Elutasította az európai felsőbbrendűség gondolatát Új-Guinea legendás gyűjtője, Bíró Lajos

Bíró Lajos egy asztalosmester hatodik gyermekéből lett a trópusok kutatója. Expedíciója során 2400 új állatfajt gyűjtött, közel 250 faj és tizenhét állatnem őrzi nevét. A pápuák varázslónak hitték a mocsárban kutakodó európait, akit a Nobel-díjas Robert Koch gyógyított ki a maláriából. A trópusok magyar felfedezője 126 éve, 1895. november 7-én indult el hat éves dél-ázsiai gyűjtőexpedíciójára.

A felkészülés évei

Bíró Lajos elemi iskolai tanítójának, a zilahi kollégiumban töltött éveinek és egy természetbúvár református papnak köszönhette természettudományos érdeklődését. Eredetileg orvosnak vagy mérnöknek készült, de családját támogatnia kellett, ezért a teológiai tanulmányokat választotta. Titkon már ekkor bízott abban, hogy misszionáriusként eljuthat majd a trópusokra.

Debrecenben megerősödött benne elhatározása, ekkor már biztosan tudta, hogy „utazó természetvizsgáló” akar lenni. Budapestre költözve tanulmányait abbahagyta, nevelői és tanítói állást vállalt, rovarkutatókkal ismerkedett meg, és megjelentek első tudományos publikációi is.

A nagy utazás előtt ismereteinek gyarapíttásán túl maga is hozzájárult Magyarország természetrajzának feltárásához. Megírta Kecskemét állattani monográfiáját, rovartani kutatásokat végzett a Tátrában és Erdélyben. Útja visszakanyarodott az egyetemre is, de ezúttal a bölcsészkarra. Nagy elszántsággal és szorgalommal gyűjtött, publikált, nyelvet tanult és tanulmányozta a preparálási módszereket.

Mint sok más kezdeményezést, az ő tervét is a millenniumi ünnepségekre való felkészülés lendítette előre. Az ország faunáját bemutató kiadvány előkészítési munkálatai közben felmerült, hogy Bírót bízzák meg a „távoli egzotikus tájak természeti újdonságainak megismertetésével”. Közben a tudós körök az Új-Guineában elhunyt Fenichel Sámuel természetrajzi és néprajzi gyűjtő munkájának folytatását sürgették. A pozíció elnyerésére Bíró Herman Ottót is támogatói között tudhatta.

Mivel nem volt a múzeum alkalmazottja, így saját kutatójukként nem küldhették expedícióra. Ezt végül azzal hidalták át, hogy 60 ezer darabos gyűjteményét megvették tőle, ezzel meglett az induláshoz szükséges összeg, továbbá szerződést kötöttek vele, hogy az Új-Guineában gyűjtött rovarokat és tárgyakat is megvásárolják. Indulása előtt a múzeum munkatársai felkészítették az etnográfiai gyűjtésre és megismerkedett a fotózás művészetével is.

Bíró 1895. november 7-én hagyta el Budapestet és a következő év január elsején szállt partra Német Új-Guineában. A terület 1884-ben lett német birtok, amelyet az Új-Guinea Társaság vett bérbe a kormánytól. A társaság tagjai dohányültetvényeket hoztak létre maláj és kínai munkásokkal. Bíró érkezésekor a kedvezőtlen éghajlat és terepviszonyok miatt az európai telepesek a parton elszórva éltek, és sokan hunytak el a pusztító maláriában.

A magyar gyűjtő többnyire európaiak által érintetlen területeken járt, ismeretlen kultúrákat fedezett fel, természetrajzi és etnográfiai szempontból is unikális leírásokat készített és tárgyakat gyűjtött. Elkészült kötetei kedvező visszhangra leltek nemzetközi tudományos körökben. Nagyon jó kritikákat kapott, azt írták róla, páratlan gyűjteményével a múzeumot európai hírűvé emelte.

Mivel sok olyan helyen járt, ahol sosem láttak még előtte fehér embert, varázslónak tartották, és több helyi felesége is volt. Egyikükkel egy pápua faluban lakott, így az őslakosokkal közeli viszonyt sikerült kialakítania, a gyarmatosítókkal való vitás ügyeik elrendezésében is segített.

A trópusok magyar kutatója

Kapcsolata a gyarmatosítótársaság alkalmazottjaival nem volt felhőtlen. Az Új-Guinea Társaságot kizsákmányolónak és nyerészkedőnek találta. A természetbúvár tudósra pedig nem tekintettek egyenrangú partnerként, mindvégig kívülálló szerepet töltött be.

Nem értett egyet azokkal a véleményekkel, amelyek a helyieket primitív és vad népként írták le. Az őslakosokra igyekezett saját viszonyaiknak megfelelően tekinteni és elutasította az európai felsőbbrendűség gondolatát.

Mélyen érezte saját felelősségét is, egy helyen azt írta: „Lelkiismereti kérdésnek tolul fel, hogy idejöttömmel én is részese leszek annak a majdani sok rossznak, mely az itteni természeti népeket is fogja pusztítani. Régi tapasztalat, hogy a civilizáció öl, népeket pusztít ki.”

Utazásait megnehezítették betegségei és néha meg is akasztották, egy szerencsés véletlen folytán azonban 1900-ban összetalálkozott Robert Koch-hal. A későbbi Nobel-díjas német orvos éppen a malária elleni gyógymód után kutatott és Bírót meg is gyógyította. Egy ideig együtt folytatták útjukat.

Bíró több mint nyolcszáz fotó hagyott az utókorra. Felvételeinek különlegessége, hogy kerülte az akkoriban divatos teátrális elemeket, helyette természetes környezetben, természetes beállításokra törekedett. A felvételek nem mindennapi körülmények között készültek. A pápuák ugyanis féltek a fényképezéstől, attól tartva, hogy a fényképezőgép elrabolja a lelküket. Az akadályok ellenére Bíró kiharcolta hozzájárulásukat.

Nehezítette a munkáját az időjárás és a pénztelenség is, előfordult, hogy eladni kényszerült a gyűjtött tételekből, sőt azt is megemlíti, hogy a német múzeumok sokkal jobban megfizették volna munkáját. Konkrét ajánlatot is kapott, amelyet azonban visszautasított, végig kitartott amellett, hogy gyűjteménye magyar múzeumba kerüljön. Rendkívül gazdag természetrajzi kollekciója mellett 5257 néprajzi tárgya a Néprajzi Múzeum Óceánia-gyűjteményének legnagyobb egysége lett.

Hat év után, 1901 decemberében indult haza és 1902-ben érkezett vissza Budapestre. Folytatta tudományos tevékenységét, emellett egy ideig előadásokat is tartott, ezekkel azonban felhagyott, mert úgy érezte, hogy „az egzotikumról, ha valótlan is, szívesebben hall a közönség, mint a valóságról.”

A következő években sem hagyott fel az utazással, 1903-ban Máltán és Tuniszban, 1906-ban Krétán is megfordult, de körbejárta Nyugat-Európa természettudományi múzeumait is. Az első világháború után szeretett volna visszatérni a trópusokra, erre azonban már elutasított útlevélkérelmei miatt már nem nyílt lehetősége 1931-ben bekövetkezett haláláig.