2020. ősz: Hiúságunk története
ITT támogathatsz bennünket

A középkorban sem volt mindig stigma „bűnben élni”

2020. március 23. 16:53 Múlt-kor

Ritka megoldás

1285-ben John szokatlanul kedves gesztust tett: formális dokumentumban jelentette ki, hogy Margaretet a továbbiakban Willam gondjaira bízza, a nő minden tulajdonával együtt.

A kedvesség nem volt ingyen – a Margaret tulajdonát képező földek – amelyeket vele együtt átadott – első öt évi bevételeit egy összegben magának követelte, a későbbiekben Margaret és esetleges további gyermekei rendelkezhettek velük.

Egy férjes asszonynak nyíltan egy másik férfival élni merőben szokatlan megoldás volt, és nem is nyerte el mindenki tetszését. Margaret és William összeköltözését követően több mint tíz évvel – vélhetően egy rosszakaró feljelentése nyomán – külön-külön megvádolták őket házasságtöréssel, Margaretet 1296-ban, Williamet 1298-ban. Történetük itt vesz újabb érdekes fordulatot.

A házasságtöréssel vádolt embereket rendszerint egyházi bíróság elé citálták, azonban az ilyen szexuális jellegű bűnök egyik sajátossága volt, hogy közvetlen bizonyíték – például ha a párost rajtakapják a tiltott aktuson – hiányában igen nehezen voltak bizonyítottnak tekinthetők.

Mind Margaret, mind William esetében felmentő ítélet született annak ellenére, hogy a körülöttük élők tisztában voltak a helyzettel. Ez egyetlen módon volt lehetséges: a szomszédok támogatták őket.

Mind a nő, mind a férfi esetében meghallgatásra került számos tanú, akik eskü alatt kijelentették, Margaret és William nem élnek bűnben.

Habár korántsem ez az egyetlen példa a történelemben arra, hogy nyilvánvaló tényeket tagadjanak meg emberek egy bírósági eljárásban, kétségtelen, hogy a páros igencsak közkedvelt lehetett, ha ennyi támogató hangot maguk mellé tudtak állítani.

A tanúk a maguk lelkiismeretét az erdőben kidőlő fa hasonlatával nyugtathatták: ha nem látták a párost közösülni, honnan tudhatták, hogy az egyáltalán megtörtént?

A párt feljelentő személy bizonyára bosszús volt a kétszeres kudarc után, több lehetősége azonban nem maradt: nem sokkal William 1298-as felmentését követően Margaret férje, John elhunyt, így minden akadály elhárult Williammel való házassága elől, amelyet még abban az évben megkötöttek.

Rendkívül kevés hasonló esetről tudni a középkorból, azonban ez nem jelenti azt, hogy ne fordultak volna elő. Egy ilyen egyezséget egyik félnek sem volt előnyös nyilvánosságra hoznia: ha a fent említetthez hasonló bírósági eljárásra sor került, a pozitív kimenetel egyáltalán nem volt biztos.

Margaret esete azonban nem csak amiatt különleges, hogy fennmaradt írásban: ő és törvényes férje rendkívül jó viszonyban lehettek azt követően is, hogy házasságuk tönkrement.

John maga sem házasodhatott újra (bár hasonlóan ő is élhetett „bűnben” más nővel, erről nincs információ), így egyetlen törvényes gyermeke, birtokainak örököse Margarettel közös fia maradt, aki a feleségével együtt elköltözött tőle.

Mindennek tetejében fel kellett vállalnia a „felszarvazott férj” szerepét egy olyan közösségben, ahol ennek a mainál valószínűleg sokkal nagyobb jelentősége volt. Bár a részletek már nem fognak kiderülni, kijelenthető, hogy kettejük viszonya minden korban igen kivételesnek számítana.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

2020. ősz: Hiúságunk története
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 18% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
7 960 ft 6 490 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 50% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 9 990 Ft
Ifj, David Teniers: Parasztesküvő (1650) (kép forrása: Wikimedia Commons)
Legfrissebb
Legolvasottabb

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

Olvasta már?
Bezár