Régi cserépfazekak elevenítik fel a magyar konyha elfeledett ízeit

2026. november 19.-Iszály Boróka-Múlt-kor

Mit tanulhat egy-egy régi cserépfazéktól a mai modern konyha? A Néprajzi Múzeum Az agyag emlékezete - Formák, ízek, történetek című kiadványa tizenöt, a múzeum Kerámiateréből kiválasztott tárgy bemutatásán keresztül igyekszik válaszolni erre a kérdésre, meglehetősen izgalmas köntösben: a kerámiák ismertetését ugyanis olyan korhű receptekkel és fogásokkal párosítja, amelyet a mai modern körülmények között is bátran kipróbálhatnak a gasztronómia iránt érdeklődők.

Összefoglaló
  • A Néprajzi Múzeum új kiadványa tizenöt történeti agyagedény bemutatásán keresztül ismerteti meg az olvasókkal a régi konyhai eljárásokat és étkezési hagyományokat.
  • Szarvas Zsuzsa néprajzkutató és Ács Bori gasztronómiai újságíró kötete korabeli receptekkel, archív fényképekkel és ma is elkészíthető fogásokkal egészíti ki a tárgyismertetéseket.
  • A könyv a tartósítás, tárolás, kelesztés és lassú sütés hagyományos módszereit is bemutatja, rávilágítva a régi konyhai eszközök sokoldalúságára.
Fotó: Demeter Dávid

„Benne van lábasunkban éghajlat, táj, hegy, völgy, a föld, tenger és folyó és - mindenekelőtt - a történelem." - Az agyag emlékezete - Formák, ízek, történetek című kötet bevezetőjében olvasható idézet kiválóan megragadja a Néprajzi Múzeum hiánypótló kiadványának lényegét: kapcsolatba hozni a múzeumi, ételkészítéshez kapcsolódó gyűjteményi darabokat nemcsak a múlt ízeivel, tájaival, történeteivel és eltérő hagyományvilágával, hanem a modern hétköznapokkal is. Kevés tárgy kapcsolódott ugyanis olyan szorosan az emberek mindennapi életéhez, mint azok az agyagedények, amelyekben sokszor nemzedékeken keresztül főztek, sütöttek vagy tartósítottak; és kevés távolodott el annyira korunk gasztronómiájától, mint valamennyi ezek közül. Szarvas Zsuzsa néprajzkutató és Ács Bori gasztronómiai újságíró frissen megjelent könyvében most tizenöt kiválasztott tárgy gyűjtési körülményeinek, használati módjának és kulturális hátterének ismertetése révén igyekszik közelebb hozni korunk világához egy-egy fazekas mestermunkáját ezek közül, miközben arra is rávilágítanak, hogy ezek az első pillantásra talán idejétmúltnak tűnő tárgyak mennyi mindent elárulnak elődeink étkezési szokásairól, mindennapjairól és kulturális hagyományairól.

A kötetben bemutatott tárgyak sorrendjét a különböző konyhatechnológiai eljárások jelölték ki, így a tartósításra, a tárolásra, a kelesztésre, a lassú és párolva sütésre, valamint a törve keverésre ugyanúgy találhatunk példát, mint a gyümölcsös jégből készített, Arany Jánosnak köszönhetően még a kisdiákok által is ismert édesség, a mézízű sörbet elkészítésére. A tárgyakra fókuszáló, információgazdag és olvasmányos ismertetés után ráadásul korabeli receptek és fennmaradt fényképek hozzák még közelebb a ma emberéhez a sokak számára talán ismeretlen edényeket - a tematikus fejezetek végén közölt modern receptek pedig szinte már csak habok a tortán, lehetőséget kínálva arra, hogy az olvasók saját konyhájukban is kipróbálhassák a múlt ízeit. 

Fotó: Demeter Dávid

A kötettel kapcsolatban november 11-én kerekasztal-beszélgetéssel egybekötött könyvbemutatót is tartott a Néprajzi Múzeum, amelyen Saly Noémi várostörténész, muzeológus mellett Dr. Szarvas Zsuzsanna - a kötet szerzője, főmuzeológus -, Holes Milán "Gasztro Gengszter" és Nagy Erzsébet, a kötetet szponzoráló Gallicoop marketingvezetője is részt vett. Az eseményen köszöntőt mondott Ruck János, a vállalat vezérigazgatója és Dr. Kemecsi Lajos, a Néprajzi Múzeum főigazgatója is, aki beszédében kiemelte: „A múzeum akkor tud igazán közel kerülni az emberekhez, ha megmutatja, hogy a gyűjteményeiben őrzött tárgyaknak a jelenhez is van közük. Ez a könyv a főzés és az étkezés közös tapasztalatán keresztül nyit utat a néprajzi tudás felé. Arra hív, hogy a tárgyakban ne csak a megőrzött múltat, hanem a továbbgondolás lehetőségét is észrevegyük.” 

A beszélgetés során elhangzó történetekből gyorsan kirajzolódott Az agyag emlékezetének egyik legfontosabb mondanivalója, vagyis az, hogy a gasztronómiai tudás nem kizárólag a receptekben öröklődik tovább: ott van a mozdulatainkban, a leggyakrabban használt konyhai eszközeinkben és a családi szokásainkban is. „A családi emlékeink között sokszor ugyanolyan fontos helye van egy fazéknak vagy egy tepsinek, mint a benne készült ételnek. Ezek a tárgyak felidézik, ki főzött, kik ültek az asztalnál, és milyen alkalom hozta össze őket. A könyv attól izgalmas, hogy a személyes élményektől elvezet a tágabb történethez: ahhoz, hogyan éltek és mit adtak tovább egymásnak a különböző közösségek” - fogalmazta meg Saly Noémi, a kerekasztal-beszélgetés vezetője. 

Fotó: Demeter Dávid

Habár napjainkban természetesen teljesen más konyhai eszközök állnak a rendelkezésünkre, mint évtizedekkel ezelőtt, egy közös jellemzőt mégiscsak kiemelhetünk: az egyszerűség és az újrahasznosíthatóság mindig is fontos szempont volt a háztartási kellékek kiválasztásakor. A bemutatón Saly Noémi a témával kapcsolatban kiemelte: a polgári főzőládák használatával például kevesebb gáz és gyufa elhasználásával is ízletes ételeket tudtak készíteni a háziasszonyok. Dr. Szarvas Zsuzsa néprajzkutató ehhez hozzátette: az "önmagukat befejező/megfőző" ételeknek világszerte nagy hagyománya volt és van. Példának a "lusta férfiak edényeként" is emlegetett, Marokkóban különösen népszerű marrákesi tangiát (ejtsd: tandzsiját) hozta fel, amely a legenda szerint egy gyakran veszekedő házaspár egyik vitája nyomán jött létre. A történet szerint egy vita alkalmával az ingerült feleség férje fejéhez vágta, hogy nélküle még ételt sem tudna készíteni magának. A férj erre bedühödött, kiment a konyhába, mindent összeszedett ami csak a keze ügyében került, és beledobálta egy nagy agyagedénybe. Másnap reggel aztán rábízta a szedett-vedett alapanyagokból álló ételt egy kazánfűtő barátjára, aki rendkívül lelkiismeretesen a tűz mellé helyezte a kerámiát - majd ottfelejtette. Ebédidőben aztán visszatért a férj, ezzel pedig meg is született az ízletes marrákesi tangia (ami nemcsak az edényt, hanem a benne készült ételt is jelöli). 

Nem kell ugyanakkor Marokkóig elmenni, hogy hasonló, az egyszerűségre és ízletességre egyaránt törekvő ételeket (és az ezek elkészítéséhez szükséges fazekasmunkákat) találjunk. A kerekasztal-beszélgetésen szintén részt vevő Holes Milán gasztrotartalomgyártó felidézte, hogy a közösségi médiában közzétett első szabolcsi töltöttkáposzta-receptje után számos kritika érte, amiért kihagyott egy fontos helyi hagyományt: sok szabolcsi háztartásban ugyanis a töltött káposztát a főzés után dunyhában dunsztolják, hogy a hőt megtartva, lassan puhulva fejezhesse be magát az étel. Az egyszerűségnek és újrahasználhatóságnak emellett a hús kiválasztásakor is fontos szerepe volt: a magyar konyhának például azért vált nélkülözhetetlen alapanyagává a disznóhús, mert ennek az állatnak gyakorlatilag minden testrésze fogyasztható volt.

Fotó: Demeter Dávid

A Gallicoop vállalat szponzorációja jóvoltából megvalósuló kötet utolsó szekciójában számos pulykarecept is található, amelyek a magyar konyha színesebbé tétele mellett a nemzetközi ízek szélesebb körű népszerűsítését is szolgálják. "Számunkra fontos, hogy a pulykahúsra ne csupán megszokott fogások hozzávalójaként tekintsünk, hanem olyan lehetőségként, amellyel a családi receptek és az új konyhai ötletek egyaránt továbbvihetők." - nyilatkozta a bemutatón Ruck János vezérigazgató. Biztosak lehetünk tehát abban, hogy - ahogy azt Szarvas Zsuzsa is írja a kötet bevezetőjében - a könyv végére az olvasók nemcsak újabbnál újabb recepteket próbálhatnak ki, hanem más szemmel tekintenek majd egy-egy régi, talán már évek óta a kamrában porosodó cserépfazékra is. Mindez pedig azért sem utolsó, mert az agyag emlékezik: őrzi azt a tudást, amit generációk hagytak ránk.