A Szent Bölcső története Betlehemtől Rómáig
A Szent Bölcső a keresztény hagyomány egyik legősibb és legnagyobb tiszteletben álló ereklyéje. Az öt platánfa lécből álló jászolmaradványok a hetedik század óta Rómában találhatók, és évszázadok óta a betlehemi születés emlékezetének középpontjában állnak.
A Szent Bölcső eredete Jeruzsálem és Betlehem határán
A hagyomány szerint a Szent Bölcső öt platánfa léce Jeruzsálemből származik, és a Kr. e. 4–6 közötti időszakban készült. A fadarabokat a keresztény emlékezet Jézus jászlával azonosítja, abban a környezetben, ahol az újszülöttet elhelyezték Betlehemben.
Lukács evangéliuma szerint Mária és József nem talált szállást a városban, ezért a gyermeket egy jászolba fektették. A történészek többsége úgy véli, hogy Jézus születése valóban Kr. e. 6 és 4 közé tehető, noha pontos dátuma nem ismert.
A Szent Bölcső útja Rómába
A hetedik században Szophróniosz, Jeruzsálem pátriárkája a muszlim hódítást követően néhány szerény fa lécet küldött Rómába megőrzésre. Arra kérte I. Theodor pápát, hogy óvja meg az ereklyét, amelyről úgy hitték, hogy Jézus bölcsőjének maradványa.
A fadarabok ettől kezdve Rómában maradtak, és a Santa Maria Maggiore-bazilika kriptakápolnájában kaptak helyet.
A Szent Bölcső formája és használata
Piero Marini monsignor leírása szerint a lécek közül négy két X alakot formált, míg az ötödik középen futott végig, összetartva a szerkezetet. A Kr. e. első század végén a fa jászlakat gyakran szalmával bélelték ki, hogy az állatok takarmányát szolgálják.
Ez a jászol azonban a hagyomány szerint nem egyszerű állattartási eszköz volt. A keresztény emlékezet úgy tartja, hogy itt feküdt az újszülött Jézus.
A bölcső darabjainak első ismert említése Órigenésztől származik, aki Kr. u. 220 körül arról írt, hogy Betlehemben őrizték őket. A negyedik század végén Szent Jeromos már arról számolt be, hogy a hívek tömegesen zarándokolnak a betlehemi Születés barlangjába a szent ereklye miatt.
Tudományos vizsgálatok és restaurálás
1894-ben Giuseppe Cozza-Luzi apát vizsgálta meg először tudományos módszerekkel a Szent Bölcső maradványait. Két hosszabb és három rövidebb, 64 és 85 centiméter közötti lécről számolt be, amelyek mind sérüléseket, lyukakat és fémnyomokat viseltek.
Egy korábban eltávolított apró fadarab mikroszkópos elemzése alapján arra a következtetésre jutott, hogy a fa platán, amely a Szentföldön gyakori fafaj. A forma, az anyag és az építési nyomok összhangban álltak a történeti hagyománnyal.
A Szent Bölcső a modern korban
Ez is érdekelhet
2019-ben a léceket restaurálták, és Ferenc pápa egy apró darabot visszajuttatott a Szentföldre. Az ereklyét egy latin felirat kísérte: Ex cunis Iesu Infantis, vagyis „A kis Jézus bölcsőjéből”.
A Szent Bölcsőt ma is évente keresztény zarándokok ezrei keresik fel a karácsony éjféli szentmise idején. A Santa Maria Maggiore-t ezért gyakran nevezik Santa Maria ad Praesepe, vagyis „Szent Mária a bölcsőnél”, valamint a „Nyugat Betlehemje” néven is ismert.
