A látványosabb, hosszan tartó csatákért növesztettek hájréteget az ókori gladiátorok

1993-ban a mai Törökország nyugati partjainál fekvő Epheszosz romvárosának feltárása során a régészek egy rendkívüli felfedezést tettek. Előkerült egy tömegsír, amelyet egy márvány táblával zártak le. A táblát különféle, gladiátorok küzdelmét ábrázoló faragások díszítik, így a kutatók arra a következtésre jutottak, hogy a sír a városban meghalt gladiátorok nyughelye volt.

A sírhely 67 felnőtt férfi és egy nő maradványait tartalmazta, akik valamikor a 2-3. század folyamán élhettek. A csontvázak közül ugyan egyik sem maradt meg teljes egészében, a koponyák, fogak, kéz- és lábcsontok bőséges anyagot szolgáltattak a kutatóknak. A közelmúltban például a bécsi Orvostudományi Egyetem antropológusai vizsgálták meg a gladiátorcsontokat, majd azokat összehasonlították Epheszosz többi lakóinak maradványaival. Az elemzés pedig egészen meglepő eredményeket hozott.

Az osztrák kutatók által alkalmazott izotópos vizsgálat ugyanis alkalmas arra, hogy a csontokban fellelhető anyagok azonosítása révén rekonstruálja a régen élt emberek étrendjét, már ami, annak általános összetételét illeti. Kiderült, hogy a gladiátorok viszonylag kevés állati húsból származó proteint fogyasztottak, ugyanakkor rendkívül sok szénhidrátgazdag hüvelyes növényt (például babot) és gabonafélét ettek.

Mindez egyébként megerősíti az 1. században élt – és a Vezúv kitörésekor, Pompeji lakosainak mentése során életét vesztett – Idősebb Plinius egyik feljegyzését is. Az ókori tudós Naturalis Historia című művében ugyanis hordearii néven emlegeti a gladiátorokat, ami magyarra lefordítva annyit tesz, mint „árpazabálók”.

A manapság izmos, szálkás testű harcosokként ábrázolt gladiátorok hasán és mellkasán a valóságban így valójában egy remegős zsírréteg volt található. A kutatók szerint ez a fajta táplálkozás nagyon is tudatos célt szolgált. A zsírréteg ugyanis természetes védőréteget nyújtott a harcosok számára, hiszen így az arénában szerzett vágások kisebb eséllyel érték el az idegvégződéseket és a létfontosságú szerveket.

A szinte teljesen vegetáriánus étrendet a harcos rabszolgákat képző gladiátoriskolákban minden bizonnyal elő is írták számukra. A testesebb gladiátorok ugyanis nem csak védettebbek voltak, de ennek megfelelően látványosabb harcot is tudtak produkálni az arénában. Egy-egy ilyen – végeredményben nem annyira mélyre jutó – vágás után ugyanis  akár még vérben fürödve is képesek voltak továbbmenni és harcolni.

A csontok vizsgálata egy másik ókori értesülést is megerősített a gladiátorok táplálkozásáról. Feljegyezték ugyanis, hogy a harcosok rendszeresen „hamufőzetet”  ittak. Ez valamilyen kalciumos táplálékkiegészítő-ital lehetett, amelyet a kutatók szerint elégetett növények vagy csontok hamvaiból készítettek. A kalcium kísérője a stroncium, amely pedig beépül a csontokba is. Az epheszoszi maradványok összehasonlítása során pedig a legnagyobb eltérést épp ez jelentette a gladiátor és nem-gladiátor csontok között: előbbiekben elképesztően magas volt a stroncium aránya, ami a kutatók szerint a rendszeres, nagy mennyiségű kalciumbevitel eredménye volt.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

Őskor

• Már az ókor óta végeznek sikeres koponyaműtéteket
• Székeket akart vásárolni az ebédlőbe, végül a Stonehenge-t vette meg az angol ügyvéd
• Súlyosan károsította a kilélegzett szén-dioxid és a mesterséges világítás a lascaux-i barlangrajzokat
• Ragadozó állatok által elejtett prédák maradványaival táplálkozhatott Samu
• Végigkísérte az emberiség történelmét a trepanáció gyakorlata
• Évezredeken keresztül osztoznia kellett a Homo sapiensnek európai hatalmán