Az osztrák múmia titka: ritka balzsamozási eljárásra derült fény
Egy 18. századi osztrák pap kivételes állapotban fennmaradt múmiája eddig ismeretlen balzsamozási technikára derített fényt. A kutatók szerint a test konzerválását fadarabokkal, szövetekkel és cink-klorid segítségével végezték, egy rektálisan alkalmazott eljárással, amely a korszakban páratlan volt.
A kriptában talált pap testének titka
Egy osztrák templom kriptájában felfedezett múmia új információkkal szolgál a 18. századi temetkezési szokásokról. A holttest Franz Xaver Sidler von Rosenegg, egy 1746-ban elhunyt plébános földi maradványa. A vizsgálatot vezető Dr. Andreas Nerlich, a müncheni Ludwig-Maximilians Egyetem patológusa a Frontiers in Medicine szaklapban publikálta az eredményeket.
A kutatók a kripta felújítását kihasználva szállították laboratóriumba a múmiát, hogy multidiszciplináris elemzést végezzenek rajta.
Fadarabokkal és selyemmel tartósítva
A test kivételes állapotban maradt fenn. A múmia törzse és felsőteste épen megőrződött, míg a fej és a lábak bomlásnyomokat mutattak. A has- és medenceüregben idegen anyagokat találtak: fenyő- és lucfenyőforgácsot, gallyakat, kendert, vásznat és selymet. A selyem valószínűleg vallási ruhákból származott.
Ezek az anyagok felszívták a testnedveket, így lassították a bomlást. További elemzések nyomokban cink-kloridot is kimutattak, amely erős szárító hatással rendelkezik.
Rejtélyes, rektális balzsamozás
A kutatók megállapították, hogy a testet nem hagyományos módon, felnyitással balzsamozták. Ehelyett a konzerváló anyagokat a végbélen keresztül juttatták a hasüregbe. Ez a módszer teljesen eltért az ismert eljárásoktól.
Hasonló technikáról már szó esett az angol temetkezési gyakorlatban is a 18. század elején, de tudományos dokumentáció korábban nem létezett.
A radiokarbonos kormeghatározás szerint a férfi valószínűleg 1734 és 1780 között halt meg, 35–45 éves korában. Táplálkozása állati eredetű élelmiszerekben gazdag volt, életmódja pedig kevés fizikai megterheléssel járt, ami alátámasztja a papi hivatást. A csontokon sérülések, törések jeleit nem találták. A tüdőben lévő elváltozások dohányzásra és tüdőtuberkulózisra utalnak.
A „levegőn szárított pap” legendája
A múmia első említése 1855-ből származik, és már akkor is úgy tartották, hogy a test Sidleré. Az évek során „a levegőn szárított pap” néven vált ismertté, és évente több száz látogatót vonz a Blasensteini Szent Tamás-templom kriptájába.
Ez is érdekelhet
A tudományos elemzés most megerősítette a személyazonosságát – kombinálva a radiokarbonos adatokat, az étrendi nyomokat és a csontozat vizsgálatát.
Ez az eset az első tudományosan dokumentált példája annak, hogy egy testet rektálisan balzsamoztak be. A kutatók jelenleg más hasonló múmiákat keresnek Ausztriában és más országokban, hogy feltárják, mennyire volt elterjedt ez a technika.
