Így zabálta halálra magát kedvenc édességével egy 18. századi svéd király

A Nagy Északi Háborúban elszenvedett vereséggel Svédország nagyhatalmi státuszának korszaka végleg leáldozott. A folyamatos háborúskodásairól és abszolutista kormányzati rendszeréről nevezetes XII. Károly 1718-as halálát követően azonban egy új éra köszöntött a skandináv királyságra.

Az erőskezű uralkodót legkisebb húga, Ulrika Eleonóra követte a trónon, de ezt csak azt követően tehette meg, hogy elfogadta a rendi gyűlés, a Riksdag követeléseit a királyi hatalom korlátozásáról. A következő fél évszázadban – amelyet Svédországban a „Szabadság kora” néven szokás emlegetni – lényegében a parlament kormányozta az államot, jelentősen kiterjesztették a polgári jogok körét és végre tartós béke köszöntött a háború tépázta országra. A korábban abszolút hatalommal bíró uralkodó szerepe szinte ceremoniálissá vált ekkoriban.

A Szabadság korának emblematikus uralkodója volt Adolf Frigyes, aki 1751 és 1771 között ült a svéd trónon. Bár az őt személyesen ismerők kedves és jóságos emberként emlékeztek rá, és érdemei között szokás említeni, hogy uralkodása alatt jelentősen javult a sajtószabadság helyzete (egy 1766-ban elfogadott törvény, a világon akkor egyedülálló módon szinte teljesen eltörölte a cenzúrát), összességében mégis egy meglehetősen inkompetens és vitatott megítélésű államfőként él a svéd történeti emlékezetben.

Már hatalomra kerülése is problémás körülmények között történt. Miután 1738/39-ben az északi háborúban elvesztett területek visszaszerzését zászlójára tűző, háborúpárti „Kalap-párt” került többségbe a svéd országgyűlésben, az ország 1741-ben belépett az osztrák örökösödési háborúba, amelyben ismét vereséget szenvedett Oroszországtól. Az 1743-ban megkötött békében Erzsébet cárnő beérte kisebb területi nyereségekkel (így Finnország nagy része ekkor még svéd fennhatóság alatt maradt), ugyanakkor rákényszerítette a Riksdagot és I. Frigyes királyt, hogy trónörökössé unokaöccsét, a Holstein-Gottorp házból származó Adolf Frigyest tegyék meg.

Uralkodása a már említett cenzúrát eltörlő törvénykezésen kívül szinte semmilyen maradandó eredménnyel nem járt. Kétszer ugyan kísérletet tett arra, hogy saját kezébe vegye a kormányzást és újra háttérbe szorítsa a parlamentet, végül mindkét esetben kudarcot vallott. Hasonlóan nem vezetett eredményre a kávéfogyasztás ellen indított kereszteshadjárata sem (pedig a kávéra kivetett különadó megfizetését megtagadóktól még a bögréiket is elkobozták ekkoriban). Adolf Frigyes életének és  „kormányzásának” legemlékezetesebb momentuma valószínűleg a halála volt. Pontosabban annak módja.

1771-ben a nagyböjt kezdetét megelőző utolsó, vagyis húshagyókedd február 12-re esett. A húshagyókeddhez számtalan népszokás kapcsolódik, sok helyen például nagy felvonulással vagy karnevállal búcsúztatják ekkor a farsangi szezont. Legfontosabb eleme azonban kétségkívül a lakoma, amikor az emberek kihasználva az utolsó lehetőséget elfogyasztanak mindent, amit a nagyböjt hetei alatt nem használhatnak majd fel.

A húshagyókeddi lakomát természetesen a királyi udvarokban is megrendezték és közismerten édesszájú Adolf Frigyes is nagy lelkesedéssel készült a Svédországban fettisdag néven ismert napra. A lakomán a király aztán nem is fogta vissza magát. Az este folyamán egyebek mellett evett homárt, kaviárt, halat, savanyúkáposztát és benyakalt rengeteg pezsgőt is. És még csak ekkor következett a desszert…

A királynak kedvenc süteményét, a svédek körében ma is igen népszerű semlát szolgálták fel. Ezt a mandulamasszás, tejszínhabos, marcipános kalács évszázadokon keresztül kizárólag a húshagyókeddi lakomán fogyasztották a svédek és jellemzően egy tál meleg tejben tálalták (ekkor hetvägg névvel szokás emlegetni).

Adolf Frigyes az első tál hetvägg után még 13 alkalommal repetázott – amivel szó szerint halálra zabálta magát. Az elfogyasztott hatalmas ételmennyiség egyszerűen túl sok volt a király szervezetének és rövidesen emésztési problémák léptek fel nála és még aznap este távozott az élők sorából.

Az hatvanéves uralkodó meglehetősen bizarr halálával a Szabadság kora is sírba szállt Svédországban. A gyengekezű, befolyásolható királyt energikus és művelt fia, III. Gusztáv követte a trónon, aki alig egy évvel később egy katonai puccsal magához ragadta a hatalmat és ügyes politikával fokozatosan kiépítette saját, felvilágosult abszolutista rendszerét.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

13. Rendi törekvések Magyarországon, a magyar rendek és a Habsburg udvar konfliktusai a 17–18. században
III. Egyén, közösség, társadalom, munkaügyi ismeretek

• A legenda szerint a tokaji aszút is a szegény fiatalokat gyámolító Lorántffy Zsuzsanna találta fel
• A hadiadó-emelés kompenzálásaként hozhatta létre a Szent István-rendet Mária Terézia
• Rákóczi nem kért a békefeltételekből, beleegyezése nélkül tették le a kurucok a fegyvert
• Birtokaik és családjuk jövője is odavesztett a Wesselényi-összeesküvés halálra ítéltjeinek
• Világhírű tudóst is Magyarországra csábított Lorántffy Zsuzsanna
• A lakosság elkeseredettségére alapozta felkelését Bocskai István
• Vitáik miatt nyílt háborúba kezdett öccsével Rudolf király
• Bocskai István Habsburg-ellenes felkelése olyan sikeres lett, hogy hajdúi már Bécset fenyegették
• Valóban vadászbaleset áldozata lett Zrínyi Miklós?