Bizánci ostromgépek lövedékei kerültek elő Manzikertnél
A manzikerti csata előtti ostromhoz köthető, tizenegyedik századi bizánci ballistalövedékeket azonosítottak Kelet-Anatóliában. A felfedezés első alkalommal szolgáltat kézzelfogható régészeti bizonyítékot a bizánci haderő torziós tüzérségének jelenlétére a térségben, egyértelműsítve IV. Rómanosz Diogenész császár aktív ostromtaktikáját a szeldzsukok ellen.
- A kelet-anatóliai Malazgirt, az ókori Manzikert közelében végzett ásatások során tizenegyedik századi bizánci ballistalövedékeket azonosítottak a régészek.
- A fegyvermaradványok bizonyítják, hogy IV. Rómanosz Diogenész csapatai aktív ostromot folytattak az erődítmény ellen az 1071-es sorsdöntő ütközetet megelőzően.
- A feltárás megerősíti, hogy a bizánci hadsereg a kor legfejlettebb torziós tüzérségi eszközeit vetette be a szeldzsuk helyőrség megtörésére.
A kelet-anatóliai Malazgirt síkságán 2020 óta folyó szisztematikus régészeti feltárások újabb jelentős leletegyüttest eredményeztek. Mehmet Nuri Ersoy török kulturális és turisztikai miniszter bejelentése szerint a belső fellegvártól ötszáz méterre fekvő Tasbasi Mevkii szektorban olyan lövedékeket hoztak felszínre, amelyeket a tipológiai vizsgálatok a bizánci hadsereg felszereléséhez sorolnak. A nagyméretű, vasalt kialakítással és hangsúlyos szárnyakkal rendelkező nyílhegyeket a torziós elven működő ballistákhoz tervezték, amelyek a macedón és a Komnénosz-dinasztiák korában is az ostromtüzérség kulcsfontosságú elemei maradtak.
A lövedékek az 1071. augusztus 22-23-i ostrom idejéből származnak, három nappal megelőzve az Alp Arszlán szeldzsuk szultán erőivel vívott sorsdöntő összecsapást. A Tasbasi szektor kiválasztása tudatos stratégiai döntés volt, mivel a magaslatról hatékonyan ellenőrizhették az erődítmény déli útvonalait, miközben a támadók biztonságos távolságban maradhattak. A feltárt maradványok rávilágítanak arra, hogy a bizánci sereg nem csupán passzív blokádot tartott fenn, hanem célzott csapásokkal próbálta meggyengíteni a falakat és a török helyőrséget.
A mostani felfedezés szervesen illeszkedik a korábbi ásatási szezonok eredményeihez, amikor a kutatók már számos ostromhoz használt nyílhegyet és bizánci veretű bronzérmét találtak a területen. A balliszták alkalmazása jól képzett személyzetet és összetett logisztikai hátteret igényelt, így a leletek igazolják, hogy a császári haderő a teljes technikai arzenálját felvonultatta. A helyszínt már Togrul bég 1054-es ostroma idején is használták, de a régészek a rétegtani elemzések alapján a most előkerült lövedékeket egyértelműen az 1071-es művelethez kötötték.
A történelmi és régészeti eredmények közvetlenül magyarázzák a manzikerti ütközetet megelőző taktikai mozgásokat. Az intenzív bizánci ostrom ténye megindokolja Alp Arszlán döntését, miszerint erőivel gyorsított ütemben kellett előrenyomulnia a Van-tó térségéből az erődítmény felmentése érdekében.
