A nap, amikor Córdova kiforgatta Angliát a vagyonából

2025. április 4.-Múlt-kor

1780 nyarán a spanyol flotta látványos győzelmet aratott a brit birodalom felett. Don Luis de Córdova admirális egyetlen manőverrel több mint 50 ellenséges hajót foglalt el, melyek milliónyi értékkel voltak megrakva, és mindezt szinte veszteség nélkül. Ez az esemény a spanyol haditengerészet egyik legnagyobb diadalaként vonult be a történelembe.

Don Luis de Córdova admirális
Don Luis de Córdova admirális

Különös fizetőeszköz és az emlékezetes nap

Don Luis de Córdova, a spanyol haditengerészet parancsnoka 1780. augusztus 9-én, belépett a történelembe – méghozzá a főkapun. Nem akármilyen bravúrral: egyetlen tengeri akcióban 55 brit hajót foglalt el, ráadásul mindegyiket meg volt pakolva puskaporral, pénzzel és hadianyaggal, melyeket az angolok tengerentúli hadműveletekhez szántak. A spanyol haderő ezzel az egyik legnagyobb megaláztatást mérte a brit Királyi Haditengerészetre - írja az abc.es.

A korabeli Gazeta de Madrid, a spanyol hivatalos közlöny, július 18-án számolt be arról, hogy egy héttel korábban az egyesített francia-spanyol flotta futott ki a tengerre Luis de Córdova parancsnoksága alatt. A flotta 22 spanyol és 9 francia hajóból állt, kiegészítve 6 fregattal, egy korvettel és 3 kisebb sloop hajóval. Zászlóshajójuk a Santísima Trinidad volt – a kor egyik legnagyobb hadihajója, 114 ágyúval felszerelve.

Célpont: a gyengén védett brit konvoj

Cesáreo Fernández Duro, a neves 19. századi haditengerészeti történész szerint Don Luis de Córdova épp a La Manche csatornához ért hajóival, ahol a francia–spanyol haditengerészet közösen próbálta tengeri blokád alá vonni Nagy-Britanniát. Ez a hadművelet az amerikai függetlenségi háború európai hadszínterének egyik kulcseleme volt: célja az volt, hogy megbénítsák a brit tengeri utánpótlási vonalakat, és akadályozzák a brit hadsereg mozgását, különösen az amerikai és kelet-indiai területeken.

A brit birodalom gazdasága és hadereje nagymértékben függött a tengeri kereskedelmi és katonai szállításoktól, így a blokád stratégiai jelentőségű nyomásgyakorlásnak számított. Ennek keretében Córdova flottája aktívan járőrözött a csatornában, és a brit konvojokat próbálta elfogni vagy elrettenteni. Ekkor érkezett a hír Floridablanca grófjától, hogy két nagy brit szállítmányhajó-konvoj indult Kelet-India felé, gyenge kísérettel – ideális célpontnak tűntek.

A találkozás: 1780. augusztus 8-9.

A konvoj végül augusztus 8-án bukkant fel. Córdova beszámolója szerint hajnali 1 órakor ismeretlen vitorlákat észleltek. Parancsot adott a fordulásra, majd három órával később már láthatóvá vált a brit flotta tömege. Hatvan mérföldre voltak a Szent Vince-foktól, amikor a spanyol flotta csapdát állított: a Santísima Trinidad árbocára lámpást tettek, hogy az angolok azt higgyék, az a saját vezérhajójuk.

A brit hajók bevitorláztak a csapdába – és a spanyolok azonnali ágyútűzzel köszöntötték őket. A túlerő és a meglepetés hatására a britek megfutamodtak, először a hadihajók, majd a kereskedelmi hajók is próbáltak elmenekülni.

Antoine Hilarion de Beausset francia kapitány délnyugat felé indult a gyorsabb kereskedelmi hajók üldözésére. Az eredmény: 52 elfogott hajó, amelyeken augusztus 10-én már a spanyol lobogó lengett. A Gazette szerint Córdova ezt a diadalt "teljes mértékben a Mindenható kegyelmének" tulajdonította, kiemelve, hogy ezzel nemcsak az India felé tartó brit expedíciót akadályozták meg, hanem hatalmas mennyiségű készletet és hadianyagot is megszereztek. A megmaradt három hajót később szintén elfogták.

Több mint csata: stratégiai csapás

Az akció valódi jelentőségét nem is a hajók vagy a zsákmány adta – bár az is tekintélyes volt. A legnagyobb eredmény, hogy mintegy 3000 brit tengerészt ejtettek foglyul, és ezzel komoly csapást mértek az angol haderő utánpótlására. Ruházat, fegyverek, milliós értékek kerültek spanyol kézbe.

A győzelem tetőpontját a spanyol flotta augusztus 20-i diadalmas visszatérése jelentette Cádizba – ezt a jelenetet örökítette meg később festményén Augusto Ferrer-Dalmau.

Bár ez a diadal a spanyol haditengerészet egyik legnagyobb pillanata volt, az angolszász történetírás méltatlanul kevés figyelmet szentel neki. Nem csoda – a brit birodalom egyik legsúlyosabb tengeri veresége nem illik a hőstörténeti narratívákba. Pedig a Santísima Trinidad árnyékában egy egész flotta veszett oda – és vele együtt a britek keleti terveinek jelentős része is.