Kiterjedt bronzkori települést tártak fel a Somló-hegyen
Egy nagy kiterjedésű, késő bronzkori település maradványait azonosították a Veszprém vármegyei Somló-hegyen. A felfedezésről a National Geographic-nak a Magyar Nemzeti Múzeum munkatársai számoltak be, akik három éve végeznek feltárásokat a helyszínen. A vulkanikus tanúhegy területén előkerült fegyverek, ékszerek és kézműves szerszámok egy magasan szervezett közösség történetébe nyújtanak tényszerű betekintést.
- A Magyar Nemzeti Múzeum szakemberei egy több mint háromezer éves, a késő bronzkorból és a kora vaskorból származó települést azonosítottak a Somló-hegyen.
- A három éve zajló kutatási program során fegyvereket, ékszereket és kézműves eszközöket tartalmazó rituális depóleletek kerültek elő a földből.
- A feltárt leletek és a településnyomok egy magasan szervezett elit közösség jelenlétére, valamint a terület kiemelkedő ceremoniális szerepére utalnak.
A Somló-hegyen már a 19. században is azonosítottak kora vaskori halomsírokat, az érdemi kutatások azonban ezt követően több mint egy évszázadra szüneteltek. A Magyar Nemzeti Múzeum régészei, Péterváry Tamás, Soós Bence és Tarbay János Gábor 2023-ban indítottak új programot a terület feltérképezésére.
Az első áttörés ugyanazon év májusában történt, amikor Révész Gábor régészeti önkéntes egy harminc centiméter mélyen fekvő leletegyüttesre bukkant. A Kr. e. 960 és 900 közötti időszakra datálható tárgyak között mákgubó formájú tűk, lándzsák és gazdagon díszített bronzfegyverek szerepeltek.
A felfedezést követő időszakban a szakemberek mintegy száz fémkeresős felmérést végeztek, amelyek eredményeként további tizenkét depóleletet tártak fel. Ezek az együttesek nagy mennyiségű ékszert, köztük karpereceket, hajviseleti elemeket, valamint borostyánból és üvegből készült gyöngyöket tartalmaztak. A régészek megállapították, hogy a tárgyakat nem konfliktusok elől rejtették el, hanem szándékos rituális elhelyezés történt. Ezt támasztja alá az a lelet is, amelyet egy vaddisznóagyarakból álló réteg fölé, egyenesen a Ság hegyre néző pozícióba helyeztek el a korabeli lakosok.
A fémleletek mellett kiterjedt megtelepedés és helyi kézműves termelés nyomait is azonosították a szakértők. A feltárt kerámiák, a kalapácsok, a vésők töredékei, valamint a fémöntéshez és szövéshez köthető eszközök egy önellátó település képét rajzolják ki.
Ez is érdekelhet
Az archeológiai adatok alapján a terület Kr. e. 1200 és 450 között folyamatosan lakott volt. A kutatók szerint a hegyen egy katonai vezetőket és specializált kézműveseket is magában foglaló elit közösség élt. A terület funkciója idővel átalakulhatott, és a termelési központból fokozatosan egy ceremoniális jelentőségű hellyé vált. A hegyi populáció élelmezését a környező területeken gazdálkodó, kölest és búzát termesztő közösségek biztosíthatták.
A felszínre hozott leletek restaurálása és laboratóriumi vizsgálata jelenleg is zajlik. A jövőbeli kutatások célja annak megállapítása, milyen kapcsolatokat ápolt a hegyi közösség a Kárpát-medence más jelentős őskori központjaival. Tarbay János Gábor becslése szerint a lelőhely teljes körű vizsgálata akár húsz évet is igénybe vehet, de a mostani eredmények már így is tényszerű adatokkal bővítik a késő bronzkori társadalmakról alkotott történelmi ismereteket.
