Több száz kő- és agyagszarkofágot tártak fel a Nílus deltájában

2026. november 18.-Múlt-kor

Több száz, a későkor végéről és a ptolemaioszi időszakból származó kő- és agyagszarkofágot, valamint boltozatos sírokat tárt fel egy egyiptomi régészeti misszió a Nílus deltájának nyugati részén fekvő Tell Abu Billo lelőhelyen. Az egyiptomi Turisztikai és Régiségügyi Minisztérium közleménye szerint a feltárt nyitott temetkezési udvar elsősorban az ókori társadalom középosztályának nyújtott végső nyughelyet. A gazdag, aranytárgyakat, szkarabeuszokat és usébtiket is tartalmazó leletanyag egyedülálló bepillantást enged az ókori macedón dinasztia uralma alatt álló Egyiptom temetkezési szokásaiba.

Összefoglaló
  • Egy egyiptomi régészeti misszió több száz szarkofágot tárt fel Tell Abu Billóban.
  • A temető elsősorban a Kr. e. 3. és 2. századból származó középosztálybeli temetkezéseket tartalmazza.
  • A gazdag leletanyag jól mutatja az egyiptomi és görög kulturális elemek összefonódását a ptolemaioszi korban.

A Legfelsőbb Régiségügyi Tanács szakemberei által vizsgált komplexum rendkívül változatos képet mutat. A nyitott udvaron elszórt kő- és agyagszarkofágok mellett fa koporsók maradványait, valamint vályogtéglából épült, boltozatos mennyezetű sírokat is azonosítottak, amelyek közül egyet mészkővel béleltek ki. 

A terület állapotát jelentősen rontotta, hogy számos kőszarkofág fedél nélkül vagy teljesen összetörve került elő a korábbi korszakok sírrablásai és a helyi kőfejtő tevékenység miatt. Az agyagszarkofágok között találhatók karikatúraszerű emberi vonásokkal díszített példányok, valamint a test vonalát hűbben követő, úgynevezett antropoid formák is.

 

Hisam el-Lejti, a Legfelsőbb Régiségügyi Tanács főtitkára kiemelte, hogy ez az első ilyen jellegű felfedezés a lelőhelyen, mivel korábban nem találtak még ilyen nagy számú szarkofágot egyetlen nyitott temetkezési udvarban.

Bár a szarkofágok belsejében talált emberi maradványok nagyon rossz állapotban maradtak fenn, a régészeknek sikerült azonosítaniuk a balzsamozáshoz használt gyanták és a kartonázs (vászonból és gipszből készült, festett múmiaborítás) nyomait. A sírmellékletek azonban sokkal beszédesebbnek bizonyultak: a kutatók aranyból készült lapocskákat (úgynevezett aranynyelveket, amelyek a túlvilági beszédet hivatottak biztosítani), arany fülbevalókat, nyakláncokat, valamint lazúrkőből és palából faragott szkarabeuszokat tártak fel.

A leletanyagot nagy mennyiségű, részben hieroglifákkal ellátott fajansz usébti-figura, áldozati asztalok, Hórusz-szemek (udzsat) és két sólyomtemetkezés egészíti ki. A tárgyak a Kr. e. 3. és 2. századra, a korai Ptolemaiosz-korra, valamint kisebb részben a római uralom korai éveire datálhatók.

A feltárás egyik legfontosabb tudományos eredménye az egyiptomi és görög kulturális elemek szinkretizmusának dokumentálása. A régészek olyan terrakotta töredékeket találtak, amelyeken Ízisz-Aphrodité alakja látható, amint egy lótuszvirágon ülve szoptatja fiát, Harpokratészt (a gyermek Hórusz görög nevét). Ez a fúzió kiválóan illusztrálja a ptolemaioszi Egyiptom vallási összefonódásait. Mohamed Abdel-Badí, az egyiptomi régiségek részlegének vezetője szerint a temetkezésekben megjelenő istenségek – köztük Renenutet, Ozirisz, Ízisz és Hathor – azt bizonyítják, hogy az ősi egyiptomi halotti kultuszok és rítusok a görög dinasztia uralma alatt is megőrizték dominanciájukat a helyi lakosság körében.

A Tell Abu Billo-i lelőhely az ókori Terenouthisz (ma Tarrána) városa mellett fekszik, amely a Vádi el-Natrún (Nátron-völgy) keleti bejáratát őrizte. A völgy stratégiai és gazdasági jelentőségét az ott bányászott nátron (természetes só) adta, amely a mumifikálás, a kozmetikumok és a római korban az üveggyártás elengedhetetlen alapanyaga volt. Hérodotosz leírása szerint a balzsamozók hetven napra nátronba merítették a holttesteket a kiszárítás érdekében. Terenouthisz a Hathor-kultusz egyik fontos központja volt, a korábbi ásatások pedig feltárták a „Türkiz Úrnőjének” szentelt templom romjait, amelyek között I. Ptolemaiosz uralkodó domborműveit is azonosították.

A lelőhely nemzetközi ismertségét Enoch Peterson 1935-ös ásatásai alapozták meg, aki a Michigani Egyetem megbízásából mintegy negyven sírt tárt fel, és több ezer tárgyat, köztük római kori sírsztéléket szállított az Egyesült Államokba. Az 1969 és 1971 közötti egyiptomi feltárások több mint ezer temetkezést térképeztek fel, elsősorban a római szinteken. A jelenlegi kutatás azonban a korábbi, hellénisztikus rétegekre fókuszál. A Legfelsőbb Régiségügyi Tanács megerősítette, hogy az ásatási és dokumentációs munkálatok folytatódnak, mivel a temető határait még nem sikerült teljeskörűen feltérképezni.