A róla elnevezett szökőkútban találták meg a belga polgármester szívét

2020. szeptember 3. 17:56 Múlt-kor

A belgiumi Verviers város első polgármesterének szívét tartalmazó cinkládára bukkantak a város számos szökőkútja egyikének restaurálása közben a munkások.

Korábban

A vérző szívű császárné: Sisi utolsó napjai és a végzetes szúrás
Leprások, vámpírok és uralkodói ereklyék: miért volt szokás holttesteket megcsonkítani a középkorban?
„A világ legrégebbi vérét” őrizte meg a szibériai talaj egy újszülött őscsikóban

A városközpontban lévő Verte téren található műemlék éppen teljes felújítás alatt áll, bronz elemeit eltávolították tisztítás és állagmegóvás céljából.

A múlt hónapban a munkások egy üregbe rejtve találták meg a fém dobozt, amely egy kőelemmel volt eltakarva. A felirat a következő: „Pierre David szíve ünnepélyesen ezen emlékműbe helyeztetett 1883. június 25-én.”

A vallon (francia ajkú) Verviers-t súlyos csapások sorozata érte a francia forradalom viharos éveiben, és a Franciaországhoz való 1795-ös annektálás szintén nem tett jót a régió gazdaságának.

Napóleon végső, waterlooi vereségét (1815. június 18.) követően a területet az Egyesült Németalföldi Királysághoz csatolták, azonban a holland uralmat 1830-1831-ben megdöntötte a belga forradalom és szabadságharc.

Verviers gazdasága a független Belgiumban fellendülésbe kezdett, az ország fő iparosodott régiójának részévé vált. Legfőképpen a gyapjúfeldolgozással foglalkoztak az itteni üzemek, ami miatt igen fontossá vált a megfelelő vízgazdálkodás. Ennek kialakítása során számos szökőkút is épült a városban, amely megkapta a „vallon vízi főváros” címet is.

A Verviers-ben született és nevelkedett Pierre David-t még a francia uralom idején, 1800-ban választották polgármesterré, ekkor nyolc éven át szolgálta a várost. A belga függetlenség elnyerése után ismét őt választották meg, és kiváló munkát végzett a háborús pusztítás helyreállításában. A korban merőben szokatlan gesztust is tett: nem fogadta el a fizetését.

1836-ban újraválasztották, és egészen 1839-ben bekövetkezett hirtelen haláláig szolgált: szénapajtájában szerencsétlenül esett, és a fejét ért ütés következtében életét vesztette. 68 éves volt.

Halála után a város vezetősége elkérte a családtól David szívét, hogy azt ünnepélyesen befalazhassák egy neki állított emlékműbe. A család beleegyezett a műveletbe, és egy sebész kiműtötte a holttestből a szívet. Amíg az emlékmű előkészületei zajlottak (először is a megépítéshez szükséges pénzt kellett összekalapozni), a szervet egy alkohollal megtöltött üvegedénybe zárták.

Az „előkészületek” jóval tovább tartottak, mint bárki gondolta volna – mintegy 44 évig. David szívének ügye azonban nem merült feledésbe az évtizedek alatt: a város harangjai minden évben felcsendültek a polgármester emlékére halála évfordulóján.

Amikor 1883-ban végül felavatásra került a kész emlékmű – Verviers híréhez híven egy szökőkút –, arra felhelyezték David mészkőből és bronzból készült mellszobrát, ennek közelében pedig a szívet tartalmazó cinkládát is.

Az ezt követő évszázad során azonban erőt vett a városon a feledés: David befalazott szívének története átlépte a történelem és a legendák közti homályos határt, és a restaurálókat is meglepetésként érte a lelet.

Verviers közmunkákért felelős elöljárója, Maxime Degey úgy nyilatkozott: „egy városi legenda vált valóra. A koporsó a szökőkút felső részében volt, egészen közel Pierre David mellszobrához, egy kő mögött, amelyet a felújítás során távolítottunk el.” Elmondása szerint a cinkláda „igazán hibátlan állapotban” van.

Az augusztus 20-án megtalált ládát azóta kiállították egy David emlékére összeállított spontán kiállításon a helyi szépművészeti múzeumban. Mellette látható halotti maszkja, néhány fénykép, egy portréfestmény, valamint a hivatalos jegyzőkönyv a szív eltávolításáról és tartósításáról. A kiállítás szeptember 20-áig tekinthető meg.