A Véres vasárnaptól a Corvin köziekig – történelem dalokba öntve

A történelem nem csupán az irodalomra, a képzőművészetre vagy a filmre volt nagy hatással, hanem a zenére is. Számos példát ismerünk indulókra és propaganda dalokra, melyek azért születtek, hogy háborúban vagy rendkívüli időszakokban lelkesítsék, illetve befolyásolják a hallgatóságot. Kevésbé ismeretesek viszont azok a könnyűzenei darabok, melyeket valamilyen történelmi esemény vagy személy ihletett, hogy valamilyen módon emléket állítsanak a múlt történéseinek. Ezeket vesszük most górcső alá, a teljesség igénye nélkül, ismert és kevésbé ismert példák szerint.

Forradalmi idők

Egy adott korhangulatot talán legjobban a zenén keresztül lehet megragadni, legyen szó sötét vagy felemelő korszakokról. Erre Írország történelme ékes példaként szolgál. Az észak-ír polgárháború 1969-től egészen 1999-ig tépázta a szigetországot. A brit párti protestánsok és az Egyesült Királyságtól elszakadni kívánó katolikusok ádáz harcot vívtak egymás ellen, melyben leginkább a kívülállók szenvedtek legtöbbet. A U2 Sunday Bloody Sunday című slágere az 1972-es Véres vasárnapnak állít emléket, amikor Derry városában brit katonák nyitottak tüzet békésen tüntető civilekre. Az eset jelentősen hozzájárult a terror elharapózásához Észak-Írországban. A Cranberries Zombie című száma szintén az észak-ír eseményekre utal, a dalszövegben szereplő 1916-os dátum például a húsvéti felkelést jelöli. A dal megszületését a rengeteg gyermek áldozat is inspirálta.

A rendszerváltás és a kommunizmus megdöntése szintén rányomta bélyegét a zenei életre. Mike Oldfield 1983-as Shadow on the Wall című száma is a diktatúra ellen felkelő lengyel mozgalmárok bátorságának adózik, akik a börtönben csak saját árnyékukat látták. A Scorpions slágerét a Wind of Change-t talán senkinek sem kell bemutatni, a dal a rendszerváltás ikonikus szerzeménye lett, melyet idehaza az Omega énekesével, Kóbor Jánossal is előadtak.

Memento a háború borzalmainak

Míg a propagandadalok legtöbbje határozottan militarista és lelkesítő hangulatot képvisel, addig a könnyűzenei előadók és művészek legtöbbje elítélően nyilatkozik a háború borzalmairól. Ez a jelenség szoros összefüggésbe hozható a '60-as évek légkörével. A terjedő liberális eszmékre, az egyre inkább teret nyerő televízióra, valamint a rock zenére sokkolóan hatott a vietnami háború véres valósága és az a fajta erkölcsi bukás, amin az Amerikai Egyesült Államok átesett. Közismertnek számít, hogy számos előadó, Jimi Hendrixtől a Creedence Clearwater Revivalig reflektált a vietnami háború hiábavalóságára. Ez az időszak nagymértékben járult hozzá ahhoz, hogy az emberek fejében lerombolja az addig létező háborús romantikát és máshogyan tekintsenek a történelem egyéb viharaira is.

A Motörhead zenekar 1991-ben jelentette meg 1916 című albumát. A korong címadó dala a világtörténelem egyik legvéresebb összecsapásának a somme-i csatának állít emléket. (érdekesség, hogy az album borítójáról, mely tartalmazza a világháborúban részt vevő nemzetek zászlaját, éppen Franciaországé hiányzik). A zenekar frontemberét, Lemmy Kilmistert egy I. világháborús dokumentumfilm inspirálta. A dal egy 16 éves brit fiúról szól, aki idősebbnek hazudja magát azért, hogy részt vehessen a harcokban, de végül a háború pokla várja őt.

Idehaza kevésbé ismert, így még inkább szót érdemel Eric Bogle The Green Fields of France, másik címén a No Man's Land című dala. Az ausztrál szerző szintén a somme-i csatának állít emléket énekében, melyben egy Willie McBride nevű katona sírjánál megpihenve szólítja meg az elesett bakát. A dal dallambeli és stiláris elemekben is hasonlít az ismert cowboy-dalhoz, a Streets of Laredo-hoz, de Bogle szerzeménye így is talán az egyik legszebb példája a háborúellenes daloknak. A szerző mintegy kérdéseket tesz fel a titokzatos Willie McBride-nak, akinek valójában – a háború káosza miatt – még a személyazonossága is kérdéses. Szóba kerül halálának körülménye, esetleges szerelme és végül a háború értelmetlensége, ugyanakkor elkerülhetetlensége is.

További érdekesség, hogy a dalnak létezik német és illetve angol-német verziója is, így hajtva fejet mindkét oldal áldozatai előtt.  Eric Bogle másik híres szerzeménye, a The Band Played Waltzing Mathilda az I. világháborúban, Gallipolinál elesett és megnyomorodott ausztrál és új-zélandi katonák történetét regéli el, melyben a történet főhőse lábait vesztve már soha többé nem képes táncolni a leghíresebb ausztrál dalra, a Waltzing Mathildára.

A listát még sorolhatnánk, de említésre méltó még a Dire Straits Brothers in Arms című I. világháborús dala valamint az Iron Maiden Aces High című metálnótája, mely Churchill híres 1940-es háborús beszédével nyit.

Nagy emberek

A nagy emberek a történelem alakítói, no meg a slágerek ihletői. Megannyi együttes szentelte dalait valamely híres ember számára, amiben a Boney M is élen járt. Ma Baker című dalukat például az a Ma Barker ihlette, aki az amerikai néphagyományban mint egy női bűnöző anyuka él tovább (de a könnyebb ejthetőség miatt a zenekar az r-betűt elhagyta a névből). Szintén a Boney M szerzett dalt Raszputyinról, a cári családot megbabonázó ortodox papról is, mely Magyarországon tiltólistára került, bár a zenekar Szovjetunióban sikerrel adta elő a kínos szerzeményt.

A metál zene mindig is rajongott az epikus témákért, melyhez Napóleon Bonaparte élete tökéletes alapanyag. A Civil War nevű zenekar például előszeretettel nyúl történelmi témákhoz (akár a gettysburgi csatához is), és Napóleon életét, sikereit bukását és gőgösségét is nagyszerűen dolgozták fel I Will Rule the Universe címmel.

A skót-punkot játszó The Real McKenzies dala, a My Head is Filled with Music talán a világtörténelem egyik legbátrabb zenésze előtt tiszteleg. Billy Millin skótdudájával lelkesítette a brit csapatokat, mindezt azonban nem egy katonai parádén, hanem a normandiai partraszállás kellős közepén.

A viharos magyar történelem

A magyar történelem ezer esztendeje is bőven szolgáltat alapanyagot a különböző slágerek számára.  Sztevanovity Dusán Leonard Cohen Take this Waltz című számának dallamára írta testvére Zorán számára a Volt egy tánc című dalt, mely saját családjuk történetét követi a XX. századi Magyarország megpróbáltatásain keresztül, melyben az elúszó fehér hajó egy boldogabb jövőbe vetett remény jelképe.

Cseh Tamás és Bereményi Géza párosa szintén számos dalában emléket állított a magyar történelmi eseményeknek. A Corvin köziek című dal például az 56-os forradalomnak állít emléket, de megemlékeztek többek között az azóta is nagy port kavaró 1945. február 11-én történt budavári kitörésről is. A Széna tér című dal pártatlanul és szélsőségektől mentesen emlékezik meg a hadműveletben elesett magyar, német és szovjet katonákról is. Tették mindezt egy olyan korban, ahol mind jobb, mind bal oldalról hevesen igyekeztek átpolitizálni a II. világháború eseményeit. A Születtem Magyarországon című dalban pedig egy fiktív szituációba helyezett veterán fejti ki véleményét a magyar történelem sodrásáról.

A zene mára ugyanolyan megkerülhetetlen eszköze lett a történelem megörökítésének, mint például a szobrászat vagy a festészet. Bár a dalok sokszor élnek a ferdítés és a költői túlzás eszközeivel is, de általuk közelebb kerülhetünk egy adott kor hangulatához, illetve ahhoz, amit az adott történelmi esemény jelentett szerzőjük számára.