazafias Front (FPMR), akik valószínűleg a helyi kommunista Párttal is kapcsolatban álltak. A merénylet sikertelen volt, Pinochet csak kisebb sérüléseket szenvedett.

Az 1980-as választások megismétléseként 1988. október 5-ére írtak ki új népszavazást, melynek tétje Pinochet elnöki hatalmának újabb 8 évre való meghosszabbítása volt. Az ellenzékiek ekkorra azonban egyesített offenzívát indítottak az államhatalom ellen. Követeléseikben azonos nyilvánosságot, tv- és rádióidőt, és a szavazási-törvények megváltoztatását követelték. A Ricardo Lagos által vezetett ellenzék teljes erőbedobással és színes hirdetésekkel kért mindenkit, hogy szavazzanak a kétrubrikás választócédulán nemmel Pinochetre. Lagos egy élő tévéinterjúban ráadásul az "eltűnt" személyekről kérdezte Pinochetet. Velük szemben a kormányzati választási taktika kemény, sötét és félelemkeltő volt: a kormányzat az ellenzék által korábban is okozott gazdasági káoszra próbálta felhívni a figyelmet.

A szavazáson azonban a "Nem" voksok aránya volt a magasabb, így következő évben nyílt elnökválasztást tartottak, kongresszusi választásokkal egybekötve. Az elnöki széket Pinochet 1990. március 11-én hagyta el. A hadsereg élén viszont egészen 1998-ig állt. Az utóbbi posztot elhagyva élethosszúságig szenátori széket kapott, amely minden olyan minisztert megillet Chilében, aki legalább 6 évig betöltött valamilyen kormányzati pozíciót. E miatt nem lehetett őt Chilében felelősségre vonni, és az ellene lefolytatott eljárás is csak Nagy-Britanniában való letartóztatása után vehette kezdetét.

1. Egyszerű katonából főparancsnok
2. A katonák átveszik a hatalmat
3. A diktatúra mindennapjai
4. Büntethető-e a diktátor?