Bár nemzetközi egyezmények védik, a Titanic roncsa idővel teljesen el fog tűnni

Felderítési kísérletek

A vagyonos utasok rokonsága már napokkal a hajó katasztrófája után elhatározták, hogy felkutatják és kiemelik a Titanic roncsait. Miután szembesültek vele, hogy a korabeli technológiával ezt lehetetlen kivitelezni, a holttesteket szerették volna kiemeltetni, többek között a hajó mélységben történő darabokra robbantásával.

Később felmerült, hogy elektromágneseket csatolnának a fedélzetre, hogy azzal emeljék ki. Valamennyi ehhez hasonló ötlet megmaradt a gondolatkísérletek szintjén, ráadásul ezek többnyire csak akkor működtek volna, ha a hajótest egyben marad.

A hajón látható jellegzetes vöröses képződményeket az acélt felemésztő baktériumok hagyták az évtizedek során

1980 és 1983 között Jack Grimm, egy texasi olajmágnás három expedíciót is indított, hogy megtalálják a Titanicot. 1981-ben egy propellert véltek felfedezni, és Grimm be is jelentette, hogy megtalálták az elsüllyedt hajót, ám a tudományos közélet kételkedett az eredményben. Amikor visszatért a helyszínre, nem lelte nyomát a hajónak.

A roncsok valódi helye vélhetően már korábban is ismert lehetett. A második világháborút követően már léteztek azok az ultrahangos szonárok, amelyek lehetővé tették a nagy mélységben nyugvó hajóroncsok felderítését. Sőt, az 1950-es években már hadrendbe állítottak olyan atom-tengeralattjárókat, amelyek a tenger fenekén nyugvó nagy fémtömegeket navigációs pontként használták, mivel a radarjaikon anomáliát okoztak ezek a roncsok. Csakhogy ez katonai titoknak minősült.

A MIR I bevilágítja a roncsot

A Titanicot felderítő Robert Ballard oceanográfusnak régi álma volt megtalálni az elsüllyedt óceánjárót. Már 1977-ben kísérletezett a hajó megtalálásával, de az akkor használt technológiai megoldás nem vált be. Ballard a Woods Hole Oceanographic Institute-nál dolgozott, és mélytengeri roboteszközök kifejlesztésén munkálkodott. Ezeket alapvetően nem a Titanic keresésére találták ki, hanem az Egyesült Államok haditengerészete bízta meg Ballardékat, hogy két elsüllyedt atom-tengeralattjáró roncsait derítsék fel velük.

1985-ben az USS Threshert és az USS Scorpiont a keresőcsapat megtalálta a kiszabott határidőn belül. Ballard és csapata a flottával kötött előzetes megállapodás értelmében a maradék időt a rendelkezésükre álló eszközökkel együtt a Titanic keresésére fordíthatták. Így végül 1985. szeptember 1-jén, 73 évvel a hajó elsüllyedése után, megpillantották az első darabokat a tenger fenekére süllyedt óceánjáróról.

1. Az óceánjáró tragédiája
2. Mélységi tafonómia
3. Felderítési kísérletek
4. Merre tovább, Titanic?

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

16. A modern demokráciák 17–18. századi gyökerei
IV. Politikai berendezkedések a modern korban

• A lámpásokból kifogyó olaj mentette meg Whitehaven kikötőjét a „rebellis” amerikaiaktól
• Hogyan kerültek franciák vagy éppen magyarok az amerikai függetlenségi háború csatatereire?
• Bibliáját és sakk-készletét vitte magával a vesztőhelyre I. Károly angol király
• Nem tartotta tiszteletben az angol alkotmányosság alapját Földnélküli János
• 10 tény az amerikai függetlenségi háborúról
• 10 arcpirító adónem a brit történelemből – a gyufaadótól a tudásadóig
• Mániákusan igyekezett kijavítani műveltségbeli hiányosságait az első amerikai elnök
• Az egyetlen nő, aki aláírta az Egyesült Államok Függetlenségi Nyilatkozatát
• Ilyenek voltak Amerika pajzán alapító atyái