A lövészárkok parfümjétől a szexualitásig: tizenöt tény az első világháború divatjáról

A nemi szerepek felborulása, a nyersanyaghiány és a harcok pokla egyaránt meghatározták mind a fronton, mind a hátországban férfiak és nők által viselt ruhákat és kiegészítőket. A gyárakban dolgozó nők rövidebb haja és a női nadrágok mellett ugyanakkor ekkoriban vált elérhetővé szélesebb rétegek számára a kozmetika és a szőrtelenítés. Nem csak a nők festették azonban a szemüket!

Szárítókötelek, újrahasznosított ruhák és elérhető kozmetika

1. A harcoló seregeket szárítókötelek óriási mezői követték

A ruhákat gyakran kellett fertőtleníteni és tetvetleníteni, és volt, hogy alkudozni kellett a szállodák mosógépeinek használatáért, de a legnagyobb gond a ruhák téli szárítása volt. Különféle szárítószobákkal voltak próbálkozások, huzalokkal és zsinórokkal, később pedig ventilátorokkal. Ráadásul akárhányszor továbbvonult egy század, ugyanazon a területen előrenyomulva és visszavonulva, új felállást kellett találniuk.

2. A Rimmel és később a Maybelline (amely 1915-ben indult) eredetileg megfizethető kozmetikai márkák voltak, amelyek minden osztály női számára elérhetők voltak

Titokban a háború előtt is sok nő sminkelte magát, de a háború jelentette többletbevétel (melyet nem felügyelt a távol lévő férjük) sokaknak nyújtott lehetőséget a rúzs és a szemfesték használatára. A frontvonalban szolgáló brit nők szigorú parancsba kapták, hogy kerüljenek el „minden fajta port, festéket, illatot, fülbevalót vagy más ékszert stb.” de az ilyen szabályozások ritkán jelentettek sokat, amikor egy kis fújásnyi L'Heure Blue illat vagy egy kis rúzs képes volt javítani a sátor vagy a rókalyuk hangulatán.

3. A britek helyi nőket alkalmaztak a harcmezőn vagy az egészségügyi alakulatok után maradt ruházat szortírozására

Ha elég jó állapotban voltak, akkor a megvarrt ruhákat a különféle munkaszolgálatot ellátó kisegítő egységek kapták. A javíthatatlan állapotú antant gyapjúszövetet pedig összebálázva hazaküldték – így lett a „tiszta új gyapjú” címke igen fontos Nagy-Britanniában, mivel azt jelentette, hogy az adott ruha szövetét nem halottakról vagy sebesültekről nyerték.

Női testszőrzet, játékegyenruhák és a belga bordélyok

4. A nők többsége nem borotválta a lábát a háború előtt – a testszőrzetet ekkoriban erotikusnak tartották

A hónaljszőrzet különösen a test más, rejtettebb tájaira utalt. A nők a szoknyák rövidebbé válásával és a minőségi harisnyák elterjedésével kezdték borotválni a lábaikat, ahogy a szőrös láb egyre kevésbé volt kívánatos. A Gillette 1915-ben dobta piacra a Milady Décolletée borotváját, a divattudatos vásárlóknak szánt díszes dobozban: a női testszőrzet a nyugati világban kezdett egyre inkább mind a higiénia, mind a nőiesség fogalmainak ellentmondani.

5. A játékbabák számára készült egyenruhák mindkét oldalon divatosak voltak

A jómódúaknak tökéletesen méretarányos gyermekegyenruhák is jutottak, de a játékkatonák eladásai is megugrottak: a fiúk országtól függően keki (brit), kék „bleu horizon” (francia), avagy szürke Feldgrau (német) ruházatú figurákat kaptak, a lányok pedig ápolónő-figurákat, vagy játékbabákat, amelyekkel törődhettek. Jennie Lee későbbi brit politikus, aki tízéves volt ekkor, elmondta, „lebilincselő új játékot” játszottak barátaival, amelyben a törött, hiányzó végtagú játékok jelképezték a sebesült katonákat. A papírból kivágható emberkék voltak a legkevésbé drága játékok a piacon, amelyeket bármilyen hadi uniformisba öltöztethettek a gyerekek. Belgiumban és Észak-Franciaországban, ahol a nyugati front harcai dúltak, vélhetően nem kaptak túl sok játékot a helyi gyerekek, azonban az elhagyott egyenruhadarabokat minden bizonnyal felhasználták játékaikban.

6. A háború hozta el sokaknak a szélesebb szexuális tapasztalatot

Belgium bordélyházai, ahol lenge ruhákban és alsóneműben várták kuncsaftjaikat a nők, hamar alkalmazkodtak az aktuális megszállók váltakozásához. Állítólag a német ügyfeleket látták szívesebben, mivel az antant csapatok kevesebb pénzt kaptak, amit el tudtak költeni. A tiszti, „kék lámpás” bordélyházak külön voltak a legénységi „piros lámpás” intézményektől. Kitchener brit hadügyminiszter azt tanácsolta a katonáknak, hogy mindig óvakodjanak a kísértéstől, és amikor az amerikai csapatok körében feltűnt a nemi betegségek számának emelkedése, körükben is az absztinenciát igyekezték hirdetni. Ettől függetlenül szükség volt valamilyen menedékre a háború terhe elől, és sokan inkább nem akartak szűzként meghalni. A legtöbb katona számára a nők „a leglengébb minőségi selyemruhákban és a legapróbb fehérneműben” való látványa igazi újdonság volt. Az antanttal szemben a német katonák ellátmányába a 19. század vége óta beletartoztak az óvszerek, valamint rendszeres vizsgálatokat és képzéseket tartottak a betegségek megelőzése érdekében.

Művészet a fronton, levelek és alsónemű

7. A széles körben ismert, ellőtt hüvelyekből és gyújtózsinórból készült műalkotások mellett sok katona a kötést és a hímzést is kitanulta, hogy lekösse magát a harcok közötti hosszú szünetekben

A hadifoglyok bármilyen kéznél levő anyagból készítettek műtárgyakat, egyrészt hogy eltöltsék az időt, másrészt hogy el tudják cserélni élelemre. A kötés igazi őrületté vált otthon, ahol a nőket és gyermekeket buzdították zoknik és sálak kötésére hazafias kötelességként. Kötött játékokat küldtek a frontvonalba, hogy szerencsét hozzanak a katonáknak. Angliában a Fair Isle pulóverek, amelyek rövid ideig divatosak voltak a háború előtt, kimondottan keresetté váltak a lövészárkokban, nem csak a melegségük miatt, hanem a színek miatt is, amivel feldobták a harctér szürkeségét, és talán a törődés miatt is, amelyet jelképeztek. A háború előtt a kötött ruházat többnyire a gyermekek körében volt bevett, de az 1920-as évekre a kötött pulóverek minden korosztálynál kedveltté váltak.

8. Az otthoniaknak írt levelek leggyakoribb témája a tisztaság iránti vágy volt

Amikor embereknek hosszú időt kell kibírniuk bármilyen mosakodási alkalmatosság nélkül, még egy közös fürdőzés állott, mocskos vízben is jól eshet. Az egyedül vett meleg fürdő az eltávozás alatt, és az alkalom arra, hogy tisztára borotválkozzanak és frissen mosott ruhát vegyenek fel, a luxus netovábbjának számított. Az ápolónőknek, akik a bobfrizura-divat ellenére többnyire megtartották hosszú hajukat, a jó illatú, tetűmentes haj volt a legvágyottabb cél.

9. Sok nő ekkor kezdett el alsóneműt hordani

Az orosz Ideiglenes Kormány által létrehozott Női Halálzászlóaljban a csatlakozó szegény lányok életükben először kaptak meleg téli alsóneműt. A brit hadsereg női kiegészítő hadtestében (WAAC), amely a nők széles rétegeit kívánta vonzani, a szabályzat előírta a saját fehérneműt. Hamarosan azonban kiderült, hogy a szegényebb jelentkezők közül sokan soha nem találkoztak még ilyennel, mert „a bugyik a tehetősebbek számára készültek.” Ezután általános felszerelés lett a női alsóruha, de sokszor nem vették figyelembe a megfelelő méretet. Az egyik jelentkező azt tapasztalta: „Ha nem volt a te méreted, akkor akkorát adtak, amilyenjük volt. Volt egy keki selyemnadrágom, amit az államig fel tudtam húzni, és a térdemig leért.”

Fogtechnika, kényelmetlen cipők és férfi szemfesték

10. Sokaknak a háború jelentette az első igazi fogászati kezelést

A frontvonalbéli kezelés korlátozott volt, de sok katona számára ez volt az első találkozás a fogorvosi ellátással. A katonák betömethették lyukas fogaikat és kihúzathatták az elhaltakat, hogy könnyebben tudják megenni élelmüket. Az akut fekélyes ínygyulladás gyakori panasz volt, amelyet a higiénia hiánya, rossz étrend és túlzott dohányzás okozott, és a legrosszabb esetekben az arc szöveteire is átterjedhetett. Emellett a rengeteg előforduló arcsérülés miatt, amelyek közül sok érintette az állkapcsot is, gyors fejlődések mentek végbe a fogtechnikában.

11. Az új csizmákat és bakancsokat úgy kellett fájdalmasan betörni, és a katonák sokszor voltak kénytelenek olyat hordani, ami nem volt rájuk jó

A lábbeli állandó gond volt a hadseregeknek. Sok német katona kartontalpú csizmában birkózott meg Flandria sarával, mert az antant blokádja miatt nem volt elegendő rideg bőr a német gyártóknak. A lábtekercsek, amelyekkel kiegészítették a lábbelit, általában vagy túl szorosak, vagy túl lazák voltak, ami a kidörzsölődést és a gombás fertőzéseket segítette elő. Amikor bevezették a csípőig érő gumicsizmákat a sáros körülmények ellen, hamar vagy megteltek a sárral, ami ellen védeniük kellett volna, vagy olyan szívóhatást fejtettek ki, hogy alig lehetett őket levenni. A háború mindkét oldalán a katonák egyetlen tartalék pár zoknit kaptak.

12. A román hadseregben bizonyos rendfokozat alatt tilos volt szemfestéket hordani

Ez volt az egyik első szabályozás még a háború elején, így feltételezhető, hogy igen elterjedt volt. A magasabb rangú tisztek továbbra is élvezhették e kiváltságot – égszínkék vagy lila szemhéj esetleg monoklival kombinálva. Norman Stone skót történész szerint a román haderő kimondottan nehezen volt hajlandó áttérni a praktikusabb, a lövészárokharcra alkalmasabb egyenruhákra, előnyben részesítve, ha katonái „szépen kiglancolva, púderezve és festve” jelentek meg.

A skót szoknya veszélyei, fordítva hordott karórák és a mai divatirányzatok

13. A skót ezredek által viselt szoknyák a drága ruházat egy utolsó darabja voltak, és a történelmi harci fortélyt jelképezték

Állítólag régen praktikus volt, mert télen melegen, nyáron hűvösen tartotta a katonákat, de a lövészárkokban hamar hátránnyá vált. A szoknyák nem csak, hogy magukba itták a sarat, de a mustárgáz hajlamos volt a test izzadtabb részeit megégetni, katasztrofális következményekkel.

14. A férfiak elkezdtek karórát hordani (amit korábban csak a nők tettek), mert a lövészárkokban praktikusabb volt a zsebóránál

Drága, de hasznos ajándékok voltak, általában a csukló belső oldala felé fordítva hordták őket, hogy védjék az üveglapot – sok volt katonánál ez ma is megfigyelhető.

15. A nadrágokat és rövidebb hajat viselő nők, illetve általában a kevesebb különbség a női és férfi ruházatok között vezetett napjaink stílusirányzataihoz

Minél inkább megmutatta a testet mind a modern haditechnika, mind az új, praktikusabb ruházat, annál kevesebb különbséget lehetett találni a női és férfi ruházat között.